A Témázás keretében május hónapban a jó magyar írókat, regényeket beszéljük ki a csapattal. Fő kérdés, hogy egyáltalán van-e jó magyar élményünk, vagy a magyar kötelezők egy életre elvették a kedvünket kis hazánk szerzőitől?
Amikor felvetődött ez a téma, gyorsan leültem átböngészni az olvasási listámat. Sajnos meg kellett állapítanom - amivel azért én is tisztában voltam -, hogy nem túl sok könyvet olvasok magyar szerzőktől. A húszas éveimet szerintem egyáltalán nem jellemezte az, hogy hozzájuk nyúltam volna. A fejemben a magyar szerzők mindig egyet jelentenek a búskomorsággal, az arculcsapással felérő történetekkel és egyszerűen nem álltam rá készen akkor, hogy komolyabb, fajsúlyosabb, hazánkat jellemző témákról olvassak. Aztán ahogy az ember feje lágya kezd benőni, néha éreztem én is késztetést a magyar írókkal való ismerkedéshez. Emlékszem, ott szégyelltem el magam nagyon, amikor egy nem magyar ismerősöm, aki magyar szakos volt olyan magyar íróktól olvasott az egyetemen, akikről én még csak nem is hallottam. Szóval úgy gondoltam, hogy tényleg itt az ideje finoman közeledni feléjük. A kulcs szerintem annyi, hogy legyél tisztában azzal, hogy te mit szeretsz, mi az, ami kikapcsol. Ha nem tudsz komoly szépirodalmat olvasni, akkor a magyarok között se azt keresd. Én például tudom magamról, hogy nem vagyok érett még se Eszterházyt, se Nádas Pétert olvasni. Rájuk még várok, majd pár év, vagy akár évtized múlva. De a kísérletezésemnek hála van jó néhány szerző vagy könyv, amit szeretek, szóval mesélek egy kicsit, hogy nálam kik a nyerők.
Baráth Katalin
A mai napig élénken emlékszem, hogy már szinte mindenki olvasta körülöttem a Dávid Veron sorozat első részét, én meg totálisan ellentartottam a könyvnek. Aztán valami bekattant és az első részt egy balatoni strandolás alatt elkezdtem, hogy alig 2 napon belül befejezzem. Aztán a következő köteteket már tűkön ülve vártam Katától és a sorozat kinőtte magát az egyik kedvencemmé. Sőt, a krimi vonulatban írt Arkangyal éjjel is az egyik emlékezetes olvasmányom lett, holott teljesen más, keményebb hangvételű és témájú, mint a Veron-kötetek. Jó lenne, ha Baráth Katalin újabb könyvvel jelentkezne, rá vevő leszek.
Böszörményi Gyula
Gyula bátyót én az Ambrózy-sorozat miatt ismertem meg. Az első kötettel nagyon megszerettem a miliőt, amit teremtett, hogy aztán a többi kötettel se engedjem el a szereplők sorsát. Szeretem, hogy alapos munkát tesz le elénk, hogy humoros, még ha néha mérges is voltam egy-egy fordulat miatt. Sőt, azt is szeretem benne, hogy aktívan molyol, minden olvasásomat, minden értékelésemet csillagozza, figyelemmel kíséri a regényei sorsát, az olvasói reakciókat és elég sokat dedikál. Nála mindig óriási sorok kígyóznak a Könyvfesztiválon/Könyvhéten.
Hidasi Judit
Hidasi Judit Április út című regényére tök véletlen, hatodik érzékkel találtam rá. Nekem óriási kedvencem lett. Nőkről szól, nőknek. Arról, hogy akkor is van remény, ha már te leírtad magad és az életed. Szerelmekről, csalódásokról, újrakezdésekről, lehetőségekről. Szerettem az egyszerű stílusát, az őszinte hangját és a két főszereplőjét. Sokszor kapom le ezt a regényt a polcomról, legtöbbször csak beleolvasok, egy-egy kedvenc részemnél elidőzök, de eddig például háromszor olvastam el teljesen. És még biztos fogom is. Ehhez képest fura, hogy Judit többi regénye felé nem nyúltam még. Azt hiszem a csalódástól félek. Hogy ilyet, mint amit ettől a történettől kaptam, nem kaphatok még egyszer tőle és ezt az élményt szeretném nem felülírni egy csalódással.
Leiner Laura
Na, ezzel most biztos kiverem néhányatoknál a biztosítékot. Leiner Laurával is úgy vagyok, hogy tudni kell tőle válogatni. Anno én a Szent Johanna Gimit nagyon bírtam minden hibájával együtt, hiszen közel sem tökéletes könyvekről van szó. Az üzenetét szerettem, azt hogy végigkísérhettem egy csapatot felnőni, hogy én magam is visszarepülhettem kicsit az időben a középsulis évekbe. Illetve jó volt látni, hogy mennyi fiatal lányt mozgatott meg, hányan olvasták a sorozatát. A többi könyvére nem vetettem rá magam, azoknál már éreztem, hogy rezegne a léc. Viszont az Iskolák Versenyével újra kísérleteztem és az is bejött. Leiner Laurát azért jó olvasni, mert jó néha lerakni a felnőtt életünk felelősségének a súlyát, újra tininek érezni magunkat. Ráadásul ez utóbbi sorozatában központi témaként jelenik meg egy szeretett családtag elvesztésének feldolgozása, ami szerintem nagyon fontos téma. Persze, kereshetem benne a hibákat, van, amit én sem bírok Laura stílusában, de ha olvasom a könyveit, egyrészt válogatok, másrészt tudom, hogy mit várhatok és nem is várok többet. Szórakozni szeretnék és azt megkapom.
Kőrösi Zoltán
Őt a molynak köszönhetem. Volt egy időszak, amikor elég sok figyeltem olvasta a Milyen egy női mell című regényét. Annyira felcsigáztak az értékelések, hogy adtam neki egy esélyt és totál szerelem lett a részemről is (amúgy most kedvem támadt felvenni az újraolvasandók kupacába). Sajnos Kőrösi azóta eltávozott, fiatalon és váratlanul, ami engem nagyon megrázott anno. Épphogy felfedeztem magamnak. Még megjelenése után olvastam tőle a Szívlekvárt is, ami ugyan nem érte utol számomra az előző regényét, mégis örülök, hogy a polcomon tudhatom. Mindenképpen szeretném az összes megjelent művét is elolvasni majd, csak most már kénytelen leszek beosztani...
Réti László
Szintén molyos ajánlásra kezdtem bele a Kaméleon-sorozatba és nem hittem el, hogy magyar író ennyire humoros krimit tud írni. Nemcsak a krimi szál volt érdekes, hanem legtöbbször sírva röhögős perceket okozott nekem. Volt bennem egy jó adag ellenérzés az elején, hogy én magyar író tollából krimit olvassak, de Réti levett a lábamról. Cameron Larkin kicsit olyan számomra, mint Stephanie Plum, azaz ha az idegeim cafatokban lógnak, és semmi agymegerőltető tevékenységre nem vagyok képes, akkor jöhet és nem fogok csalódni.
Tóth Krisztina
Ő az az író, akihez nekem fel kellett nőnöm, élnem, tapasztalnom, erősödnöm kellett. Eddig két novelláskötetét olvastam, a Pixelt és a Pillanatragasztót. Jó, hogy novellákkal kezdtem, mert ha nem tudok helyenként időt hagyni egy-egy története között, akkor eret vágok magamon a depressziótól. A Pixelt jobban szerettem, mint a Pillanatragasztót, de mindkettőből élénken emlékszem jelenetekre, szereplőkre, volt olyan történés, ami teljesen beégett az agyamba. Mostanában gondolkoztam rajta is, hogy folytatni kellene az ismerkedést (ott az Akvárium, vagy a Hazaviszlek, jó? ami listán van régóta), csak hozzá tényleg kiegyensúlyozott pillanat kell, mert a nagy magyar valósággal lehoz az életről.
Tóth Olga
A Csupasz nyulak. Amelynek a borítója mindig eltántorított az olvasásától. Aztán egyszer mégis kézbe vettem és kedvencem is lett. Megint a nagy magyar valóság, a régi rendszer, anyák-lányok kapcsolata, a családok diszfunkcionális működése, a kitörni vágyás. Emlékszem, hogy nagyon megérintett, nagyon elgondolkoztatott. Azóta is több helyen, több embernek ajánlottam már, az egyik legjobb magyar regény, amit valaha olvastam.
***
És akkor néhány "új felfedezett"-ről. Azért idézőjelezem, mert számomra újak. Eddig csak messziről néztem, kerülgettem, óvatosan közelítettem, aztán most úgy tűnik, hogy nem lőttem velük mellé.
Grecsó Krisztián
Én nem voltam Grecsó rajongó. Azt gondoltam, hogy nem vagyok elég ahhoz, hogy Grecsót olvassak. Aztán elmentem egyszer egy zenés előadására és annyira megfogott maga az ember, hogy úgy gondoltam, aki nekem ilyen szuper estét okozott, ennyiszer megnevettetett és ennyiszer megkönnyeztetett, az bizony valamit tudhat. Úgyhogy szép lassan ismerkedek vele. Nem sietem el. Válogatok. Most legutolsó alkalommal a Verával nagyon egymásra találtunk. Úgyhogy mindenképpen tovább megyek vele az úton. Csak maximum én most majd egy kicsit visszafelé haladok a korai művei felé. Megszerettem, "grecsósodtam" és a Harminc év napsütéssel meg abszolút beírta magát a szívembe. Értem őt és ő is ért minket.
Péterfy-Novák Éva
A rózsaszín ruha volt a kezdőlökés. Ami nagyon magyar, nagyon mai női sorsokkal, érzésekkel teli kis novella gyűjtemény. Tetszett a teljesen egyszerű, sallangmentes, helyenként erőteljesen szókimondó stílus. Nem akar több lenni, mint ami. Nem akar nagyon irodalmi lenni. Viszont fontos dolgok voltak ebben a kötetben. És ahogy néztem mind az Egyasszony, mind az Apád előtt ne vetkőzz szintén fontos témákat dolgoz fel. Számomra ez pont elég.
Mörk Leonóra
A porcelánlány volt az utolsó befejezett olvasmányom és hatalmas meglepetés volt. Merthogy tök jó és élvezetes volt. Szórakoztató női regény a jobbik fajtából. Szeretem a két szálon futó történeteket, ahol valami rejtély van a múltban és ettől a kis könyvtől pont ezt kaptam. Nem mondom, hogy tökéletes volt, de meglepett, hogy mi magyarok tudunk ilyet is írni. Van benne sok utalás a mostani rohanó életünkre, visszatekintünk a múltunk egy kevésbé dicsőséges időszakára és aztán levonjuk a tanulságot. Tök jó volt, hogy nem nyáltenger és rózsaszín giccs-féle regény ez, hanem olyan kellemesen érzelmes. A Ködkirálynőre is kíváncsi lettem.
Mint láthatjátok nálam nem a hardcore magyar kortárs szépirodalom képviselteti magát, mert most nem érzem magamat ezekre az írásokra készen. Majd. Viszont azért meg kell állapítanom, hogy tudunk mi magyarok írni, sok könyvből lehet már meríteni, így szerintem mindenki megtalálhatja magának azt a magyar írót, aki megadja neki a lökést a többiek megismeréséhez is. Illetve szerintem vannak nagyon jó megmozdulások (pl. a Libri Irodalmi Díja, a Margó Fesztivál), amelyeknek a fókuszában a kortárs magyar írók, költők állnak. Ezeket is folyamatosan nyomon szoktam követni, így például tudom, hogy a mostani közönségdíjas Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regényét is hamarosan beszerzem. Egy újabb író, akivel szeretnék megismerkedni. Mert ez egy izgalmas dolog, szóval legyünk nyitottak, adjunk esélyt, mert vannak bizony jó magyar könyvek, csak rá kell találnunk.
Ti mit gondoltok a témáról? Szoktatok magyar szerzőktől olvasni? Vannak kedvenceitek?
Ti mit gondoltok a témáról? Szoktatok magyar szerzőktől olvasni? Vannak kedvenceitek?
7 megjegyzés:
Szép válogatás - ők azok az írók akiket nyugodtan a kezébe lehet nyomni azoknak, akik még csak barátkoznak a magyar írókkal :)
Nekem is hasonló a befogadókészségem, mint neked - ők a fogyasztható szépirodalomban alkotók, van aki már áthajlik a szórakoztatóba. A legtöbb írótól olvastam akit említettél, de akitől még nem (Hidas Judit, Péterfy-Novák) felveszem a listámra, ja és az Ambrózy báró sorozatot is jó lenne folytatnom :D
De jó, hogy te is ezzel a kötelező olvasmányos felütéssel és a búvalbaszo... akarommondani búskomorsággal kezdtél, ami sötét felhőként ül a magyar irodalom fogalmán. Aztán mégis csak-csak valami ismerősre vágyunk, és hálisten vannak bőven olyanok, akikben lehet bízni ilyen szempontból és nem csak komolykodás és dögunalom van bennül, hanem kellemes retró-magyar, meg hazai dolgok, amikbe bele tudunk helyezkedni, mert a gyerekkorunk egy része mondjuk ilyen volt. Az ilyen könyveket szeretem. :))
"Ha nem tudsz komoly szépirodalmat olvasni, akkor a magyarok között se azt keresd." Pontosan!
Hidasi Judittól én még nem olvastam, de felbátorít, hogy te ennyire nagyon szereted ezt a könyvét, lehet, hogy teszek vele egy próbát én is. :) Ha jól emlékszem Anett is nagyon szereti őt (még az ő posztjához nem jutottam). Megértelek teljesen, én is kicsit tologatom magam előtt Lugosi Viktória új könyvét, mert félek, hogy nem lesz olyan jó, mint az Ajvé pl.
Szerintem Leiner Laurával csak max Nimánál vered ki a biztosítékot, de majd túlteszi magát rajta. ;)) :D
Nahát, még mennyi közös pont! Kőrösi és a Milyen egy női mell?, a valóban nem túl bizalomgerjesztő borítójú, de remek Csupasz nyulak (könyvtárból olvastam, de megvettem később, mert ebből KELLETT egy saját!), és Tóth Krisztina is! :)) TK tényleg kemény, de mégis jó olvasni, annak ellenére, hogy le tud hozni az életről. Én a Párducpompával akarom folytatni a sort (ha szeretnéd, majd kölcsönadom), a Pillanatragasztó nekem is tetszett, a Pixelt még nem olvastam, de érdekel az is, ahogy az Akvárium is - egyedül talán a Hazaviszlek,jó?-val nem tudok megbarátkozni... Malacfej...
A Vonalkódot is nagyon ajánlom, szuper!
Grecsót én is szeretném megszeretni, vonz, és tetszik, amit magáról az emberről írtál. :)
Jaj és erre: "Szeretem a két szálon futó történeteket, ahol valami rejtély van a múltban", tudom, hogy nem magyar, de Alice Network! Pont ilyen! :)
Úristen, bocs a szómenésért! :D
hát ja, én sok szempontból kilógok közületek, de sebaj, vannak azért közös pontos, pl. Lugosi. írhatna többet is.
egyébként azt néztem, hogy eléggé egyformákat olvastok, TK, Kőrösi, Grecsó, Hidasi, szinte mindenkinél ugyanazt látom. amiket tudok róluk meg a könyvekről, nagyjából le is fedi azt, amit érdemes olvasni, mert minőségi.
(nagyjából most úgy néz ki, hogy akiről nem írnak a bloggerek, az nincs is.:D)
A Krusovszky könyv egészen remek, csak ajánlani tudom mindenkinek!
theodora: igen, őket én is bátran merem ajánlani. De azt hiszem ez a téma adta meg nekem a lökést, hogy bátrabb legyek és nyissak a "hardcore" magyar kortárs írók felé.
Az Ambórzyt folytasd, nagyon kedvelem a sorozat hangulatát.
PuPilla: azt gondolom, hogy a magyarok egy részének a kedvét a magyar íróktól a régi, poros szagú kötelezők veszik el ... sajnos.
De amúgy igen, egyetértek veled, jó belehelyezkedni egy olyan közegbe, ami ismerős. Pl. az Ambórzy sorozatban is imádom a helyszíneket, igaz, változtak a századelőhöz képest, de még mindig állnak :)
Hidasi Judit Április útja szerintem jó, bátran merem ajánlani neked is.
LL-ban már nem vagyok biztos, de azért szívesen beszélgetnék veled mondjuk az SZJG sorozatról is :P (Bocsi,Nima! :))
Azt hiszem lesz miből választanunk a jövőben, olvassunk együtt TK-át és Grecsót is. Nem mondom, hogy állandóan ők kellenek, de szerintem időről időre jó velük is tovább ismerkedni. Grecsót emberileg nagyon kedvelem, a Poketben is ugye benne van a keze :)
Nima: én nálad örömmel találtam magamnak újdonságokat. Amúgy szerintem nem túl tág a spektrumunk a többiekkel, talán Dóri az, aki több kortárs magyart olvas. Nekem ők az elmúlt évek hozadékai, de szerintem évről évre teszek próbát újabbakkal is majd. TK és Grecsó elég népszerű, talán tágabb a célközönség, vagy populárisabb a stílusuk. Mondjuk TK-tól verseket még nem olvastam, de tágítom majd ezzel is a magyar kortárs komfortzónámat :)
márti: kösz, beszerzős-olvasós lesz mindenképpen :)
Vannak közös pontok nálunk is, és szuper írókat szedtél össze. Grecsónál én is azt érzem, hogy még nem nőttem fel hozzá, vagy nem vagyok elég érett, vagy hogy is fogalmazzak. Úgyhogy kivárom a megfelelő hangulatot, hogy belekezdjek. Talán eljön majd ez is. Leiner Laura nekem is visszaadta a gimis éveimet, nekem az SZJG nagy kedvenceim, bármikor szívesen veszem elő, mert kedves. Én a Bábelt olvastam még tőle, és az is nagyon feelinges volt, főleg mert akkoriban jártam énis a Sziget fesztiválra és visszahozta az élményeket. Az új sorozata nálam kimaradt, de örülök, hogy fontos témákkal foglalkozik, mert ez jó irány a kamaszoknak!
A Csupasz nyulakat annyian írtátok, hogy felkerült a listámra, és persze a Dávid Veron történetek is, bár az amikor megjelent, akkoriban Pikszi (Baráth Katalin) aktívan nyomult a Twitteren úgyhogy a következő kötetekhez mi nyomtuk az elnevezéseket is. Mindenki olvasta körülöttem is A fekete zongorát és a többit, de én még nem jutottam oda. Bánom is kicsit, de nem fog semmivé foszlani a könyv remélem!
Megjegyzés küldése