2018. január 14., vasárnap

A 2018-as várólista-csökkentés csapata

Ha jól számolom, a 2018. évi Csökkentsd a várólista játék - amit Lobo, a Olvasónapló bloggere szervez minden évben - lesz a bűvös 7. alkalom, hogy indulok. Eleinte elég nagy gonddal szedtem össze a 12-es könyvkupacot a töménytelen mennyiségű olvasatlanjaim közül. Aztán ahogy voltak már "tapasztalataim" a játékot illetően, és ahogy apadtak az olvasatlan könyveim, egyre inkább arra tettem a hangsúlyt, hogy ne szúrjak ki magammal, ne ez miatt olvassam el majd pl. a Háború és békét, hanem lehetőleg a szórakozás legyen a fő szempont. Az idei évre összeválogatott 12-esem is ezt a célt szolgálja, főleg, hogy tavaly megcsappant az elolvasott könyveim mennyisége, így most ez a szám egy masszív 25%-ot képviselne az olvasmányaim közül. Őket választottam 2018-ra, szerintem szuper kis lista lett:



1. Joanne Harris: Rúnajelek
Harrisnek mindig szerepelnie kell a listában. Csak azt nem tudom, ha elfogynak a könyvei, kivel fogom pótolni az egyik kedvenc írónőmet. Erre a történetre azért is vagyok nagyon kíváncsi, mert rengeteg oldalát ismerem már Harrisnek, de fantasyt még nem olvastam tőle, és amúgy alapból sem vagyok ennek a műfajnak nagy rajongója.

2. Lawrence Anthony - Graham Spence: Babilon bárkája
A bagdadi állatkert megmentésének kalandos története
Lawrence Anthony előtt már az Elefántsuttogó olvasása előtt megemeltem a kalapom és a szívembe is zártam őt is és az elefántjait is. Örömmel vettem meg a Babilon bárkáját, bár kicsit tartok tőle, hogy lesznek benne kegyetlenebb részek a háború miatt, de sok a dicsérő véleménye a könyvről, szóval biztos vagyok benne, nem fogok csalódni ebben sem.

3. Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
A Könyv, amit már mindenki olvasott és mindenkit padlóra küldött. Röviden ennyit tudok a könyvről, meg persze az alapsztorit, de évek óta tologatom, aztán már be is szereztem és már nagyon-nagyon olvasnám, ezért nem is volt kérdés, hogy itt a helye.

4. Alice Hoffman: The Ice Quenn
Egy kis angolul olvasás, egy kis Hoffman, ha mindenből és mindenkiből elegem lenne. Hoffman is egy biztos pont nálam, évente olvasok tőle.

5. Gillian Flynn: Sharp Objects
Újabb angol könyv, egy csereüzlet eredménye volt PuPillával. Aztán jól elfelejtkeztem róla. Majd most úgy gondoltam, jó lenne a Holtodiglan után egy másik regényével is megismerkedni, és kellően sötétnek ígérkezik ez a téma is. Plusz szeretném megnézni majd a belőle készített filmet, de nálam első a könyv ha tehetem.

6. Renéé Rosen: Babaarc
Szüleim polcáról válogattam, nagyon tetszett mindkettőjüknek, én meg szeretem mind a gengszter témát, mind az 1920-as évek korszakát (elvakult Peaky Blinders rajongó vagyok).

7. Sascha Arango: Az igazság és más hazugságok
Ezt szintén a szülők polcáról választottam, most kapták tőlem karácsonyra. Első körben a cím fogott meg, aztán a történetet elolvasva úgy gondoltam, nem lesz ez rossz, és ahogy utánanéztem, egész jó értékeléseket kapott, így bízom benne, hogy ez lesz az egyik gyöngyszem idén, amit a vcs-nek köszönhetek.

8. Nyáry Krisztián: Igaz hősök
33 magyar
Karácsonyi ajándékom, és lassan ez is már szokássá válik nálam: azaz lapul egy Nyáry Krisztián válogatás a karácsonyfa alatt, amit a vcs keretében sorra is szokott kerülni.

9. J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
A Könyv, amit muszáj elolvasnom már. Ha Cormoran Strike rajongója vagyok, akkor szinte kötelező végre elolvasnom Rowling első felnőtteknek készült regényét. Sokan ajánlottátok már, és mivel ezt is a fa alatt találtam karácsonykor, most már valóban nem állíthat meg semmi, hogy el is olvassam.

10. Phyllis T. Smith: Én, Livia
Amióta PuPillánál olvastam erről a könyvről, tudtam, hogy szeretném elolvasni. Ő azzal adta meg idénre a végső lökést nekem, hogy kölcsönadta, szóval nem volt választásom, alapcsapat tag lett ez a könyv is. Nekem az ókori történelem a nagy mumusom, nem rajongok érte túlságosan, de azért igyekszem olvasni róla, hátha egyszer egy könyv meghozza a változást.

11. Agatha Christie: Halál a Níluson
Az egyik ikonikussá vált AC-történet, amit ugyan már láttam filmen, de olvasni még nem olvastam. Mivel a hírek szerint Kenneth Branagh folytatja Poirot megszemélyesítését mégpedig ezzel a kötetettel, ezért a film előtt szeretném végre elolvasni a könyvet is. Remélem, hogy az új feldolgozás végre hű marad a könyvhöz!

12. Herman Koch: A vacsora
Ez az egyetlen, amit könyvtárból kellett beszereznem. A Nyaraló úszómedencével sikere óta szerettem volna Koch másik könyvét is elolvasni, de beszerezni akkor nem igazán tudtam, ezt most a könyvtár megoldotta.


Az alaplista mellé válogattam tartalékosokat is, szám szerint újabb 6 könyvet, de idén végre szeretném mind a 12-öt elolvasni az alapból. Remélem, menni fog és sok érdekes történetet köszönhetek majd nekik, illetve ennek az egész játéknak.

2018. január 11., csütörtök

Babonák és félelmek

Sarah Perry: Az essexi kígyó


A 21. Század Kiadó KULT könyvei sorozatának tagjaként Az essexi kígyó szerintem minden könyvszerető olvasó álma: gyönyörű kivitel és érdekes történet egyben. Tudom, sekélyes dolog, de elsőként engem a burjánzó szépségű borítója fogott meg. Majd kicsit jobban utánaolvasva a magyar megjelenése kapcsán, úgy éreztem, hogy A Gustav-szonáta mellett ez lesz az a sorozatból, amit mindenképpen szeretnék a magánkönyvtáramban tudni. Igyekeztem nem nagy elvárásokat támasztani a könyvvel szemben, ami egyébként elég nehéz, hisz mindenhol lelkendező, rajongói posztok szólnak a történetről.


A viktoriánus kori Angliában a frissen megözvegyült és bántalmazó házasságából ily módon megszabaduló Cora -  aki szabadidejében amolyan amatőr természetbúvárként fosszíliák után kutat -, barátnőjével, Marthával és autista fiával elutazik Aldwinterbe. Itt a pletykák szerint ugyanis felütötte fejét a Baj, a falubeliek szerint megjelent egy titokzatos szörny, az essexi kígyó. A faluba érve hamarosan ismeretséget kötnek a helyi pappal, William Ransome-mal és családjával, és bár eleinte nem szimpatizálnak egymással, ahogy egyre jobban megismerik a másikat, kölcsönös barátság, majd különös kapcsolat alakul ki a két ember között. Mindkettejük célja az essexi kígyó megtalálása: Corának azért, hogy tudományos felfedezést tegyen, Williamnek pedig azért, hogy a felbolydult egyházközséget meg tudja nyugtatni, hogy végre visszatérjen a falusiak élete a régi nyugodt mederbe. A történet persze korántsem "csak" ennyi, ennél sokkal bonyolultabb és jóval összetettebb, mert Perry sok témát érint regényében.

"Hogyan hihetne benne, hogy ez az asszony boldog, ha félig állatnak nevezi magát, amely gondtalanul és lélek nélkül létezik, így elkárhozni vagy üdvözülni sem képes? Cora ráadásul folyamatosan ellentmond magának; képtelenség összeegyeztetni ezt az állatias nőt azzal a másikkal, amelyik mintha mindig új ihletet keresne."

Ami miatt nagyon érdekesnek találtam Az essexi kígyót az legfőképpen a kor, amiben játszódik, illetve a Perry által megteremtett hangulat. Az aldwinteri vidék leírásakor, illetve az essexi kígyó megjelenéseit taglaló részek olvasása során a vad vidék és a babonás hiedelmek, félelmek miatt valahogy mindig az Üvöltő szelek vadsága, keménysége jutott eszembe (amit persze szintén ezek miatt imádtam anno). Nagyon tetszett a két főszereplő személyisége, hiszen mindketten az ellenkezője annak, amit a korban "elvárásként" támasztottak feléjük. Cora a házasságából szabadulva egy szabad madár lett: leveti minden nőiességét, koszosan, nadrágban jár, naphosszat rója a vidéket, "túrja a földet" felfedezéseiért, egyszóval cseppet sem törődik a külsejével, a társadalmi státuszával. És bár hiába anya, abszolút nem anyatípus, ami meg is látszik a közte és a fia közötti viszonyon. William pedig nem egy álszent pap, aki bort iszik és vizet prédikál. Ő megragadja a birkát a két kezével, ha ki kell rángatni a sárból. Nem lát rémeket ott, ahol baj történik, nem prédikál végső kárhozatot vagy isteni igazságszolgáltatást az essexi kígyó megjelenése kapcsán, hanem szeretne a dolgok után járni, szeretné megnyugtatni híveit, hogy nincs itt a világvége. Ráadásul William 3 gyermek után is szerelmes a feleségébe, boldogan élik vidéki életüket, megelégedetten teltek napjaik az essexi szörny és Cora felbukkanásáig.

"Félelem fogja el a sötétben. Érzi, hogy odakint lesben áll valami, egy engesztelhetetlen, vízben fogant szörny, és őt figyeli. Felmerült a mélységes mélyből, ahol mindaddig szunnyadt: szeli a hullámokat, és kíváncsian szaglássza a levegőt. Rettegés keríti hatalmába, még a szíve is kihagy egy ütemet, és abban a pillanatban mintha az ítélőszék előtt állna: bűnös vagyok lelkem legmélyéig!"

A két főszereplő mellett elég sok mellékszereplővel dolgozik az írónő. Betekintést nyerünk William családjának, betegségében még szebbé váló feleségének, Stellának és három gyermekének az életébe. Megismerjük Cora barátnőjének, Marthának szenvedélyes elköteleződését a munkásosztály siralmas helyzetének javításáért. Feltűnik Cora barátja is, Luke, aki férje betegsége alatt lett a nő támasza orvosként, és aki azóta is fülig szerelmes a nőbe. De ezek mellett még több és eltérőbb társadalmi osztályból származó szereplő tűnik fel, akik pont a sokrétűség bemutatására szolgálnának. A problémám ezzel az volt, hogy kicsit elbillent e miatt a mérleg nyelve: annyi a szereplő és Perry annyi mindent pakol bele a regényébe (a hit és a tudomány kapcsolata, a babonák világa, orvostudomány, társadalmi problémák, fejlődő munkásosztály, férfi illetve női barátságok), hogy sok szereplő, sőt a főszereplők esetében is csak a felszínen ragadunk, igazán mélyen nem ismerjük meg őket, a gondolataikat, az őket mozgató eszméket vagy azt, hogy miért lettek olyanok, amilyenek. Mind az érintett témák, mind a szereplők számát tekintve nálam a kevesebb több lett volna.

Olvasás közben amúgy többször is bevillant a fentebb már említett Üvöltő szelek, vagy Tracy Chevalier Isten teremtményei című regénye, sőt, a szerelmi kavarodások (mindenki más iránt rajong, mint ahonnan viszonzást kapna) miatt még sokszor a Szentivánéji álom is. Csakhogy itt nem Puck szövi avagy keveri a szálakat, hanem a Baj felbukkanása indítja el az eseménysorozatokat. Összességében én a hangulata, gördülékeny stílusa, az ötletes felosztása (havonként haladunk és nagyjából egy év történéseit ismerjük meg) és a történet tömörségét meg-megszakító levelezések miatt szerettem olvasni Az essexi kígyót. De nem tudok rajongó üzemmódba kapcsolni, számomra túl sok volt majdnem minden téren, illetve örültem volna, ha jobban a felszín alá ment volt Perry bizonyos témáknál és szereplőknél.


Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadási év: 2017
Fordította: Borbély Judit Bernadett

2018. január 9., kedd

Lelki edzés

Anna Gavalda: Életre kelni


Nagyon vártam Gavalda legújabb könyvét, hisz tudtam, hogy az egyik kedvenc írónőm történeteiben nem fogok csalódni. Szerettem a novelláinak olvasása során elmerülni az általa megteremtett történetekben, mert a legtöbbjük megmutatja, hogy a legmélyebb gödörből is van út felfelé, még akkor is ha ezt a gödör alján elképzelni sem tudnánk.

Az Életre kelni kötetében összesen 7 rövidebb-hosszabb elbeszélés kapott helyet. Nem mindegyiket éreztem telitalálatnak, de amelyiket igen, az annyira, de annyira közel tudott kerülni hozzám, hogy a kevésbé jókat feledtetni tudta. A novellák legtöbbjének középpontjában a veszteségek feldolgozása áll. Legyen ez önmagunk elvesztése, amikor csak sodródunk az árral, vagy nem tudjuk hogy merre is induljunk, mit kezdjünk az életünkkel. Olvashatunk barát, férj, gyermek fájdalmas elvesztéséről, az újrakezdés nehézségeiről, és bár nagyon kemény életszakaszok ezek egy ember életében, Gavalda képes ezekről olyan igazi gavaldásan írni, hogy a sorok között megláthassuk a remény szikráját, a reményét, hogy túl lehet ezeken is jutni.


A kötetben szereplő történetek közül nekem 4 novella adott olyat, amire azt tudom mondani lelki immunerősítés volt.

Meg fog halni a kutyám
A cím nem okoz meglepetést, hisz egy kutya elvesztése szerepel benne, de nem csak ez. A kutya elvesztése előtt egy gyermek elvesztésének és egy házaspár egymástól való elhidegülésének a történetét ismerhetjük meg. Ami miatt ez egy igazi kincs volt számomra az az, hogy az írónő egy tragédia feldolgozását, az elhidegült házaspár újra egymásra találását egy másik szomorú esemény bekövetkeztéhez tudta kapcsolni.

"Az nem lehet, hogy mindig a halálé legyen a győzelem."

Az életponjtaim
Itt nem a veszteség, hanem egy apa és kisfia kapcsolata, illetve egy iskolai büntetés és az igazadért való kiállás a téma. Tetszett, hogy a munkamániás apa, aki épp egy erkölcsi dilemma kellős közepén van a munkája kapcsán, milyen gyorsan átértékeli a saját helyzetét a kisfiát ért (megérdemelt vagy igazságtalan) büntetés kapcsán. Jó volt arról olvasni, hogy egy apa, aki ismeri a gyermekét, és aki ránéz és olvas a szemében, kérdés nélkül kiáll a kisfia mellett, akkor, amikor a külső tettek és körülmények mennyire ellene szólnak.

"Minden rendben van, kisfiam, minden rendben. Van egy titkod, amit meg kell tartanod, és te meg is tartod, a fenyegetések ellenére is. Hidd el, én büszke vagyok rád."

A baka
Ezzel a történettel nagyon meglepett az írónő. Nem gondoltam volna, hogy egy későn született férfi barátságról ilyen meghitten, ilyen mélyen, ilyen szépen tud írni. Megmelengetett az, ahogy a két férfi egymásra talált egy közös szenvedélyük kapcsán, és az is, hogy az addig magányos egyik fél és az épp akkor magányossá váló másik fél milyen szépen kitöltötte az életükben jelen lévő hézagokat, lyukakat. Jó tudni, hogy a férfiak világában is születnek mély érzésű és támogató barátságok!

"Az az igazság, hogy szeretet nélkül neveltek fel. Szeretet nélkül neveltek fel, és maga el sem tudja képzelni, milyen egészen egyedül felnőni, úgy, hogy az embernek sosem jut elég, nem is tudom ... ölelő kar: ebből örökre valami kemény és ügyetlen emlék marad meg az emberben."

Egy fiú
A zárónovella kicsit könnyedebb hangvételű. Ugyan van itt is "veszteség", de az átvitt értelmű. Amikor a fiatalkorodat magad mögött hagyod és lassan rádöbbensz, hogy szinte minden barátod házas már, na az is egyfajta veszteség az életben. Elveszteni a könnyedebb, felelőtlenebb életet nem mindenkinek megy egyik napról a másikra, csak úgy mint a novellában szereplő fiúnak is, aki nem akar férfivá érni, de aztán egy esküvőről hazafelé tartva ő is kap egy lehetőséget arra, hogy a sekélyes egynapos szerelmi kalandok helyett valami mást válasszon - legalábbis én így gondolom a lezárást, amit Gavalda humorosan nyitottan hagyott, ránk, olvasókra bízva a lezárást.

"Igen. Ez én voltam. Egy boldog énem. Egy olyan énem, akivel már évszázadok óta nem találkoztam. Egy olyan énem, aki igazából nem is volt olyan öreg. Sem olyan hülye. Sem olyan kiszámítható. Egy igazi én. Egy szép önmagam."



Kiadó: Magvető
Kiadási év: 2017
Fordította: Tótfalusi Ágnes


2018. január 7., vasárnap

Miért volt érdemes várólistát csökkenteni 2017-ben?

Ha a fenti kérdésre röviden szeretnék válaszolni, akkor csak annyit mondanék: mert jó móka és mert picivel nagyobb a késztetés egy-egy régebb óta a polcon csücsülő könyv elolvasására. Ha hosszabban, akkor alább olvasható a 2017-es 12-es csapat, akiket végül a játék keretében sorra is tudtam keríteni.

Henry Gidel: Coco Chanel
Chanel élete akkor kezdett el nagyon érdekelne, amikor C.W. Gortnertől elolvastam a Mademoiselle Chanel elmeséli az életét. Karizmatikus egyéniségnek tartottam, aki a 20. században el tudta érni, hogy a Divat Nagyasszonya legyen. Kalandos és próbatételekkel teli életéről szerettem volna többet megtudni, amelyhez Gidel könyve kellő információt nyújtott. Stílusilag kevésbé gördülékeny könyv ez, mint Gortneré, de jó kezdetet jelentet a vcs-hez.

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Nekem már az Így szerettek ők is nagy élményt jelentett, úgyhogy hasonló lelkesedéssel vetettem bele magam az újabb irodalmi szerelmes könyvbe, hogy még több magyar írónkról, írónőnkről tudjak meg olyan dolgokat, amiket anno a tankönyvek nem részleteztek, vagy amire egyáltalán nem tértek ki. Most már óhatatlan összekapcsolódnak ezek a történetek nekem a karácsonnyal és az évkezdettel, mert a karácsonyfa alatt találtam ajándékként és az új év első hónapjában fogyasztottam a történeteket szépen apránként. 

John Steinbeck: Lement a Hold
Steinbecktől az Édentől keletre nagy kedvencem és szerettem volna már a Lement a Hold című kisregényét is sorra keríteni. Amilyen rövid volt, olyan ütős lett, hisz a téma sem egyszerű: a  2. világháborúban egy megszállt város életét követhetjük nyomon, mi történik a vezetésben és mi történik a kisemberek (mind a megszállók, mind a megszállottak oldalára kitekintve) életében. Szerintem kihagyhatatlan könyv, középiskolában jó téma lenne a történelem órákra.


Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
A könyv, ami ezer éve várt a sorára. De megérte nekem is várnom rá, mert talán korábban, ha a megjelenésekor olvastam volna, nem értékeltem volna így a történetét, nem éreztem volna át teljes mértékben a könyvbeli sündisznó eleganciáját. Szerettem olvasni, főszereplőnője nagyon is közel került a szívemhez a végére, az év során néha-néha eszembe is jutottak bizonyos mozzanatok a könyvből.



George Orwell: Állatfarm
Régi "adósságomat" törlesztettem magam felé ezzel a könyvvel. Az 1984-et is nem olyan rég olvastam el, iszonyatosan nyomasztott, napokig ráült az egész a lelkemre, szóval kicsit félve vettem kézbe az Állatfarmot. Viszont döbbenet, hogy ez a könyv és az 1984 is mind a mai napig mennyire aktuális, félelmetesen pontos képet ad a mai világunkról. Sok embernek beszéltem a könyvről azóta, már csak az aktualitása miatt is, meg hát aki olvasta, az tudja csak igazán megérteni a benne rejlő mondatot: "MINDEN ÁLLAT EGYENLŐ, DE EGYES ÁLLATOK EGYENLŐBBEK A TÖBBINÉL".

Szabó Magda: Az ajtó
Szabó Magdát is felnőtt fejjel fedeztem fel magamnak, igaz, a "könnyedebb" könyveivel kezdtem. Abigél nagy kedvencem lett, a Születésnapot is imádtam, épp itt volt az ideje picit komolyabb vizekre eveznem vele. Emerenc és az írónő története nagyon megindító volt, de annyira fájdalmas is közben, hogy sokszor megálltam az olvasásával. Az az ajtó egy életet rejtett magába, ahogy mindannyiunk ajtaja is, és ezekre az ajtókra is kicsit másképpen nézek a könyv olvasása óta. Nagyon felkavart a könyv, nem mondom, hogy most rögtön folytatom az írónő életművét, de a távolabbi jövőben biztos olvasok majd még tőle.

Jandy Nelson: Neked adom a napot
A meglepetés könyv. Vagy rosszat olvastam róla korábban, vagy jót. Féltem, hogy nekem nem fog majd tetszeni, meg ifjúsági is, amelyik kategóriát most már inkább kerülöm, mint keresem, de szerencsére én a rajongók táborát erősítem. Talán azzal is megvett magának, hogy a gyász feldolgozásának és egy ikerpár eltávolodásának bemutatására háttérnek a művészetet választotta, és ez nekem mindig kedvelt téma, de végül számomra ez a könyv lett a tavalyi év egyik legklasszabbja, benne van a Top 2017-ben. 
 
Angela Marsons: Elfojtott sikoly (csere listáról)
Rájöttem, hogy én nagyon szeretem a krimiket, csak nem szabad belőlük sokat olvasnom, mert meg lehet telni velük, illetve valami újdonságra van szükségem, nem a 20. lerágott csontra. Heloise posztja adta meg az utolsó lökést, hogy ez a könyv bekerüljön a vcs cserecsapatba, és olvasás után hozzá hasonló rajongói üzemmódba kapcsoltam. Több dolog miatt volt telitalálat ez a könyv: Kim Stone karaktere, a téma, amit középpontba helyezett, a humor, ami végig jelen van, szóval minden adott egy jó és letehetetlen krimihez, amelynek idén tervezem a folytatását.

Joanne Harris: Szent bolondok
Kedvenc Harrisem minden évben bekerül egy könyvvel a vcs-be, ő a biztonsági tartalékom, ha megakadnék a lendülettel. A Szent bolondok sem okozott csalódást, Harris megint megcsinálta: csak úgy faltam a lapokat. Ami sava-borsát adta a regénynek az a zárt közösség (apácarend), illetve egy idegen megjelenése, aki hatalmas változásokat okozott és a főszereplő életére is hatással lett, mindezt úgy, hogy mi olvasók tudjuk e kettő személynek az előéletét és csak drukkolunk a női főhősnek, hogy kétszer ne kövesse el ugyanazt a hibát. Harris, kérlek írj még nekünk sok jó történetet!

Alice Hoffman: The Story Sisters
Ha Harris a biztonsági tartalékom, akkor Hoffman a pót-biztonsági tartalékom. Erre a könyvre a molyon leltem rá, csereként került hozzám és úgy örülök, hogy elolvastam, mert utána a bookdepositoryn rendeltem két újabbat tőle angolul. Hoffman is picit olyan, mint Harris. Van egy varázslatos oldala, és van egy picit sötétebb, ami legtöbbször abban jelenik meg, hogy megmutatja a mindent elsöprő szerelem romboló erejét. Ebben a könyvben is megtalálható mindkettő és abszolút az írónőre jellemző történetet kapunk: lánytestvérek, család, szerelmek, bűnök, különleges képességek állnak a történet középpontjában - ne hagyjátok ki, érdemes megismerni a Story lányok meséjét.

Lori Gottlieb: Légy a felesége!
Párkereső lévén erre a könyvre nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon egy újabb tucat sikersztori lesz-e a Nagy Ő megtalálásáról, vagy ad-e hasznos tanácsokat, felnyitja-e a nők szemét bizonyos kérdésekben. Azt mondom, érdemes volt elolvasni és szerencsére inkább az utolsó kategóriába tartozik. Mutatott tükröt abban, hogy hol hibázunk mi nők az ismerkedés elején, a párkapcsolatok alakulásában, de persze a világot azért nem váltja meg. Ellenben az én komfortzóna tágításom kapcsán megesett tavalyi vakrandim (értsd: két idegent hoznak össze az ismerősök) során néhány mondata visszacsengett és igyekeztem is megfogadni egyik-másik tanácsát.



John Scalzi: Az utolsó gyarmat (csere)
Scalzi nálam a guilty pleasure kategória - minden évben szerepel egyik kötete a Vének háborújából. A sci-fivel még mindig csak ismerkedem, igazi keményvonalassal még nem találkoztam azt hiszem, de bemelegítésképpen Scalzi világa számomra tökéletes kis menedék. Szeretem a humorát, a szereplőit és a világot, amit kitalált. Biztos nem hibátlan, de nekem szórakozásnak tökéletes.

Visszanézve a listára 2017-ben csak a "kötelező" 12 darab olvasást teljesítettem, de szerintem nagyon jók kerültek a kezembe. Coco Chanel könyvét értékeltem a leggyengébbre, és találtam köztük egy olyat, ami a Top 2017-es könyvek között landolt az év végére. Soha rosszabb listát és játékot!

2018. január 2., kedd

A 2017-es évről mindenféle könyves szempontból

Kicsit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, hiszen általában január 1-jén délután szoktam véglegesíteni, beírogatni a számokat, százalékokat, de a tegnapi nap során inkább még hagytam magamnak egy kis pihenőt, hogy a posztírással a dolgos hétköznapok szürkeségét dobjam fel. Szóval, újra eltelt egy év, újra visszatekintünk jó sokan, köztük én is, hogy milyen is volt a 2017-es év könyves szempontból. Röviden: jó, hosszabban pedig lentebb mesélek mindenről.

OLVASÁSOK

A mindenféle nyilvántartásom szerint 2017-ben összesen 59 könyvet olvastam el. Év elején 60 olvasmányt lőttem be magamnak, ezt úgy gondoltam akkor, hogy eléggé alul terveztem, de mint az élet bebizonyította, mégsem. Oldalszámokat tekintve ez durván 20.500 oldal, ami napi átlagban 56. Ez azért egy tök jó mutató, mert volt olyan hónap, hogy azt éreztem alig olvasok, de így átlagban leosztva azért ez szerintem mégis egy jó kis ütem. Az elolvasott könyvek közül 2 volt mesekönyv, illetve egy felnőttmesekönyvet is olvastam (Szabó Imola Juliannától a Kinőtt szív című kis kötetet). Sajnos idegen nyelven egyetlen egy könyvet tudok felmutatni, Alice Hoffmantól The Story Sisters lett a 2017-es angolul olvasásom egyetlen alanya. Ezen jövőre jó lenne picit javítani, de ha nem megy, nem megy, ilyeneken már rég nem görcsölök. A várólista-csökkentés keretében 12 könyvet olvastam (továbbra is szeretem ezt a játékot, erről meg a jövő évi kis csapatomról majd külön posztban írok részletesebben). Ami idén megint jellemző volt rám az az újraolvasás. Egyre jobban szeretem, és nem, nem sajnálom rá az időt. Sőt. Összesen 8 könyvet olvastam el újra, ami ugye 10%-ot meghaladó arány. Ami a statisztika készítésekor meglepett az a női és férfi szerzők aránya. Ha akartam volna se jöhetett volna jobban ki, de 28 férfi és 28 női szerzőtől olvastam, illetve 3 könyv válogatás volt, így nagyjából egyensúlyban van a mérleg. Nemzetek szerint 16 ország szerzőinek könyvein keresztül kalandoztam végig az évet, ebből magyar összesen 7 volt, de igazából már ez szám sem érdekel, sokkal jobban számítanak már a jó történetek nekem, minthogy elmondhassam hogy X-től vagy Y-tól is olvastam már.

2017 könyves szempontból


BESZERZÉSEK

5 évre visszanézve magam sem gondoltam volna, de 2017-ben voltam a legmértékletesebb: összesen 33 könyv került fel a könyvespolcomra. Ebből 8 ajándék volt az év során, így magamnak 25-öt vettem, ami egy tök jó szám, havi átlag 2 könyv. A beszerzéseim között egy könyv volt, amit korábban ugyan már olvastam, de teljesen odavoltam az új kiadásáért, illetve az újrazását is tervezem, ez pedig Atwoodtól A szolgálólány meséje. Az adott évi beszerzések olvasását viszonylag tudom tartani, igazából a novemberi és decemberi "dorbézolás" vitte el nagyon a százalékot, mert 19-et olvastam csak, azaz az 58%-át. Nem volt olyan hónap, hogy ne került volna hozzám könyv, januárban, februárban és júliusban voltam a legmértékletesebb, ezekben a hónapokban 1-1 kötettel bővült a magánkönyvtáram. Az év végi könyvdömpingnek köszönhetően viszont novemberben és decemberben (itt azért a karácsony is közrejátszott) is 5-5 könyvvel gazdagodtam.
Az alacsonyabb beszerzés mögött az impulzusvásárlások visszaszorítása áll. Sokszor ott voltam, hogy ezt vagy azt a könyvet megrendelem, de aztán aludtam mindig rá egyet, majd ennek köszönhetően tényleg csak azokat vettem meg, amiket nagyon-nagyon szerettem volna. Amúgy még így is sikerült néhány olyat beszerezni, ami elég lett volna könyvtárból, szóval a radaromon még mindig van mit tökéletesíteni. 

Egy könyvtári zsákmány


KÖNYVEK

Kezdjük azokkal, amelyek csalódást jelentettek. Vagy mást vártam tőlük, vagy nem jókor találtak meg, vagy én nem vagyok velük kompatibilis. 
- Kent Haruf: Kései párbeszéd (filmen viszont láttam, úgy nagyon szuper történet volt)
- Carrie Snyder: A futónő
- Bjorn Sortland: Az őszinteség perce
- Donna Tartt: Az Aranypinty (nem, nem az én könyvem volt, holott a stílusát imádom DT-nak, itt is gyönyörű mondatai voltak, és mégsem találtunk egymásra. Azóta is gondolkodom rajta, hogy mi lehetett a gond.)

Nem vártam volna, hogy ennyire szeretni fogom, avagy a meglepetés-faktor bennük volt 2017-ben:
- Charles Frazier: Hideghegy
- Angela Marsons: Elfojtott sikoly
- Csapody Kinga - Nagy Boldizsár (szerk.): Az első
- Lorenzo Marone: A boldogság megkísértése
- Jean-Michele Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja

Sorozatok
Magam is meglepődtem rajta, hogy idén nem nagyon olvastam sorozatokat. Összesen két könyv volt, amely sorozat része. Ebből az egyik az Elfojtott sikoly (indító kötet, mivel nagyon bírtam, a folytatást is tervezem), illetve Scalzi Vének háborúja sorozatából most tartok a 3. résznél, az Utolsó gyarmatot olvastam el 2017-ben. Ez utóbbit mindig beválogatom a vcs-be, idén is benne van a 4. kötet, így ez is folytatásra vár.

Számomra 2017 legjobbjai (nem sorrendben, csak ahogy eszembe jutnak):
- Jandy Nelson: Neked adom a napot
- Joël Dicker: A Baltimore fiúk
- Herman Koch: Nyaraló úszómedencével
- Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
- Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék
- Gail Honeyman: Elenor Oliphant köszöni, jól van

A leghosszabb és legrövidebb történetek:
Tavaly cél volt az, hogy legyőzzem az 500+-os könyvek iránti "félelmemet". Ez olyannyira jól sikerült, hogy 10 könyv az olvasottak közül ebbe a kategóriába esik. A három leghosszabb a Javíthatatlan Optimisták Klubja (711), Az Aranypinty (800) és A fényességek (942) volt. Utóbbi Az Aranypinty fiaskó tükrében még jobban tetszett így visszagondolva.

A legrövidebbek természetesen a mesék voltak. Lacki János A gipszmüzli és epertorta című meséje csak 32 oldal volt, míg gyermekkorom nagy kedvence, A sün, akit meg lehet simogatni összesen 76 oldalnyi történetet jelent.

Mesekönyvek is kellenek néha


TERVEK 2018-ra

Igazából nem tervezek, majd minden alakul magától. Hasonlóan jó évvel és könyvekkel kiegyeznénk 2018-ban is. Igyekszem még tudatosabb lenni a beszerzések terén, amiben a könyvtárazás nagy segítség, hisz idén 15 könyvet olvastam el onnan. A darabszámot tekintve lejjebb adom a célt, mindenféle egyéb elfoglaltságnak, IRL programnak, munkának köszönhetően nagyon boldog leszek ha 40 könyvet el fogok olvasni jövőre. Úgy érzem a 2017-es beszerzéseim olvasatlanjai közül még nagyon sok szuper könyv várja a sorát (például Atwood, Joanne Harris, Elena Ferrante), szerintem a 2018-as vcs-be is olvasmányos, érdekes könyveket válogattam be, a könyvtárban pedig mindig találok olyan könyvet, amellyel csak úgy spontán egymásra találunk. Szeretném ha az olvasás továbbra is az életem része maradna a bloggal együtt (bár idén voltam a legkevésbé aktívabb, de innen szép nyerni). Sokkal szegényebb lennék, ha nem lennének velem a már elolvasott történetek, illetve azok az emberek, akiket általuk és a blog által ismerhettem meg.

Ezúton kívánok mindenkinek könyves élményekkel teli boldog 2018-at!


Többiek is számoltak, listáztak, zártak:
Heloise is csokorba szedte az olvasmányait 2017-ben
PuPilla, aki a könyvek mellett filmekről és könyvbáras kajákról is vallott
Nita évértékelője
Dóri, aki 150 felett száguld
Ilweran, akinek az idén a sorozatajánlóit is imádtam
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...