2013. november 3., vasárnap

Kettő az egyben - könyv és film #1

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya


Nem tudom, mi történt velem mostanában de rákattantam a régi fekete-fehér filmekre. Igazából akkor éreztem elég erőteljesen, hogy itt nagy hiányosságaim vannak, amikor elolvastam Marisa de los Santos És besétált a szerelem c. regényét, ahol a főhősnő, Cornelia nagy rajongója ezeknek a filmeknek, és kedvenc színésze Cary Grant. (A régi nagyok közül az enyém Gregory Peck :)) Amikor ebben a könyvben olvastam a filmekről, bizony sokat keresgéltem az interneten, hogy egy picit képbe kerüljek velük és akkor elhatároztam, hogy ahogy időm engedi, majd igyekszem több ilyen régi filmet megnézni.

Az ősz beköszöntével pedig mindig sokkal erőteljesebben érzem azt is - tudom, ez biztos szintén valami bolondság nálam -, hogy az évszaknak megfelelő hangulatú könyvet olvassak. Így jutott az eszembe Daphne du Maurier híres regénye A Manderley-ház asszonya, ami az egyik kedvenc könyvem. Mivel sajnos nincs belőle saját példányom, mert könyvtárit olvastam anno, ezért nem tudtam gyorsan lekapni a polcról, hogy újra elolvassam. Bár már 3 éve, hogy megismerkedtem Maxim de Winter és ifjú (második) felesége történetével, a mai napig igen élénken él bennem mind a történet, mind a hangulat, mind a színhely. Végig libabőrösen olvastam, ott bolyongtam az új, félénk feleséggel abban a hatalmas házban, Manderley-ben, és éreztem én is az első hitves, Rebecca szellemét. No és persze rázott a hideg ezt az első asszonyt mániákusan imádó házvezetőnőtől, Mrs. Danverstől.
Szóval mivel a könyv nem volt elérhető közelségben, ezért a Hitchcock-film megnézése mellett döntöttem. Egyedül voltam, a sötét szobában kuporogtam a takaró alatt jól felszerelve egy bögre gyümölcsteával és egy kis nassolnivalóval és majd kitört a frász a film közben. Tökéletes élmény volt! 

Mrs. Danvers és az ifjú feleség
A szereplők nagyon jól eltaláltak voltak: az ifjú feleséget játszó színésznő Joan Fontaine olyan ártatlan, olyan szerelmes, olyan félénk volt, és olyan elveszett amilyennek lennie kellett. 
Maxim szerepét Sir Laurence Olivier szintén hihetően formálta meg, remekül hozta a szerep kettősségét: azt a Maximot, aki csendes, nyugodt életre vágyik, újrakezdésre egy ártatlan és szerelmes ifjú nő oldalán, illetve azt a Maximot, aki valami borzalmas titkot őriz Rebeccáról, a házasságukról és aki úgy érzi, hogy nem jár neki második esély. 
Természetesen az egyik kulcsszerep a történet során Mrs. Danversé, akit Judith
Mr. és Mrs de Winter
Anderson
formált meg oly pontosan, hogy esküszöm, láttam a végén az őrületet, a mániát a szemében és féltem, de még mennyire féltem tőle, hisz én már tudtam, hogy mire képes ez a nő.
Szintén nagyon tetszett maga Manderley, a ház, a szobák, az a kísérteties hangulat, ami átjárta a falakat. Ugyan egy percre sem tűnik fel az első feleség Rebecca (se egy festményen, se egy fényképen esetleg), de ott van, végig ott van a szelleme, mindig minden Rebeccához kanyarodik vissza. Több kulcsjelent van a filmben (pontosan követve a könyvet), amelyben Rebecca főszereplővé válik és el nem tudtam képzelni, hogy ez a filmben mennyire fog átjönni úgy, hogy nem ölt testet valójában. Nem véletlen volt Alfred Hitchcock a thriller nagymestere, mert ő ezt a feladatot is gyönyörűen megoldotta!

"Az élőkkel fel lehet venni a harcot, a halottakkal nem."

Mielőtt átmennék fanatikus rajongó üzemmódba, azoknak, akik még nem ismerik a történetet mindenképpen ajánlanám a könyvet. Higgyetek nekem, letehetetlen, hátborzongató, baljóslatú, és egyszer az életben muszáj elolvasni! Utána pedig szinte kötelező az 1940-ben készült film megnézése, a kettő együtt lesz igazán tökéletes élmény, amit egyhamar biztos, hogy nem felejt el az ember, hisz Manderley senkire nem marad hatás nélkül!

"Manderleynek senki és semmi nem árthat. Mindig itt fog rejtőzni az öböl mélyén, mint valami életre kelt mesekönyv. Az erdők védően állnak körülötte, a tenger pedig hol közelebb jön, hol visszahúzódik."

A filmről a Porton itt olvashattok (a posztban felhasznált képeknek is ez a forrása), illetve itt megnézhettek egy angol nyelvű előzetest a filmből.

6 megjegyzés:

Szilvamag írta...

Oké, megnézem és ezek után még több filmes pisztot kérek! : D

Szilvamag írta...

Akarom mondani posztot :P

Nikkincs írta...

Értettem! :) Úgy tervezem, hogy lesznek még ilyenek.

horsegirl írta...

A könyvet nagyon szeretem, úgyhogy ha a film is ilyen jó, akkor biztos megnézem.

Nikkincs írta...

Szerintem jó, hangulatilag nagyon erős + van egyfajta bája a fekete-fehér filmeknek. Mondjuk van pár megmosolyogtató filmes megoldás, de ugye 1940-ben készült és akkor más technikai szinten volt még a filmipar.

horsegirl írta...

Tegnap megnéztem, nekem is tetszett. :) Meglepődtem, nem tudtam, hogy Hitchcock rendezte.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...