2013. február 28., csütörtök

Kálmán bácsi meséi

Remélem, ha Mikszáth Kálmán még élne, akkor nem haragudna most meg rám, hogy csak úgy simán "Kálmán bácsinak" hívom. Nem tehetek róla, akármikor megláttam még középiskolás koromban az irodalom tankönyvemben a képét, nekem mindig egy jóságos nagypapát formázott, olyat, aki tele van jobbnál jobb és humorosabbnál humorosabb történettel. Már az iskolában is nagy kedvencem volt, emlékszem érettségire készülve nagyban mantráztam magamban, hogy csak Mikszáth tételét húzzam a szóbelin (persze nem jött össze, de azért így sem volt gond). Szóval az én szeretetem Mikszáth Kálmán irányába már elég régóta tart és a most olvasott novellás kötet, ezt az érzést csak megerősítette.

A könyv egyébként egy váratlan ajándék volt egy kedves molytól, akivel első találkozásunk alkalmával egy-egy kávé mellett úgy dőlt belőlünk a szó, mintha régi ismerősök lennénk. Aztán nagy meglepetésemre kihúzta a táskájából ezt a szép könyvet, mert állítása szerint ő nem olvas szépirodalmat, de biztos benne, hogy nekem tetszeni fog. Már akkor bele is szerettem volna kezdeni a könyv olvasásába, de a molylét olyan, hogy tervezünk, aztán mindig más könyvet veszünk a kezünkbe. Így, hogy idén biztos elolvassam, beválogattam a Várólista csökkentés játékába és februárban, amikor elég sokat jártam orvoshoz, meg ültem várótermekben ez volt a társam jó pár napon keresztül. Azért is jó választás volt, mert ugye novellákról van szó, azaz amikor meg is kellett akasztanom a történetek olvasását, általában már vagy majdnem végeztem eggyel, vagy épp a közepén tartottam, szóval gyorsan vissza tudtam kapcsolódni ha kellett. (Ezúton is köszönöm a kezelést végző nővérkének, hogy a kedvemért mindig felkapcsolta a villanyt, hogy olvasni tudjak! :))

Ebben a gyönyörű kivitelezésű könyvben 8 novella található, amelyeknek központi témája a nő és a férfi, no és persze a szerelem, illetve az ebből adódó bonyodalmak.
 
Nekem személy szerint 3 nagy kedvencem lett ebből a nyolcból. 
Rögtön az első, az Egy éj az Arany Bogárban a szívemhez nőtt. A történet az Arany Bogár fogadóban játszódik, ahol egy viharos éjszakán a fogadósné, a fogadóban lakók és szolgák, már a lefekvéshez készülődnek, amikor is először egy asszonyság érkezik szekéren szállást kérve, majd egy hajdú kíséretében egy pap toppan be. A probléma ekkor kezdődik, ugyanis a mind a 3 szoba foglalt már, csak ott lenne egy üres ágy, ahová a korábban érkezett asszonyságot szállásolták el. Hosszú tanakodás után, a talpraesett szolgálólány, Zsuzsi úgy dönt, hogy a papot az asszonyság mellett helyezi el, hisz mégis csak Isten embere, ő biztos nem fog kikezdeni az idősebb nővel. Természetesen a két egymás mellé kerülő idegen nem az akinek látszik és Mikszáth Kálmán olyan jól csűri-csavarja a szálakat, hogy egészen a történet végéig nem voltam biztos abban, hogy akkor most hogy is fog végződni ez a pikáns helyzet. A csattanón túl azért is szerettem ezt a novellát, mert olyan finoman írta le Mikszáth a szolgáló fiúcska vágyódását a szolgálólányt iránt, hogy az mellett nem tudtam csak úgy elmenni, hanem be is kellett jelölnöm, mert fülig ért a szám, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy el is pirultam.

"A Zsuzsi szobalány kis fülkéjében még ég a gyertya. Lehajlik leselkedni a kulcslyukon, szeme kidülled, széles szája széthúzódik, szeretné benyelni az egész látványt. Zsuzska moja, dusa moja! Hogy veszi ki hajából a tűket, s hogy esnek le vállára a hollószárnyak. Aztán kikapcsolja a mellénykéjét, egy kapocs, másik kapocs, harmadik kapocs, s aztán megoldja sorba a szoknyákat, s hull le az egyik, hull le a másik … Oh, az irigy kutya! Elfújja a gyertyát, éppen mikor a legérdekesebb volna."

A második kedvencem a Mindenki lépik egyet. Itt Erdélybe vezet minket Mikszáth Kálmán, annak egyik legnagyobb városába. Itt lakik Apró István, csizmadiamester és csodaszép lánya, Katalin. A lány szépségét mindenki csodálja, ahogy azt is, hogy miért nem akadt még párja, ha ennyire gyönyörűséges a kisasszony. Talán ennyire válogatós? Vagy a szépsége mögött mégis van valami takargatnivalója? Vagy esetleg már másnak adta a szívét? A városka lakossága állandóan Katalin lányságán csámcsog, egészen addig, amíg Apró István mellé nem érkezik egy másik csizmadiamester, aki szemet vet a lányra. Mindenki úgy gondolja, hogy Katalin fejét hamar bekötik majd, de természetesen az ifjú hölgy erre rácáfol. Itt is olyan fordulatot szőtt a mesébe Mikszáth, amire ugyan titokban gyanakodtam, de azért mégsem gondoltam volna, hogy mégis úgy történik majd ahogy. Mert persze nem csak az ifjú csizmadiamester tűnik fel még ebben a novellában, és Katalin nem hordja annyira fent az orrát, mint ahogy a falu gondolja. 
Ebben a történetben Apró Istvánt és a lánya megmentéséért tett cselekedetét imádtam a legjobban. Hogy mennyi esze volt ennek a kisöregnek! Illetve az is tetszett, hogy ugyan csak egy 50 oldalas novelláról van szó, mégis több évet ölelt fel a történet.

A harmadik szívcsücsök történet a Szomorú szép asszony című. Hiába csak 5 oldal, mégis mi nők szerintem ezen nevetünk a legnagyobbat. Itt a színhely egy fürdő, ahová hosszabb kúrára térnek be az emberek. A kúrát vevő emberek között csak egy nő van, ő, akit Mikszáth csak szomorú szép asszonynak hív. Ő az, aki egymagában árválkodik az asztalánál, aki nem veszi észre a férfiak figyelő és érdeklődő tekintetét és aki nem is nagyon ad a külsejére, egész nap a pongyolájában járkál, a haját egyszerűen csak összefogja. Tart mindez addig, amíg egy bizonyos személy meg nem érkezik a fürdőbe. Hogy ki ő? Épp ez a lényeg, mert mindenki valami titkos imádót vár az asszonyhoz látogatóba, és valaki teljesen más miatt változik meg egyik pillanatról a másikra az asszony, aki már nem lesz továbbra szomorú, csak szép!

Összességében nagyon élveztem ezeket a novellákat, olyan volt olvasni őket, mintha egy cseppnyi falucskában Kálmán bácsi a többi tizenévessel maga köré gyűjtött volna és az életre, szerelemre, csalódásra tanított volna minket fiatalokat. Persze tizenévesek révén mi csak fél füllel hallgattuk volna a pikáns kis történeteket, mert közben a velünk szemközt ülő csinos legényen vagy leányon legeltettük volna a szemünket. De azért Kálmán bácsi, figyeltünk ám, mert Ön olyan ízesen beszélt és olyan pikáns dolgokat osztott meg velünk, hogy arra muszáj volt figyelni és így sokszor a pirulásunkat is ezekre a történetekre foghattuk! Köszönjük az élményt!

Értékelésem: 5 / 5-ből

Kiadó: Lazi Könyvkiadó
Kiadási év: 2011


2013. február 23., szombat

Az (elmaradt) hónapok leg-leg-leg könyvei #7 - #8

Sajnos a tavalyi év legvége nem éppen a legkellemesebben zárult és ahogy eddig eltelt majdnem 2 hónap a 2013-as évből már azt is elmondhatom, hogy a folytatás sem volt valami fényes. Persze, tudom én, hogy mindenkinek vannak gondjai, kisebb-nagyobb problémái, csak én most valahogy úgy éreztem, hogy hirtelen egy nagy lapáttal vert fejbe az élet. A lényeg csak annyi, hogy változás változás után jött az életemben, én meg csak kapkodtam a fejem és amíg el nem jutottam egy bizonyos pontig, addig ennek a "megszoksz vagy megszöksz" periódusnak a blog látta kárát. De most igyekszem visszatérni a kis könyves portálomhoz, mert azért közben az olvasással nem hagytam fel, sokszor igazi életmentőek voltak számomra a jobbnál jobb történetek.



Egy igazán termékeny novembert tudhatok magam mögött, összesen 9 könyvet olvastam el.

  1. Karen Marie Moning: Tündérkrónikák 2-3-4. rész: erre nem nehéz leg-leg-leg jelzőt találni. Ez az a sorozat, amely a legjobban elvarázsolt, aminél a legkevesebbet tudtam meg a legjobb férfi főszereplőről az urban fantasy világban és amelynél olyan világgal találkozunk, amely számomra az egyik legfantáziadúsabb. Vigyázat! A sorozat elég addiktív, mutatja ezt az is, hogy 3 részt egymás után "fogyasztottam" el (aztán rohantam megvenni a sorozat utolsó kötetét...).
  2. Eizabeth Barrett Browning: Portugál szonettek: az egyik legszebb szerelemnek a legszebb módon történő kifejezése. Gyönyörű, megható, egy csoda!
  3. Nógrádi Gábor: A gonosz hét napja: az egyik legjobb mai magyar ifjúsági regény. Annyi humort találtam benne, miközben a torkom sokszor összeszorult a történet miatt. Már volt, akinek a kezébe nyomtam és csak azt vettem észre, hogy jókat nevet ő is rajta.
  4. Luca di Fulvio: Álmok bandája: az egyik legjobb (és legvastagabb, amit a végén nem is éreztem elégnek) könyv, amely bemutatja a Nagy Amerika Álmot és amely minket is álmodozásra késztet!
  5. Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek: ... erre a könyvre nehezen találok szavakat. Ha elhalmoznám csupa-csupa leges jelzővel, az sem lenne elég. Talán kifejezi érzelmeim mélységét az, hogy a 2012-es év legjobb 3 könyvei között van. Ráadásul a velem mostanában történtek miatt a férfi főszereplő sorsát még jobban át tudom érezni, még jobban megemelem a kalapom előtte. Aki esetleg nem olvasta még el, mert valami tingli-tangli szerelmes regénynek gondolja, az jelentem nagyon téved és ez ne tántorítsa el az olvasástól. Szerintem ez olyan könyv, két olyan ember története, amely mindenkit megérint, amely mellett szótlanul nem tudunk és nem is lehet elmenni.
  6. Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai: a legnagyobb csalódás - pozitív értelemben. Ez a könyv egy régi mumusom, azaz már évek óta várt szép csendben a polcon meghúzódva, minden évben többször gondoltam már az olvasásra, de mivel láttam a filmet, gondoltam a könyv sok újdonságot nem hozhat, ezért halogattam. Aztán a várólistám csökkentése keretében sorra került és nagy meglepetésemre talán még jobban tetszett, mint a belőle készült film.
  7. Malcom Day: A klasszikus mitológia 100 alakja: az eddig ebben a témában kezembe került könyvek közül a legátfogóbb és legsokoldalúbb könyv. Gyönyörű, igényes kiadás, rengeteg illusztrációval.


A december már nem hozott ennyi elolvasott könyvet, de itt is volt egy-két igazi gyöngyszem, amely megmelengette a lelkemet.

  1. A.A. Milne: Micimackó: decemberben előbújt a gyermeki énem és muszáj volt elolvasni a csacsi öreg medve szívet melengető és mosolyt fakasztó történetét. Számomra az egyik legkedvesebb mese, amit biztos, hogy majd saját gyermekemnek is fel fogok olvasni.
  2. Charles Dickens: Karácsonyi ének: ezzel a könyvvel is nagy elmaradásomat pótoltam, évek óta szerettem volna karácsonyra hangolódva elolvasni. Szerintem az egyik legszebb és legtanulságosabb karácsonyi történet, egyszer mindenkinek kötelező lenne!
  3. P.D. James: A halál jár Pemberley-ben: Elizabeth és Mr. Darcy boldog egymásra találása utáni évek legérdekesebb továbbgondolása egy kis krimi hangulattal megfűszerezve.
  4. Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai: egy számomra eddig teljesen ismeretlen terület, a vintage ruhák legrészletesebb leírását ebben a könyvben találtam meg.
  5. Chris Greenhalgh: Ingrid Bergman megkísértése: egy szívcsücsök könyv, úgy örülök, hogy ezzel zártam az évet! Az egyik legérdekesebb ember, Robert Capa szerelmi afférjának története az egyik legszebb színésznővel a második világháború utáni időkben. (Capába annyira beleszerettem ebben a könyvben, hogy nemrég olvastam róla a második történetet Susana Fortes könyvén keresztül.)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...