Egy kis nyomozósdi

Emily Arsenault: Az eltört teáspohár

Azt kell mondjam, hogy az én volt kollégáim nagyon jól ismernek engem. Tudták, hogy születés- vagy névnap alkalmából a legjobb ajándék számomra a könyv (nem is tudom miért gondolták ezt így - talán mert mindig könyvvel láttak reggelente megérkezni?). A gondot számukra esetleg az okozhatta, hogy melyikkel lepjenek meg. Tavalyelőtt a lányok úgy választottak, hogy a borítót nézték és így vették meg Emily Arsenault Az eltört teáspohár c. regényét. Azt mondták, hogy nagyon viccesnek gondolták a borítót és remélik, hogy a történet is jó lesz. Akkor majdnem kibújtam a bőrömből örömömben, aztán szégyenszemre most visszanéztem, hogy majdnem két év eltelt az ajándékozás óta, így igazán illő volt, hogy végre sort kerítsek az olvasásra. Bár bevallom, tudom, hogy miért halogattam ennyi ideig ezt a történetet. Azért, mert lépten-nyomon azt olvastam róla, hogy ez egy bölcsész krimi. Már pedig én és a bölcsész-lét igen távol állunk egymástól, velem közelebbi barátságban a számok vannak. Csak mellettük imádok olvasni is!

Ilyen hosszú bevezető után minden olyan embert, akit az tart vissza az olvasástól, hogy esetleg fél a bölcsész krimi megnevezéstől, meg kell, hogy nyugtassak, hogy ez a könyv jó, szórakoztató, élvezhető, még egy olyan hozzá nem értő számára is, mint én. Sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy igazából azokat a részeket élveztem a legjobban, ami a szótárkiadó vállalatban játszódtak, amikor a citátumok kapcsán elkezdődött a nyomozás.

Ugyanis ennek a könyvnek nem egy egyszerű vállalat a színhelye. A főszereplő, Billy, friss diplomájával (filozófia szakos) egy nagy nevű szótárkiadó vállalatnál köt ki. Első munkanapján csak kapkodja a fejét a sok új információ és tanulnivaló kapcsán, de aztán szépen lassan belerázódik a munkájába. Bár a feladata elég magányos, ahogy haladnak a napok, kezdi a kollégákat is megismerni. Az egyik legszimpatikusabb ember a sok új arc között, Mona, egy Billyvel közel egykorú lány, aki szintén nem oly régóta koptatja az íróasztalt a cégnél. Egy közös feladat kapcsán akad Mona és Billy kezébe egy olyan idézet az editrix szó kapcsán, amelynek forrásaként Az eltört teáspohár c. regényt jelölték meg, amelyet egy bizonyos Dolores Beekmim írt. Billynek tűnik fel, hogy az editrixhez kapcsolódó ezen idézet olyan, mintha az ő cégüket írná le. És innentől nincs megállás, a két fiatal beleveti magát az idézetek szisztematikus átolvasásába, ugyanis egyre több olyan citátumra akadnak, amelynek forrásaként ez a regény van megjelölve. Csakhogy azt Mona és Billy hamar kiderítik, hogy ilyen regény nem létezett, és így nem is szerepelhetnének ezek az idézetek a citátumok között. Vajon ki tette őket oda és mi célból? Ráadásul ahogy egyre több idézet áll a rendelkezésükre egy gyilkossági ügy körvonalazódik, olyan, ami a rendőrségen a megoldatlan ügyek aktáit szaporítja.

Szóval amennyire tartottam ettől a könyvtől annyira szerettem a történetet. Több dolog miatt is.

Elsőként Billyt emelném ki, a főszereplő srácot. Sokszor megcsillan a sorok között a humora, ami ugyan nem az a "könnyesre nevetem magam rajta"-féle, hanem olyan, ami biztos mosolyt csal az arcomra. Bírtam az első munkahelyre való beilleszkedésének folyamatát, elég sok alkalommal saját magamra, az én első szárnypróbálgatásaimra ismertem. Szimpatikusnak találtam a két fiatal között apránként kialakuló barátságot, és azt, hogy Billy nem "nyomult" Monára. Azért meg kimondottan hálás voltam az írónőnek, hogy Billy a szerkesztőségbeli fárasztó munkanap után otthon fáradt elméjét egy vicceket tartalmazó könyvecskével kúrálja, ráadásul még pontozza is a vicceket, üdítő változatosság volt ez számomra. Persze ahogy haladt a nyomozás Billyről is egyre több mindent tudtunk meg és kiderült az is, hogy miért a viccekhez fordul esténként szórakoztatásért ez a srác.

Egy kis morzsa a Billy-féle humorból:

"Egy próbát megért. Ugyan ki akarná elszalasztani az alkalmat, hogy ő legyen az az ember, aki elmondhatja, hogy betette az amerikai lexikonba a becsempészi a lompost kifejezést?"

E mellett pedig, ami az én figyelmemet nagyon lekötötte az a maga a szótárkiadó vállalat működése. Az, hogy hogyan is zajlik egy szótár összeállítása, hogy haladnak a szótárkészítők a korral, és a nyelv változását hogyan próbálják ők is követni. Azt hiszem ezek mind olyan dolgok voltak, amikre én még a büdös életben nem gondoltam. Pedig sokszor nyúltam már szinonima- vagy értelmező kéziszótár után, de arra bizony eddig nem is gondoltam, hogy mennyi és mekkora munka van ezekkel a kiadványokkal. Szerintem sokan vagyunk úgy, hogy egy szótár megszületik és kész, nem is kapcsolunk igazán hozzá embereket, emberi munkát és nem értjük, hogy minek azt újra meg újra kiadni és változtatni rajta. Erre is rávilágított a könyv. Mert pl. az internet megjelenése óta a nyelvünk is nagyon sok új szóval, kifejezéssel bővült (én például sokszor használom a "rágugliztam" kifejezést, ami tudom, hogy nem szép, de szerintem mégis mindenki megérti).

A női főszereplőt, Monát annyira nem tudtam megkedvelni így külön, mert olyan sok minden nem derült ki róla, hogy el tudjam dönteni elég szimpatikus-e, de Billyvel jó kis párost alkottak. Bevallom, volt, hogy Monát is néha a rossz oldalra tettem, vagy felírtam a lehetséges gyanúsítottjaim listájára, de talán ez annak köszönhető, hogy túl sok Agatha Christie-könyvet olvastam és mindig a legvalószínűtlenebb esetet találom a leggyanúsabbnak. 

Arra mindenképpen kitérnék, hogy ez a könyv szerintem nem kifejezetten krimi, legalábbis én nem éreztem közben a "tövig rágom a körmöm izgalmamban"-féle érzést, ezért ez a besorolás talán egy kicsit megtévesztő. Inkább csak egy kis nyomozósdi, aminek a végén a két fiatal egy régóta megoldatlan ügy végére rak pontot. Az pedig már rajtuk múlik, hogy mennyire tárják ezt a nagy nyilvánosság felé, vagy mennyire felejtik el az ügyet, úgy, ahogy eddig is el volt felejtve, megbújva egy történet részeként a citátumok között, amely történet egy eltört teáspohárral kezdődött.

Értékelésem: 4 / 5-ből

Kiadó: Európa

Kiadási év: 2011

Fordította: Siklós Márta

A hónap leg-leg-leg könyvei #14

Ezzel a bejegyzéssel megint a lemaradásomon szeretnék faragni, hiszen a júniusi olvasmányaim kerülnek terítékre, holott az asztalomon lévő naptár szerint nemsokára belépünk az első őszi hónapba. (Hová tűnt ez a nyár?)

Az biztos, hogy ha még gyorsan el is telt, június folyamán olvasásra jutott időm bőven. Talán nem volt egy nagyon "termékeny" hónap a darabszám tekintetében, de így is elolvastam 6 könyvet, amelyből ahogy nézem egy kicsit többségbe kerültek a romantikus vonallal rendelkező történetek. Ugyanakkor egy kedvencemet elolvastam újra, belekezdtem egy új sorozatba, egy másikat folytattam és új kedvencet is avathattam, szóval mozgalmas egy hónap volt!

1. Julie James: A Lot Like Love: egy romantikus sorozat, amelynek a legtöbb mosolyt, nevetést köszönhettem június folyamán. Jobb, mint az első rész (magyarul Hamis Partner néven jelent meg), de ugyanolyan sziporkázó verbális adok-kapok jellemzi a könyvet végig, mint az FBI/U.S. Attorney-sorozat bevezető kötetét.
2. Nicole Krauss: A szerelem története: a legjobban vágyott könyv - azaz elég sokáig vadásztam rá (mert persze, amikor kinéztem magamnak, akkor könyvesboltban nem volt kapható), de egy antikváriumban sikerült nagyon jó áron beszereznem. Hangulatában valóban erőteljesen hasonlít a Rém hangosan és irtó közel c. könyvre, talán nem véletlen, hisz a két szerző férj és feleség. Ez a regény mélyen megérintett, elgondolkoztatott az elszalasztott lehetőségekről, az újrakezdésről, a nagybetűs és igazi szerelemről.
3. Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók: az egyik legjobb sorozatindító kötet, a folytatást nagyon várom. Talán a legeredetibb hátterű a júniusi könyvek között, mert ez az új világ, amit az írónő az illúziókkal megteremtett - a folytatásokat tekintve is - szerintem nagyon sok lehetőséget rejt magába.
   
4. Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér: újrázás volt, az egyik legkedvesebb olasz kortárs történetem. Talán sokan közhelyesnek találják, mert találkoztam ilyen kritikákkal is, de én eddig a két olvasás során mindig megtaláltam benne azokat a mondatokat, amelyek valami pluszt adtak nekem, ami miatt érdemes volt elolvasnom.
5. Lőrinczy Judit: Ingókövek: június havi legnagyobb szerelmem - kedvenc lett, és ezzel talán mindent el is mondtam. A legerőteljesebb hangulattal rendelkezett ez a könyv az e havi olvasmányaim között (de talán az ideiek közül is). Végig pont olyan, mint amit a borítója sugall ha sokáig nézed: félelmetes, mégis tökéletesen egyedi!
6. Tracy Garvis Graves: Kötelék: romantikus könyv, de a jófajtából, nyárra tökéletes választás. Ebben a könyvben találkoztam az egyik legszimpatikusabb párossal, és azt hiszem azt is elmondhatom, hogy szerencsére egyikük sem volt sablonkarakter.

Egy csipetnyi Hemingway

Erika Robuck: Hemingway lánya

Nyaraláskor mindig az a legnagyobb félelmem, hogy a kiválasztott könyvvel be fogok fürödni. Tudom, sokan azt vallják, hogy nyaraláskor nyaralni kell, és pihenni a tópart mellett, vagy sétálni, várost nézni a hőség enyhülésével, jókat enni és inni, meg beszélgetni és nem egy könyvbe temetkezni. De azt hiszem a könyvmolyok táborának nem kell magyaráznom azt, hogy nálam a nyaralás alapkelléke a jó könyv, ahová akkor is el tudok menekülni ha a strandon rengetegen süttetik magukat a napon mellettem, azaz nemhogy a víz hullámverését nem hallom, de néha még a saját gondolataimat sem.

Az idei nyaralásra Erika Robuck Hemingway lánya c. regényét vittem magammal a Hattyútolvajok mellett, és azt hiszem tökéletes választás volt, bár egy kicsit mást vártam a könyvtől, mint amit kaptam, de panaszra nem lehet okom.

Azt gondoltam, hogy ez a regény inkább Hemingway könyve lesz és nem a női főszereplőé, Marielláé. Itt tévedtem először. Másodszor pedig ott, hogy attól tartottam még az olvasás előtt, hogy valami olyan kapcsolat alakul majd ki az író és Mariella között, ami a valóságban nem történt meg. Ezzel kapcsolatban maga Erika Robuck előszava nyugtatott meg, amiből sütött a Hemingway iránti rajongása és kihangsúlyozta, hogy Mariella egy kitalált karakter, akin keresztül szerette volna Hemingway életének egy szakaszát bemutatni nekünk, olvasóknak, illetve ösztönözni mindenkit arra, hogy ismerkedjen meg az író műveivel. Nálam ez utóbbit mindenképpen elérte!

A történet 1961-ben kezdődik, rögtön Hemingway öngyilkosságának a hírével. Ennek a döbbenetes történésnek a hatására utazunk vissza az időben Mariellával 1935-be Key Westbe, amikor is ez a fiatal lány, hogy édesapja hirtelen halála után eltartsa gyászoló édesanyját és két húgát a világválság utáni reménytelen időkben, szolgálónak áll Hemigway és második felesége, Pauline otthonába. Rögtön valami elementáris vonzalmat érez az író iránt, aki nem veti meg a szebbik nemet, hacsak a csipkelődések és bókolgatások elejéig is. Mariella szemén keresztül nyerünk betekintést az író Key West-i otthonába, a második feleség féltékenységi rohamaiba, a házasság hullámhegyeibe- és völgyeibe, az alkotások időszakaiba, a partikba, a szórakozásokba, a közös horgászatokba és bunyókba, egyszóval a karizmatikus író mindennapjaiba. Hogy Mariellának ne legyen könnyű az élete, felbukkan egy másik férfi is a színen, a nagy háború veteránja, Gavin. A fiatal lány élete ezekben a napokban új fordulatot vesz, de a döntés rajta áll, hogy milyen irányba és kivel fog elindulni ezen az úton.

Elég sok szereplőt felvonultatott az írónő, de természetesen a középpontban Mariella áll. Őt egészíti ki Hemingway és Gavin figurája. Ezt azért szeretném kihangsúlyozni, mert én az elején azt hittem, hogy ez Hemingway regénye lesz, a háttérben Mariellával, de épp fordítva történt. Természetesen Hemingway karizmatikus egyénisége szinte "lelép" a lapokról. Sajnos eddig nem sokat tudtam az íróról, bennem annak a fiatal és romantikus srácnak a képe élt eddig, akit a Szerelemben, háborúban c. filmben Chris O'Donnell keltett életre. Regényei közül is a Búcsú a fegyverektől címűt olvastam egyedül, így azt hiszem lesz mit behoznom, mert most határozottan kíváncsi lettem erre az óriási egóval rendelkező ember életére és munkásságára. Tegnap délután a wikipédián olvasgattam róla, a műveiről, házasságairól, úgyhogy most külön öröm a számomra, hogy az első feleségével való kapcsolatát feldolgozó A párizsi feleség c. könyv már a polcomon vár rám. 

Hemingway Key West-i otthona (Forrás: wikipedia)

Mariella karakterét nagyon megszerettem. Még csak egy fiatal lány, de az élet elég nagy terhet pakol rá. Nagyon szerettem benne, hogy mindent megtesz a húgaiért, hogy amolyan fiús lány ő, aki bunyókon fogad, aki a kocsmában együtt iszik a férfiakkal, aki imád halászni, a tengeren lenni és férfi ruhát hordani, illetve azt is, hogy az édesanyjával milyen tüzes a viszonya. Kettejük kapcsolata igazi hullámvasút, legtöbbször inkább lent mint fent típusú, de a gondban, bajban végül ők is egymásra tudnak találni.

Gavin, mint a Hemingway melletti férfi főszereplő és aki Mariella kegyeiért száll harcba, a tökéletes férfi megtestesítője. Eleinte egy picit idegenkedtem tőle, mert hogy az életben én még nem találkoztam ilyen pasival, aki tényleg ennyire kedves, jólelkű, segítőkész és mégis férfias (hisz egy veterán katonáról van szó). Aztán rájöttem, hogy az írónő mégis nagyon jól kitalálta az ő karakterét, mert a totális ellentettje volt Hemingwayének. Gavin egy cseppet sem volt önző, Hemingway annál inkább, egyik másik cselekedetében legalábbis mindenképpen. Gavin harcolt a kiszemelt nő kegyeiért és figyelméért, Hemingwaynek erre nem volt szüksége, elég volt, hacsak besétált a kocsmába, minden figyelem az övé lett hirtelen. A különbözőségük előnyére vált a regénynek és a kettejük között zajló macsó csatározásokat, no meg a közös bokszolós jelenetet kimondottan élveztem.

Menet közben kicsit aggódtam, hogy merre kanyarodik majd a történet, milyen lesz a regény befejezése, de nem kellett volna, nagyon tetszett a lezárás. Szerencsére nem cukormázas happy end, már csak azért sem, hisz Hemigway öngyilkosságának hírével és az emberek erre való reakciójával zárul, de szerintem mindenki elégedetten fogja majd becsukni az utolsó oldal után ezt a könyvet. Én legalábbis így tettem. 

Az pedig biztos, hogy az elkövetkező hónapokban szeretnék minél többet megtudni erről az erőteljes egyéniséggel rendelkező férfiról, illetve szép sorban minél több történetével szeretnék megismerkedni, ezért az írónő nálam elérte a maga elé tűzött célt.

Értékelésem: 4 / 5-ből

Kiadó: Pioneer

Kiadási év: 2013

Fordította: Kereki Noémi

Könyvszaporulat - július

Eddig az augusztust nem a blogos aktivitásom jellemezte. Mentségemre legyen mondva augusztus elejére időzítettem a nyaralást, egy teljes hétig internet és számítógép közelében sem voltam, aztán a számítógépem döntött úgy, hogy még egy kicsit szabadságolja magát és igyekszik az őszre való felkészülés részeként megújulni, így egy további hétig nekem kellett nélkülöznöm őt. De most újra itt, és gyorsan rá is néztem a beszerzési listámra. Utána egy kicsit elszörnyedtem, ugyanis az idei év legtöbb könyvét jelentő hónapja volt számomra július, összesen 7 könyvvel lettem gazdagabb.

Elsőként Javier Marias Beleszerelmesedések c. regényét szereztem be. Ezt már régóta kinéztem magamnak és be kell, hogy valljam, ebben a borító nagyszerűsége igen erőteljesen közrejátszott. A történettel nem voltam maradéktalanul elégedett, de örülök, hogy megismerkedhettem Marias írásával.

Aztán megint volt egy hirtelen felindulásból elkövetett könyvzsákmányolásom: Halász Margittól vettem meg a Vidróczki-kódex c. regényét. Halász Margit könyveivel már nagyon régóta szemezek, de eddig nem tudtam dönteni az Éneklő folyó és a Gyöngyhomok között, így most a legújabbal tettem egy próbát. Azt hiszem, hogy egy hosszabb kapcsolatnak nézek elébe az írónővel, most már tényleg szeretném elolvasni az előbb említett könyveit is, mert engem meggyőzött a Vidróczki betyárral.

Folytatásként két, antikváriumból származó könyvre csaptam le. Az elsőre Nokedli miatt figyeltem fel, amikor arra tett javaslatot, hogy milyen 1. világháborús könyvek tetszenének szerinte nekem. Ekkor mutatta meg nekem Romain Rolland Pierre és Luce c. kisregényét. Nokedli ajánlatában most sem csalódtam, nagyon szép gondolatok rejtőztek ebben a rövidke történetben, nem győztem őket kijegyzetelni. 

A másik antikvár könyv W.S. Maugham Téli utazás c. novelláskötete. Nem olyan régen szerettem meg a novellákat, néha kimondottan jól esik rövidke történetekbe elmerülni és erről a könyvről csupa jót hallottam eddig, én ezzel várom már az őszt és a telet!

Egy régóta vágyott könyv az első molyos cserém útján talált el hozzám: Jane Rogers Jessie Lamb testamentuma c. regényét ezúton is köszönöm theodora-nak.

A legkedvesebb szerzeményemet a nagy nyári szandis akciónak köszönhetem, ez pedig Elizabeth Kostova Hattyútolvajok c. könyve volt. Éreztem én, hogy jó lesz ez, hogy ez a történet igazán nekem való lesz majd (meg sugallták is azok, akik ismerik az ízlésemet), de arra nem számítottam, hogy egy új kedvencet avathatok majd benne. Igen, ez ennyire jó könyv!

Az utolsó kicsapongásom a nyaralásnak köszönhető. Valahogy a fejembe vettem még a megjelenés előtt, hogy én Erika Robuck Hemingway lánya c. könyvét mindenképpen a nyaralás alatt szeretném elolvasni. Igazán jó döntés volt, abszolút napsütésre, vízpart mellé való és nagyon-nagyon gyorsan olvasható.

Szóval júliusban kicsit elszállt velem a ló, de augusztus most visszafogottabbnak tűnik (így, hogy már túl vagyunk a felén, mindenképpen jobban állok, mint egy hónappal ezelőtt), szóval átlagban még jó vagyok!