2017. február 5., vasárnap

Monstrum Monster

A 2017-es évre nem sok tervet állítottam fel magamnak könyves szempontból, de egy fontosat igen. Szeretném legyőzni a Monstrum Monstert! Én nem tudom, hogy mikor történt, de jó pár éve kellő távolságból figyelem a polcomon sorakozó és korábban nagy lelkesedéssel beszerzett monstrumokat. Az én szótáramban a monstrum az 500+-os oldalszámmal rendelkező könyveket jelenti. Tényleg nem tudom mi okozta bennem ezt a változást, hisz régebben eltöltöttem majdnem egy hónapot Alexandre Dumas Monte Cristo grófjának olvasásával (az én kiadásom 3 kötetes és több mint 1000 oldal) vagy éppen a sorozat után vettem kézbe (és gyúrtam karizomra) Ken Follett A katedrális című monumentális alkotását (szintén 1000 oldal körüli). Ez utóbbit még utaztattam is, azaz vittem magammal munkába és olvastam közlekedés közben is. 

Az utóbbi időkre pedig az lett a jellemző ahogy megfigyeltem magamat, hogy a komfortzónám az oldalszámokat tekintve olyan 250-350 oldal körül mozog. Arra tudok gondolni csak, hogy valami miatt a könyvmoly énemnek fontos az, hogy egy hónapban nem egy darab 1000-1200 oldal körüli nagyregényt olvas el, hanem legalább elmondhatom, hogy 4-5 könyvet sikeresen teljesítettem. Mintha ez valami verseny lenne, ami tök hülyeség. Tudom, hogy felgyorsult a világunk is és biztos, hogy ennek is köszönhető az, hogy nem szeretek leragadni egy-egy történetnél egy, maximum másfél hétnél tovább, ami szintén egy nagy marhaság. És erre most ékes bizonyíték volt Charles Frazier Hideghegy című regénye. Bár oldalszámát tekintve csak 400 oldal körüli, nekem mégis ő is egy mumus volt, mert főleg leíró részeket tartalmaz ráadásul nagyon sűrűn szedve. Mit ne mondjak, félve kezdtem bele, aztán annyira jól esett vele a lelassulás, hogy úgy gondolom az év elejei tervemből lesz egy-két kézzel fogható eredmény is, szóval érzem magamban az erőt, hogy nekifussak a monstrumoknak. 

Ezek várják az olvasást (és a lista nem teljes ám):

1. Mika Waltari: Szinuhe  - őt még ajándékba kaptam és már volt a várólista-csökkentés csapatában is, de aztán a mérete valóban elriasztott, pedig ez puhafedeles (azaz könnyebb) és még kisebb alakú is a többihez képest. Történetét tekintve pedig jónak ígérkezik.

2. Maria Dueńas: Öltések közt az idő - szintén ajándék volt kedves barátaimtól, ráadásul még én sugalltam, plusz világháborús, ami nálam nagy favorit, mégis a polcomon figyel egy ideje. Tudom, hogy az is a bajom vele, hogy ez is baromi sűrűn szedett, hiába no, fárad az ember szeme ahogy idősödik. Mivel a sorozatot szeretném megnézni hamarosan, tényleg itt az ideje az olvasásának, mert nálam az első a könyv.

3. Eleanor Catton: A fényességek - nagyon rá voltam készülve erre a könyvre és rögtön lecsaptam rá a megjelenésekor. És azóta sem történt semmi. De a februári terveim között pont az szerepel, hogy változtatok ezen, vele kezdeném ezt a válogatást. Már kézbe is vettem párszor (gyúrok rá lélekben) és kellően szellős, viszonylag jó kiadás, úgyhogy hamarosan neki is fogok futni.

4. Elizabeth Kostova: A történész - jó pár éve, hogy ezt is beszereztem a nagy nyári Szandis akció keretében. Imádtam tőle a Hattyútolvajokat, és erről is egész jó kritikákat olvastam. Többször is megemlítettem már itt a blogon is, hogy saját magamnak adjak egy lökést, illetve ősszel mindig érzem a késztetést az olvasására, aztán soha nem lesz belőle semmi. Elég nagy alakja van, de amúgy könnyen olvashatónak tűnik.

5. Abraham Verghese: Könnyek kapuja - azt hiszem ezt is majdnem a megjelenésével egy időben szereztem be, ami 2012, így - te jó ég! - legalább 4 éve áll a polcomon. A története nagyon érdekel, a helyszín is, fogalmam sincs itt is mi tartott még vissza. (Mondjuk a védőborítója elég szörnyű, de ha nem akarom nézni, akkor leveszem és alatt egy szép, világos kék fedél fogad.)

Tehát 2017-re ez a nagy projektjeim egyike. Mindegyik könyv nagyon érdekel és mint fentebb említettem, nem csak ezek vannak a listámon, talán ezek élveznek csak elsőbbséget. Tervezem hamarosan Az Aranypintyet is beszerezni, így jó lenne ha az idei évben valóban le tudnám győzni a Mostrum Monstert, hogy annak ne kelljen már éveket várnia.

Nektek van valamilyen 500+os vagy 1000+-os monstrumotok, amit évek óta toltok magatok előtt?


13 megjegyzés:

Nita írta...

De jó, hogy írtál erről egy külön bejegyzést! És tetszik ez a Monstrum Monster elnevezés. :)
Nálam is itt áll már régóta A történész, szintén a Szandi akcióban vettem meg. Ráadásul Kostovától még vár rám a polcon Hattyútolvajok is. Az Aranypinty pedig nálam már beszerzésre került, még az első félévben jó lenne elolvasni.

Pont ezt érzem én is, hogy olyan rossz érzés az, hogy "csak" egy könyvet olvastam el egy adott hónapban, még ha az 500 oldal fölötti is. Tényleg le kell ezt győzni, mert így tök jó olvasmányok maradhatnak ki az ember életéből.

SafeHaven Avilda írta...

Teljesen megértelek. Nyár óta olvasom a 11.22.63-at, ami 900 oldalas és nehéz! Jelenleg a felénél tartok, elolvasok száz oldalt, aztán hanyagolom. Mostanság megint hiányozni kezdett, úgyhogy ismét nekikezdek.

A másik ilyen az Olykor egy nagy ötlet. 1 kg-os, 600 oldalas Ken Kesey könyv. Évek óta ott áll a polcomon.

Most meg a Tűz című könyvet olvasom, és az a bajom ezekkel a monstrumokkal, hogy mivel napi szinten vonatozok, ezért az ilyenekre csak hétvégéken van időm. Jó, cipelhetném is (cipeltem is külön zacskóban), de aj, az is olyan nyűgös meg idegesítő már egy idő után.

Heloise írta...

Amúgy most, hogy elgondolkodtam, én is hasonlóan vagyok az utóbbi időkben a hosszabb olvasmányokkal. De nem tudom, miért, pedig szeretni szoktam a hosszú könyveket - kivéve a Monte Cristót, azt elég sokáig nyögtem :/
Talán az is közrejátszik, hogy ez hosszú elköteleződés vagy nem is tudom... Legalábbis nálam mindig ez szokott átfutni az agyamon, hogy biztos elég jó lesz ez a könyv ahhoz, hogy három héten keresztül csak ezt olvassam? :D Bár ez butaság, mert ha rossz, hát miért ne rakhatná le az ember? (ezt most megbeszéltem magammal)

Ó, nekem még rengeteg ilyen Monstrum Monster (imádom ezt a nevet :D ) sorakozik a polcomon, pl. a Háború és béke (tényleg szeretném elolvasni), Olympe de Cleves, Hattyútolvajok, Tövismadarak vagy a Trónok harca többi része... és még sorolhatnám. De ha minden igaz, most februárban legyűröm Dickenst!

Nikkincs írta...

Nita: köszi, nem félünk a Szörnyektől! :)
A Hattyútolvajok kisebb, jobban kézre áll, kezd azzal. Az Aranypintyre majd én is rávetem magam és remélem, hogy A történészt sem tologatom még évekig.
Van bennünk szerintem egy teljesítményorientáltság is az olvasás terén. Hát hányszor írtuk már le zárásnál, hogy "csak" X db könyvet olvastunk el? Ezt kellene elengedni. Lehet, hogy egyszer azt írjuk majd, hogy egy könyvet olvastunk el, de atyaég, milyen jó volt, nem? :)

SafeHaven Avilda:fú, na látod, ez biztos nem menne, nem tudnám félretenni, majd újra felvenni a fonalat :/
Ugye, ez böhöm nagyok és nehezek tudnak lenni. Talán anno a MC grófja azért ment könnyebben, mert 3 kötetben volt meg. Lehet, ez lenne a kulcsa a problémánknak, vagy éppen az e-olvasó. Lehet, hogy ezeket a monstrumokat - ha van vkinek ilyen - e-formában kevésbé megerőltetőnek éreznénk :/

Heloise: igen, ez is biztos benne van. Oly kevés az időnk és sok a jó könyv. De tényleg, mi van ha ezek miatt elkerüljük a jó monsturmokat, nem? :)
Nekem is van még hidd el, pl. az Anna Karenina is ilyen. Sőt, Dickenstől sem olvastam még, de neked nagy hajrá hozzá akkor februárra! :)

theodora írta...

Jó, hogy ezt így összegyűjtötted és én is ugyanezt a 'fóbiámat' igyekszem leküzdeni :D Tényleg így vagyunk bekötve szerintem, hogy túl sok újdonság és elolvasásra váró könyv nyomaszt, ha belekezdünk egy hosszú regénybe. Én most ugye a New Yorkot gyűröm, na az is egy monstrum - de már túljutottam a felén, hétvégére befejezem. Lehet, hogy írok én is egy posztot - addig is, ameddig azzal nem végzek :D
A történészt amúgy ajánlom, attól én is tartottam, de olvasmányos nagyon ;)

Amadea írta...

Nagyon jó a cím!:)


Nekem a Vadhattyúk, A fényességek és Az aranypinty a nagy hármas. Nagy méretűek és állat vastagok, lehet, hogy pszichológiai szempontból nem volt jó ötlet egymás mellé tenni őket. Követi őket 6-8 kisebb, de mellettük mindenki eltörpül.:)
Régen, tinédzserkoromban több türelmem volt a monstrumokhoz, nem hajtott a türelmetlenség, most már igen. És, amit Heloise írt, az elköteleződés nálam is játszik, olyanok vagyunk, mint a csélcsap szeretők.:D
Az a tervem, hogy egy monstrum, egy vékonyka, és így tovább, hátha menni fog.:)
Az Anna Kareninának vannak unalmas részei, de rögtön az elején beszippant, nagyon olvasmányos.
Heloise, sok sikert, részemről nagyon örülök, hogy az Olympe de Clévest letudtam olyan 18 évesen.:))
Nita, a Hattyútolvajok nagyon szép regény, és formailag is jobban sikerült a kiadása. Kicsi, vaskos, de könnyű és vastagok a lapok.:)

Nita írta...

@Nikkincs, @Amadea: Köszi lányok, akkor lehet a Hattyútolvajok lesz a bemelegítés, bár bevallom, Az Aranypinty vonz a legjobban, mert mégiscsak Tartt. :)

PuPilla írta...

Nagyon jó az elnevezés! :) én a monstrumriadót szoktam alkalmazni, ha meglátok egy, A fényességekhez, vagy Az aranypintyhez hasonló "dögöt". :D Egyébként nem lehet elég hosszú egy könyv, ha tényleg igazán jó, de néha valóban nehéz nekifogni, és nekem is közrejátszik az, hogy nem akarok egy könyvben leragadni hetekre - pedig ez velem egy 300 oldalas könyvnél is rendszeresen előfordul, hát még egy 600+osnál! Nálam is valahol a 300-350 körül van a lélektani határ, afölött már hosszú egy könyv, és kelletlenebbül állok neki, pedig marhaság, néha a legjobbak ezek a hosszú regények. Az külön idegesítő, és néha tényleg csak ez tántorít el, ha nagyon sűrűn van szedve. Pfujj bolhabetűű!

Lehet, hogy én is összeszedem a monstrumjaimat. Nincs talán olyan sok, de pl. a Galambok őrizőit meg a Kulcsot régóta tolom magam előtt.

Amadea írta...

Pilla, a Galambok őrizői nagyon jó, csak az első fejezetnél ne add fel, nem volt szerencsés azt a nézőpontkaraktert a regény elejére tenni.

Nita, azért Kostova is tud írni.:)

PuPilla írta...

Igenis! :) Nem fogom feladni. ;)

Nikkincs írta...

theodora: pedig ez nem jó, hogy kapásból így állunk hozzá. Régen nem voltam ilyen :(
Igen, a New York sem egy kis darab. Én is hagytam magamnak témát a blogra, amíg A fényességekkel élek együtt :)
Köszi, érzem én, hogy tetszeni fog, csak belekezdeni nehéz.

Amadea: akkor direkt szívatod magad, hogy egymás mellé kerültek? :)
Igen, régen, tiniként nem is simán mentek ezek.
Jó terv!
Istenem, az Anna Karenina is évek óta terítéken van. Én rájöttem, hogy úgy jobban csúsznak nálam ezek, ha több részben adják ki. Azt hiszem, itthon van is egy ilyen példány, majd azzal próbálkozom :)

PuPi: az sem rossz elnevezés :)
Pont ez az, mi van ha ezzel a hozzáállásommal elkerülnek szuper könyvek? Csak a bolhabetűk kerüljenek el!
Szedd, kíváncsi lennék és a Galambok őrzői nagyon szuper, ott valahogy fel sem tűnt a vastagsága anno :)

katacita írta...

Nálam is 500 oldal körül van a lélektani határ, régen szerintem ezt egy átlagos hosszúságnak tartottam volna, de most már én sem szeretek sokat ülni egy könyvön. Habár, vannak olyan monstrumok, amelyek a maguk 800 oldalukkal sem feküdték meg a gyomrom, mert volt bennük annyi lendület, hogy ilyen sokáig fenntartsák az érdeklődésemet. A túlírt regényeket viszont nagyon utálom, pl. Franzen is kiveri nálam a biztosítékot, és A fényességek elején is ezt éreztem, de remélem, te majd rácáfolsz! :D

Nikkincs írta...

katacita: úgy tűnik, hogy ez az 500 oldal átlagos határ mindannyiunknál :) Melyik könyv volt az?
Nem volt rossz A fényességek, de valóban túlírtnak gondolom, holott összességében szerettem olvasni.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...