Anna Gavalda: Életre kelni
Nagyon vártam Gavalda legújabb könyvét, hisz tudtam, hogy az egyik kedvenc írónőm történeteiben nem fogok csalódni. Szerettem a novelláinak olvasása során elmerülni az általa megteremtett történetekben, mert a legtöbbjük megmutatja, hogy a legmélyebb gödörből is van út felfelé, még akkor is ha ezt a gödör alján elképzelni sem tudnánk.
Az Életre kelni kötetében összesen 7 rövidebb-hosszabb elbeszélés kapott helyet. Nem mindegyiket éreztem telitalálatnak, de amelyiket igen, az annyira, de annyira közel tudott kerülni hozzám, hogy a kevésbé jókat feledtetni tudta. A novellák legtöbbjének középpontjában a veszteségek feldolgozása áll. Legyen ez önmagunk elvesztése, amikor csak sodródunk az árral, vagy nem tudjuk hogy merre is induljunk, mit kezdjünk az életünkkel. Olvashatunk barát, férj, gyermek fájdalmas elvesztéséről, az újrakezdés nehézségeiről, és bár nagyon kemény életszakaszok ezek egy ember életében, Gavalda képes ezekről olyan igazi gavaldásan írni, hogy a sorok között megláthassuk a remény szikráját, a reményét, hogy túl lehet ezeken is jutni.
A kötetben szereplő történetek közül nekem 4 novella adott olyat, amire azt tudom mondani lelki immunerősítés volt.
Meg fog halni a kutyám
A cím nem okoz meglepetést, hisz egy kutya elvesztése szerepel benne, de nem csak ez. A kutya elvesztése előtt egy gyermek elvesztésének és egy házaspár egymástól való elhidegülésének a történetét ismerhetjük meg. Ami miatt ez egy igazi kincs volt számomra az az, hogy az írónő egy tragédia feldolgozását, az elhidegült házaspár újra egymásra találását egy másik szomorú esemény bekövetkeztéhez tudta kapcsolni.
"Az nem lehet, hogy mindig a halálé legyen a győzelem."
Az életponjtaim
Itt nem a veszteség, hanem egy apa és kisfia kapcsolata, illetve egy iskolai büntetés és az igazadért való kiállás a téma. Tetszett, hogy a munkamániás apa, aki épp egy erkölcsi dilemma kellős közepén van a munkája kapcsán, milyen gyorsan átértékeli a saját helyzetét a kisfiát ért (megérdemelt vagy igazságtalan) büntetés kapcsán. Jó volt arról olvasni, hogy egy apa, aki ismeri a gyermekét, és aki ránéz és olvas a szemében, kérdés nélkül kiáll a kisfia mellett, akkor, amikor a külső tettek és körülmények mennyire ellene szólnak.
"Minden rendben van, kisfiam, minden rendben. Van egy titkod, amit meg kell tartanod, és te meg is tartod, a fenyegetések ellenére is. Hidd el, én büszke vagyok rád."
A baka
Ezzel a történettel nagyon meglepett az írónő. Nem gondoltam volna, hogy egy későn született férfi barátságról ilyen meghitten, ilyen mélyen, ilyen szépen tud írni. Megmelengetett az, ahogy a két férfi egymásra talált egy közös szenvedélyük kapcsán, és az is, hogy az addig magányos egyik fél és az épp akkor magányossá váló másik fél milyen szépen kitöltötte az életükben jelen lévő hézagokat, lyukakat. Jó tudni, hogy a férfiak világában is születnek mély érzésű és támogató barátságok!
"Az az igazság, hogy szeretet nélkül neveltek fel. Szeretet nélkül neveltek fel, és maga el sem tudja képzelni, milyen egészen egyedül felnőni, úgy, hogy az embernek sosem jut elég, nem is tudom ... ölelő kar: ebből örökre valami kemény és ügyetlen emlék marad meg az emberben."
Egy fiú
A zárónovella kicsit könnyedebb hangvételű. Ugyan van itt is "veszteség", de az átvitt értelmű. Amikor a fiatalkorodat magad mögött hagyod és lassan rádöbbensz, hogy szinte minden barátod házas már, na az is egyfajta veszteség az életben. Elveszteni a könnyedebb, felelőtlenebb életet nem mindenkinek megy egyik napról a másikra, csak úgy mint a novellában szereplő fiúnak is, aki nem akar férfivá érni, de aztán egy esküvőről hazafelé tartva ő is kap egy lehetőséget arra, hogy a sekélyes egynapos szerelmi kalandok helyett valami mást válasszon - legalábbis én így gondolom a lezárást, amit Gavalda humorosan nyitottan hagyott, ránk, olvasókra bízva a lezárást.
"Igen. Ez én voltam. Egy boldog énem. Egy olyan énem, akivel már évszázadok óta nem találkoztam. Egy olyan énem, aki igazából nem is volt olyan öreg. Sem olyan hülye. Sem olyan kiszámítható. Egy igazi én. Egy szép önmagam."
Kiadó: Magvető
Kiadási év: 2017
Fordította: Tótfalusi Ágnes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése