Rágós falatok

Herman Koch: A vacsora

Egy percig sem volt kérdés számomra, hogy a Nyaraló úszómedencével után Koch korábbi regényét, A vacsorát is el fogom olvasni. Második találkozásom az íróval már nem okozott akkor meglepetést, mint az első, hisz a fülszöveg elárulta, hogy ez alkalommal is egy morális kérdés köré építi fel regényét, illetve ez a könyve is tele van szókimondó, provokatív gondolatokkal, de Koch megint megcsinálta, hogy azon rágódjak, amit az arcomba tolt a regényével.

Koch A vacsorában négy főszereplőnket egy trendi luxusétterem asztala köré ülteti le. Paul - narrátorunk - és felesége, Claire meghívást kap a férfi politikusi babérre törő bátyjától és annak kirakatba illő feleségétől egy estére. Az asztal köré leülő két házaspár közös problémájukat, egy a gyermekeiket érintő ügyet kívánnának együtt megoldani. A vacsora elején mi olvasók még nem tudjuk, hogy mit követett el Paul és Claire tizenéves fia az unokatestvérével és a politikus házaspár örökbefogadott fiával együtt, de flashbackekből szép lassan kirajzolódik előttünk egy olyan morális kérdés, amely kapcsán a több száz eurós bor selymes íze savanykássá válik a szánkban. 

Több rétegű itt is a kérdés: eleinte azt gondolnánk, hogy csak egy családi ügyről van szó, azaz a fő kérdés az, hogy mit tennél meg a gyerekedért, megmentenéd-e "elhibázott" cselekedete miatt, hogy ne legyen élete végéig megbéklyózva. Aztán ahogy egyre több részletet tudunk meg erről a tettről a családi környezetből szélesebb pályára kerülünk, immár társadalmi kérdésről lesz szó. Többet ér-e egy elit körben mozgó holland fiatal élete, mint egy hajléktalané? Mit tehet meg egy hajléktalan, aki az utcán tengődik, és mit tehetnek velük az őket lenéző, rájuk undorral tekintő emberek? Nem egyszerű a kérdés, mert gondolom én, hogy egy szülő az utolsó pontig védené a gyermekét (ahogy Paul és Claire teszi), ugyanakkor aki kicsit is belegondol az morális szempontból tudja a helyes választ, a helyes utat.

Koch újra elérte, hogy tele van a könyve utálatos karakterekkel. A főszereplő Pault eleinte még jópofának tartjuk, ugyan lenézi sikeres fivérét, aki hamarosan Hollandia következő miniszterelnöke lenne, mégis van benne valami lazaság, humorosság és kiderül, hogy rajong a feleségéért, meg persze a fiáért. De ahogy megérkezünk az étterembe és érkeznek a fogások úgy kezd felfordulni a gyomrunk Paultól és tökéletes kis feleségétől is. A másik házaspártól már Paul elbeszéléséből irtózik az olvasó, de ők elég egysíkú karakterek maradtak, talán Paul szemében legnagyobb bűnük a sikerességük és az, hogy örökbe fogadtak egy afrikai fiút. Persze a politikus sem lesz éppen szimpatikus a szemünkben: puccos étterembe viszi a családot egy családi ügy megbeszélésére, élvezi a figyelmet, amit kap az étteremben, mindenki hajlong bókol előtte, csak a családja nem. Számomra ő a bort iszik és vizet prédikál kategóriája lett. Míg a Nyaraló úszómedence esetében a főszereplő bunkóságát bírtam, itt kifejezetten taszított Paul kivagyisága, de legjobban a fiuk, Michele karaktere. Nem is a tette miatt ítéltem el a fiút, hanem azért, hogy egy csepp megbánást, lelkiismeret-furdalást nem éreztem benne, ő megtehette azt, amit, majd Anyu mindent elintéz helyette, eltakarítja a szemetet.

"Egy százfős társaságban hány jellemtelen alak van? Hány apa, aki megalázza a gyerekét? Hány patkány, akinek bűzlik a szája, de semmit sem tesz ellene? Hány léha semmirekellő, aki egy életen át siránkozik egy vele szemben soha el nem követett igazságtalanság miatt? Nézzetek szét magatok körül, ezt mondtam nekik. Hány olyan osztálytársatok van, aki örömet szerezne nektek azzal, ha holnap már nem jönne iskolába? Gondoljatok a saját családotokban lévő rokonokra, a nagybácsira, aki a születésnapokon egyfolytában nyomja az ócska történeteit, az undorító unokatestvérre, aki kínozza a macskáját. Képzeljétek el, milyen megkönnyebbülés lenne – és nemcsak neked, hanem szinte az egész családnak –, ha az a nagybácsi vagy unokatestvér aknára lépne, vagy jó magasról a fejére esne egy bomba! Ha az a rokon eltűnne a föld színéről."

Mindig is imádtam az olyan könyveket, ahol a szereplők kvázi egy zártabb térben, elszeparáltan szembesülnek megoldandó problémákkal, mert valahogy ez az izoláltabb közeg szerintem még inkább felgyorsítja a folyamatokat, még hangsúlyosabbá válnak a gesztusok, az arckifejezések, illetve a helyhez kötöttség még inkább fusztrálóvá válik egy idő után. Pont ezt éreztem ahogy mentünk végig a fogásokon: egyre nehezebben csúsztak az étkek, egyre rágósabbá váltak a falatok és alig vártam, hogy Koch végre rendezze a számlát. Amit már a regény közepe táján megkezdett ugyan, de nem akartam elhinni, hogy ezt a kártyát fogja kijátszani a végén. Pedig de. Pont ezért a "megoldásért" nem tudtam teljes mértékben élvezni A vacsorát, olcsó húzás volt ez az írótól, pedig a Nyaraló úszómedencévelben sokkal bevállalósabbnak ismertem meg. Ezt leszámítva újfent megállapítottam, hogy bírom ezt a fickót meg a történeteit, remélem kapunk még tőle a jövőre is nézve újabb megrágnivaló csontokat.

Kiadó: Európa

Kiadási év: 2013

Fordította: Bérczes Tibor