Kapcsolat lejárati idővel

Fabio Volo: Ráadásnap

Szerintem van olyan, hogy az ember rátalál egy bizonyos könyvre. Amit úgy érzed, hogy Neked írtak. Amit akkor veszel meg, amikor nem is tudod, hogy mire lenne szükséged, csak akkor tudatosul benned, hogy ezt kerested, amikor már olvasod. Nekem Fabio Volo Ráadásnap c. regénye pont ez a könyv volt. Olyan történt velem, ami azt hiszem elég ritkán szokott előfordulni, azaz szándékosan visszafogtam az olvasási sebességemet. Az első felét úgy felfaltam, hogy hirtelen megijedtem, mindjárt a végére érek és én nem akartam még ezt a történetet "elereszteni". De azt hiszem nem is fogom, mert bár kiolvastam már pár napja, bizonyos sorok, gondolatok, párbeszédek még most is itt motoszkálnak bennem.

A történet főszereplője Giacomo, a 35 éves egyedülálló olasz pasi, ő meséli el saját szemszögéből életének egy fontos szakaszát. Giacomo azon férfiak egyike, akik gyermekkorukból eredő sérülések következtében kerülik a tartós kapcsolatokat. Ugyan imádja a nőket, mindent meg is tesz a megszerzésükért, de nem életcélja a Nagy Ő megtalálása, a lehorgonyzás és a családalapítás. A nők jönnek-mennek életében, ki hosszabb, ki rövidebb ideig színesíti mindennapjait. Egyetlen egy marad tartósan mellette, aki a legjobb barát (igen, barát!) szerepét tölti be, ő pedig Silvia, a férfi egyik korábbi barátnője. Silvia most már házas, egy kislány édesanyja, de épp egy házassági válság kellős közepén van. 

Aztán egy reggel a villamoson utazva Giacomo felfigyel egy nőre. És ettől a naptól kezdve minden reggelének fénypontja a közös villamosozás ezzel az idegennel. Nem történik közöttük semmi, mert Giacomo fél megszólítani, de minden reggel várja, hogy megpillanthassa az ismerős arcot, hogy megnézhesse, aznap milyen ruhát visel, hogy találgathassa, vajon milyen hangulatban van. Persze a lány felfigyel a férfira, de nem sok jelét mutatja a kölcsönös érdeklődésnek, mert általában egy könyvbe írogat utazás közben.

"Egyszer közelebb mentem a lányhoz, mert nem volt már ülőhely, és megálltam előtte. De háttal. Azon a reggelen láttam a tekintetét tükröződni az ablaküvegben. Engem nézett. Összetalálkoztunk abban az ablakban, az áttetsző üveg elkapta tükörképünket. És ahogy a tükörképeink összetalálkoztak, felfedeztem, hogy sokkal bensőségesebb egy lopott pillantás, mint egy közvetlen szembenézés."

Aztán az egyik közös reggeli utazás alkalmával, amikor már épp szállna le a lány, odafordul Giacomóhoz és meghívja egy kávéra. Ettől a pillanattól fogva a két ember között beindul valami. Valami, ami nagy erővel vonzza őket egymáshoz. Csak sajnos, a kávézás közben kiderül, hogy Michela az utolsó napját tölti Olaszországban, másnap el is utazik New Yorkba, ahol megpályázott és sikeresen meg is nyert egy pozíciót. Giacomo vigasztalhatatlan, szenved, a reggeli villamos útja során mindegyre csak Michelát keresi a járművön. Aztán Silvia, a legjobb barátnő az, aki kideríti a lány munkahelyi elérhetőségeit és addig-addig noszogatja barátját, hogy keresse fel Michelát, hogy az végül beadja a derekát és fejest ugrik az ismeretlenbe, megy New Yorkba. Miután kisebb "kitérők" után (khmm - ezek a pasik!), de végre találkoznak, Michela egy játékot javasol a férfinak. Legyenek együtt 10 napig, éljenek át minél több dolgot együtt, de a 10. nap letelte után mindenki megy a maga útján tovább. 

"- Az ajánlatom az, hogy legyünk együtt, mint egy pár, és bárhogy is alakul kilenc nap múlva szakítsunk. A lejárati idő legyen rajta nagybetűvel a csomagoláson. (...) Gondoskodunk egymásról, minden olyat megteszünk, amihez kedvünk van, de a kilencedik nap végén elválunk. Így lehetetlen félreérteni. Azt mondtad, hogy szeretnél szeretni valakit, elengedni magad, virágot hozni, verseket írni és minden ilyesmit, de nem teszed, mert attól félsz, hogy a másik ragaszkodni kezd hozzád, te pedig meggondolod magad ... Én elfogadnám mindazt, amivel kedved lenne megajándékozni, és azt szeretném, hogy én is megajándékozhassalak, ha akarom."

Kb, idáig tartott nekem az a lendület, hogy majdnem egy szuszra elolvastam a regény felét. Aztán, ahogy Giacomo és Michela elkezdték az időhatáros együttélésüket, én úgy intettem magam lassításra. Szívem szerint egy napnyi történést tényleg egy-egy nap alatt olvastam volna el. De persze ez nem ment.

Hogy miért nem? Azért, mert annyi velős gondolatot, érzelmet, humort, szomorúságot, nevetést találtam ebben a könyvben, hogy nem tudtam várni napokat az elolvasásával, egyszerűen érdekelt, hogy mi lesz ezzel a két emberrel.

" Öregkorodban az emlékeidből élsz. Épp ezért kell minél szebbeket gyűjtened, amíg fiatal vagy."

De meg kell, hogy mondjam, tudom, lesznek olyanok, akik nem fogják szeretni ezt a könyvet. Mert férfi írta, szóval tényleg pasis a gondolkozása, helyenként vulgáris, szókimondó és provokatív. Volt olyan, hogy ültem reggel a villamoson olvasva és amikor épp "olyan" résznél tartottam, körbe is néztem, hogy vajon nem olvas-e bele senki a könyvembe, mert helyenként bizony pirulásra késztetett. De tapasztalatból tudom, hogy tényleg így gondolkodnak a párkapcsolatról és a szexről a pasik, ugyanis férfi kollégákkal dolgozom/dolgoztam együtt a legszorosabban, és ez a téma elég sűrűn előkerül. Amit apró negatívumként tudok felhozni a könyvvel kapcsolatban, az a vége, szerintem túl hollywoodos befejezést kapott, de mondjuk a mostani, romantikára szomjazó lelkiállapotom ezt is befogadta.

E mellett én csak pozitív véleménnyel vagyok az egész történetről, mert az alapötlet szerintem fenomenális. A karakterek élethűek: tipródnak, éreznek, ezerrel lángolnak ha az kell, egyszer a végletekig romantikusak máskor meg csak a szex foglalkoztatja őket, döntenek hol rosszul vagy hol jól (bár sokszor megkérdeztem magamtól, hogy mi számít jó döntésnek, hisz ezt úgy is az idő igazolja, nem?).

"Néha úgy élünk, mintha minden örökké tartana, és elfelejtkezünk a pillanatokról. (…) És ekkor arra gondoltam, hogy a kapcsolatokban gyakran az „örökre” miatt elfelejtődnek a pillanatok, és az egész megszokottá válik."

A karakterekből is széles a skála. Van egy - a fülszöveg szerinti - érzelmi analfabéta macsónk, Giacomo, aki fél az elköteleződéstől, ugyanakkor nem veti meg a szebbik nemet és bizony sok lehetőséget kihasznál. Aztán itt van Michela, a 36 éves belevaló olasz nő, aki bár vágyik a gyermekre és a tartós kapcsolatra, valami miatt az eddigi pasijai soha nem voltak "elegek" neki. A lány szülei is valamilyen szinten tipikusak, mert ahelyett, hogy támogatnák, állandóan az orra alá dörgölik, hogy mivel nincs férje, családja, nem ért el még szinte semmit az életben, amit a társadalmi norma megkövetelne. De említhetném Giacomo barátját, Silviát is, aki egy rossz házasságban örlődik, amiből a gyermeke kedvéért nem mer kilépni. Giacomo anyja is fontos karakter, akivel fiának nagyon hűvös a kapcsolata, nem találják a közös hangot, rég eltávolodtak egymástól és sajnos a mai világban ez sem ritkaság.

Aztán persze szót kell ejtenem azokról a gondolatokról, amiket a bejegyzés elején is említettem. Amik miatt tele volt kis sárga post-ittel ragasztva a könyvem. Néha nem tudtam, hogy most csak olvassam-e végig simán vagy jelöljem is azokat a mondatokat, amelyek visszhangot keltettek bennem. Mert sok ilyen volt. Amire leginkább emlékszem és amit többször is vissza-vissza olvastam, az Michela eszmefuttatása volt a gyerekvállalással kapcsolatban. Számomra fontos dolgokat fogalmazott meg, olyat, amit szerintem sok nő nem mer magának kimondani, viszont ha szembesül vele, akkor csak annyit érez, mintha a szívéből szólnának.

Összességében új kedvenc könyv született számomra. Nálam ez a fajta romantika az, ami fogyasztható, amit valóban el is tudok képzelni két ember között és nem a Tiffany vagy Romana füzetek féle kategória. Ha bárki azt mondja, hogy ilyen pedig nincs két ember között, én csak súgva elmondanám nekik, hogy hallottam már hasonló esetről, hogy két ember között ilyen reggeli találkozások és cinkos pillantások alkalmával szövődött vonzalom. Szóval néha van olyan, hogy tényleg az élet írja a legjobb könyveket!

Ui: a könyvből film is készült, méghozzá Fabio Volo főszereplésével. Nagyon kíváncsi lennék rá!

Értékelésem: 5/5-ből

Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadási év: 2012
Fordította: Barna Mária

(Képek forrása: www.weheartit.com)