2013. december 31., kedd

Könyvszaporulat - december

Idén karácsonykor igazán nem vágytam sok ajándékra, kicsit átértékelődtek bennem a dolgok, más irányba mozdult el mostanában a mérleg nyelve és a nyugalmas időtöltés, a csendes olvasás, a nyüzsgés és a pörgés kizárása mindennél többet ér számomra. Ettől függetlenül a családunk szerencsére olyan, hogy a karácsonyhoz hozzátartozik az olvasás élménye már egész kicsi gyerekkoromtól kezdve, így idén is főleg könyvek voltak a fa alatt. 

Persze néha nem árt egy kis súgás, úgyhogy nagyjából tudtam, hogy mivel fognak meglepni. A családtól két könyvet kaptam: az egyik Kate Morton Távoli órák c. regénye, amelyre már nagyon készülök, ráadásul eddig csupa jót olvastam róla, a másik pedig Mark Pryor A könyvárus rejtélye c. könyve, amellyel szerintem szilveszterkor együtt fogunk bulizni. 

Miközben a családnak válogattam a könyveket karácsonyra, nem tudtam ellenállni egy 40%-os akciónak, így két nagyon vágyott könyvet csak rendeltem magamnak. Jojo Moyes könyveiben eddig nem csalódtam, ezért lecsaptam az Akit elhagytál c. történetére is, illetve nagyon kíváncsi lettem Anna Funder Amivé lettünk c. regényére, amely egy általam nagyon érdekelt korszakban, a 2. világháború előtti időkben játszódik, és a beharangozók szerint az ausztrál könyvszakma számos díját nyerte el eddig.

És ezek után érkeztek hozzám az igazi meglepetések. Andiamo valóban meglepett, 3 gyönyörűséget kaptam tőle. Kettő könyvet Molnár Ferenctől, hogy utána én is MFK tag lehessek: A zenélő angyalt (amelyet már el is olvastam azóta és nagyon örülök, hogy saját példányom lett belőle) illetve a Liliom / Üvegcipő / Játék a kastélyban válogatást, ami a 2014-es tervek közé rögtön be is került. A harmadik könyv Szabó Magdától a Pilátus, szintén szeretnék mihamarabb sort keríteni rá jövőre.
Az utolsó könyvet pedig Szilvamagnak köszönhetem, ő lepett meg Eowyn Ivey A hóleány c. könyvével, és mondhatom, hogy tökéletes választás volt, mert bekerült az idei év kedvencei közé, holott még hátravan pár oldal belőle, de valami olyan hangulatot kaptam, amit rég nem éreztem az olvasások során idén.

Szóval egy szép kerek nyolcassal zárom az év utolsó hónapját, és azt bizton mondhatom, hogy jövőre sem fogok kifogyni az olvasnivalókból!

2013. december 26., csütörtök

Behavazva Poirot-val

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen


Már tavaly télen is azt terveztem, hogy decemberben elolvasom Agatha Christie egyik leghíresebb krimijét, de aztán valahogy nem lett belőle semmi. Idén újra tervbe vettem és sikerült is valóra váltanom a tavalyi elképzelésemet, és csak annyit mondhatok, hogy ez egy tökéletes könyv télre. No nem arra, hogy egy gyilkossággal hangolódjunk mondjuk karácsonyra, hanem arra, hogy ha még nincsenek is itt a repkedő mínuszok és vastag hótakaró sem lepné be a várost, mi mégis úgy érezzük, hogy libabőrösök vagyunk a hidegtől és a téli hófúvástól, no meg a félelemtől. 
Rettentően sajnálom, hogy ezt a könyvet most úgy olvastam, hogy már láttam a belőle készült filmet (ráadásul nem is egy feldolgozást), mert az a nagyon nagy döbbenet, amit a csavaros megoldás jelentett volna most elmaradt, de ettől függetlenül is azt mondhatom, hogy ez a krimije is legalább olyan fifikás, mint amilyen mondjuk a Tíz kicsi néger.

Már maga az alapszituáció is remek lehetőséget rejt magába, és már ez miatt is megemelem a kalapom az írónő előtt. Poirot épp egy ügy megoldása után pár napot töltene pihenéssel, amikor is a szállodába való bejelentkezésekor egy távirat várja, amelyben haladéktalanul a segítségét kérik, így nem marad más választása mint haza indulni és vonatra szállni. Igen ám, de valamilyen oknál fogva a tél közepén a híres Orient expresszen éppen nincs egyetlen egy szabad fülke sem. De detektívünk összefut egy régi ismerősével, aki a Nemzetközi Hálókocsi Társaság igazgatója, így kerítenek Poirot-nak egy ágyat, amely ugyan nem jár saját fülkével, mert meg kell azt osztania egy amerikai üzletember titkárával, de legalább úton van hazafelé. A vonat elindul a pályaudvarról és a híres belga detektív ekkor még nem is sejti, hogy micsoda szövevényes ügy kellős középen találja magát hamarosan. Mert persze az egyik éjszaka közepén gyilkosság történik. Hogy ez ne legyen elég a jóból, a vonat is csapdába kerül az akkori Jugoszlávia területén, a hó fogságába esik, így Poirot össze lesz zárva a gyilkosság összes gyanúsítottjával. Persze nem kell őt félteni, hisz a tőle megszokott alapossággal veti bele magát a nyomozásba és igen érdekes dolgokra derít fényt. 

Maga a meggyilkolt amerikai üzletember, Mr. Ratchett nem az volt, akinek kiadta magát, hanem egy régi gyermekrablási ügy elkövetője, akinek nem csak az elrabolt gyermek élete szárad a lelkén, hanem három másik emberé is, ugyanis ez az ügy tönkretette az egész érintett családot. Az apát, Armstrong ezredest, az anyát, aki második gyermekével viselősen halt meg a tett után, illetve egy nevelőnőt, akit bűnrészeséggel vádoltak és aki öngyilkosságot követett el.

A szóba jöhető gyanúsítottak csak az utastársak valamelyike lehet, márpedig ez egy igen vegyes társaság. Az utasok között van az amerikai üzletember titkára, egy orosz származású hercegné és német komornája, egy ezredes, egy fiatal nevelőnő, egy hálókocsi-kalauz, Mr. Ratchett inasa, egy bőbeszédű amerikai hölgy, egy svéd nő, Andrényi gróf és felesége (egy kis magyar szál), egy rikító öltözetű amerikai férfi, egy olasz autókereskedő. A kihallgatások során sok furcsaság derül ki, de azért Poirot-t nem lehet olyan könnyen tévútra vinni, így jó szokása szerint a székben hátradőlve, a kis szürke agysejteket használva megoldásra lel, méghozzá olyanra, amit először ő sem akar elhinni, hisz olyan döbbenetes.

"Az a kis ötletem támadt, kedves barátom, hogy ez egy felettébb gondosan kitervelt és végrehajtott bűntett. Kiszámított, ravasz bűntett. Hogy is mondjam? Nem latin bűncselekmény. Hanem olyan, amelyben egy józan, megfontolt, célratörő elme munkájának nyomait láthatjuk. Gondolom, angolszász agy lehet."

Sokadik krimim ez már Agatha Christie-től és őszintén mondom, hogy az egyik legcsavarosabb és legerősebb hangulatú ez. Persze itt is minden apró részletnek jelentősége van, olyanoknak is, ami felett, mi olvasók általában átsiklunk, de a nagy hírnévnek örvendő Poirot természetesen nem. Én pont ezeket az apróságokat imádom a Christie-krimikben. Itt pedig azt a helyzetet szerettem, hogy a világtól elzárva, a hó fogságában egy hihetetlen vegyes és össze nem illő társaság tagja között kell meglelni a gyilkost. Ez a külvilágtól elzárt helyzet szerintem mindig az egyik legjobb elem a krimikben, hisz ilyenkor biztos, hogy a gyilkos köztünk van, bármilyen hihetetlennek gondoljuk is.

Ami pedig a Gyilkosság az Orient expresszen c. krimit kiemeli a többi közül az az erkölcsi dilemma, amivel Poirot-nak szembe kell néznie a legvégén. Az áldozat maga is egy hidegvérű gyilkos volt, így sokak szerint megérdemelte a halált, de jelen esetben Poirot-nak és két segítőjének döntenie kell, hogy mi a fontosabb: egy gyilkosság felderítése vagy egy, az igazságszolgáltatás elől egérutat nyert gyilkos megbüntetése. Én csak annyit mondhatok, hogy teljes mértékben egyetértettem a történet lezárásaval. 
Illetve annyit tanácsolhatok, hogy aki még nem olvasta ezt a krimit Agatha Christie-től, mindenképpen kerítsen sort rá, nyomozzon és gondolkozzon együtt a világhírű kis belgával, hogy a legvégén tátott szájjal döbbenjen rá a csavaros megoldásra! 
(Majd utána nézze meg a belőle készült filmet is! A David Suchet-féle 2010-es verzió iszonyat erős hangulatilag, de az én személyes kedvencem az 1974-es feldolgozás, amelyben olyan nagy színészek játszanak, mint Sean Connery vagy Ingrid Bergman.)


Értékelésem: 5 / 5 -ből

Kiadó: Európa
Kiadási év: 2010
Fordította. Katona Tamás (1980)


2013. december 23., hétfő

Boldogságosat!

Ezzel a kis kollázzsal szeretnék minden kedves ismerősömnek, követőnek, idetévedő olvasónak nagyon boldog és valóban kellemes, pihenéssel, finom falatokkal és sok jó olvasmánnyal teli karácsonyi ünnepeket kívánni! 

Olyan képeket válogattam össze, amelyek számomra megadják a karácsony alaphangulatát: a fények, a sütik, a forró kávék (igen, még ilyenkor is!), a régi, öröklött vagy épp újonnan vásárolt karácsonyfadíszek, az ajándékok (remélem mindenki megkapja a vágyott könyvet!) és egy kis hó, csend és nyugalom. 

(képek forrása: www.weheartit.com)

2013. december 22., vasárnap

A 2014-es kiválasztott 12-es

Lobo idén is meghirdette a várólistánk csökkentésére vonatkozó kihívását, amelyre most már harmadik alkalommal nevezek be. Szerencsére az elmúlt két alkalommal sikerült teljesítenem a feladatot, és ennek nagyon-nagyon örülök. Egyrészt, mert ez azt jelenti, hogy legalább 12 régóta a várólistámon (képletesen vagy valóságosan) porosodó könyvet sikerült végre elolvasnom, másrészt eme játék keretében szerencsére igazán jó kis könyvek kerültek a kezembe, valahogy mindig jól sikerült őket összeválogatnom. Remélem, hogy ez 2014-re is így lesz! 

Az újabb fordulóra nem sokat kellett gondolkoznom, hogy mely könyvek legyenek az alap 12-es csapat részei, mert valahogy ez a lista már ott motoszkált a fejemben egy ideje. Ők várnak olvasásra:
 
  1. Isabel Allende: Lelkem, Ines
  2. George Orwell: 1984
  3. Zilahy Lajos: Két fogoly
  4. Alice Hoffman: Galambok őrizői
  5. Frances Mayes: Mindennapok Toszkánában
  6. Szilvási Lajos: Születésnap júniusban
  7. W.S. Maugham: Téli utazás
  8. Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
  9. Halász Margit: Éneklő folyó
  10. Emma Donoghue: A szoba
  11. G.G. Marquez: Száz év magány
  12. Alice Munro: Asszonyok, lányok élete

Miután összeállítottam a magam kis listáját akkor láttam, hogy egész klassz válogatás lett, legalábbis szerintem. Örülök annak, hogy 50-50% lett a férfi és női írók aránya, annak is, hogy vannak rajta magyarok, bár nem sokan, de akkor is. Aztán olyanokat is beválogattam, amelyek nagy hiányosságaim, pl. az 1984 vagy a Száz év magány, igazán illő lenne már mindkettőt elolvasnom. Vannak rajta kedvenc írók, mint Szilvási vagy Alice Hoffman, és olyanok, akikkel folytatom az ismerkedést, mint Halász Margit, Maugham vagy Hemingway. Persze olyanok is, akikkel most fogok először "találkozni", de igazából eddig egész jó kritikákat olvastam róluk az általam kedvelt bloggerektől, mint pl. Allende vagy Emma Donoghue. Munro pedig az idei irodalmi Nobel-díj miatt került be, nagyon kíváncsi lettem rá.
Természetesen miután összeállt az alap, azért pár biztonsági tartalékot is beválogattam, de arra a listára csak további 8 könyv került és terveim szerint őket is szeretném elolvasni majd jövőre. De mint tudjuk ember tervez ... szóval meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Az biztos, hogy van miért várni a jövő évet, mert már most kezdeném a 12-es kupac valamelyikét, így a lelkesedésem most is megvan a játékhoz!

2013. december 19., csütörtök

Egy pad, egy kávé és egy könyv #7

Kicsit speciális ez a mostani bejegyzés, ugyanis most az otthoni verziójáról számolnék be ennek a sorozatnak (ha lehet ezt már sorozatnak nevezni a blog életében). Mivel odakint elég egy szutyok idő van, azaz sötét és hideg, napot vagy csekélyke napsütést én néhány napja már nem igazán láttam, ezért a hétvégén semmi kedvem nem volt itthonról kimozdulni, teljesen "vackolódós üzemmódba" kapcsoltam. Ám ez nem azt jelenti, hogy ne tudnám magam hasonló élvezetekkel kényeztetni, mint amit egy kávézó nyújtana számomra. 

Ráadásul ehhez a fapados verzióhoz sok minden nem igazán szükségeltetik, csak a címben megnevezett szokásos dolgok.

Kell egy ülőalkalmatosság, amelyet most a párnákkal jól felszerelt, puha takaróval megspékelt ágyam nyújtott számomra. 
Aztán szükség van egy kávéra, amelyet saját kezűleg készítettem el, ez az itthoni téli mézeskalácsos ízesítésű verzióm. Baromi egyszerű ám az egész, mert a megforrósított tejbe egy kis mézeskalács fűszerkeveréket teszek, ami egy kis kavargatás segítségével szépen feloldódik benne (de tényleg csak egy nagyon kicsit, mert elég intenzív íze van), aztán egy egyszerű ikeás tejhabosítóval gyorsan felturbózom a tejet és sima feketekávét löttyintek bele. Mivel imádom a fahéjat, ezért a tetejét mindig megszórom vele. Próbáljátok ki, isteni, igazi téli testet-lelket átmelegítő forró italról van szó, én imádom!
A választott könyv jelen esetben pedig Molnár Ferenctől A zenélő angyal, amely karácsonyi ajándék, de nem bírtam vele várni karácsonyig. Már most szeretem, többek között azért is, mert ki sem tettem itthonról a lábam és mégis Velencében róttam az utcákat.
Amivel még egy kicsit megspékeltem a mostani kényeztetést a hétvégén, az az, hogy már szépen világít a télapó alakját formázó fényfűzérem, és olvasás mellé, illetve a karácsonyra való hangolódás jegyében halkan a háttérben pedig Kelly Clarkson Wrapped in red c. albumát hallgatom. Számomra ez az igazi kávés-könyves feltöltődés egy borús hétvégén és ráadásul ingyen van.

2013. december 16., hétfő

A hónap leg-leg-leg könyvei #18

Hihetetlen, hogy milyen gyorsasággal robogunk az év vége felé (ráadásul még nem találtam meg a tökéletes határidőnaplót jövőre, csakúgy mint katacita még én is keresem az igazit). Volt idén is egy november, ekkor is olvastam szokás szerint, de volt benne egy kis mélypont, amikor még ehhez sem volt kedvem. Úgy látom, hogy ez az apró, jó esetben rövid ideig tartó megtorpanás minden évben eljön egyszer. Azt hiszem ennek köszönhetem, hogy november egy kicsit csajos hónapra sikeredett az alábbi 5 könyvvel, sajnos semmi igazán komoly vagy nagy szépirodalmi művet nem tudok felmutatni, de azért most is volt olyan könyv, amely meglepett, megnevettetett vagy éppen olyan, amire teljesen rákattantam.

  1. Julie James: Practice Makes Perfect - ezzel a címmel akár az angolul tanulóknak/olvasóknak is üzenhetett volna az írónő, de ne féljen senki, aki szereti a műveit, nem egy nyelvkönyvről van szó, hanem egy újabb remekbe szabott, vicces történetről. Igaz, nem a számomra kedves FBI/U.S. Attorney-sorozat folytatása, de mégis kapunk egy kicsit a megszokottból, ugyanis itt két ügyvéd vetélkedését kísérhetjük nyomon. De milyen vetélkedését! Kicsit olyan érzésem volt, mint anno, amikor a Rózsák háborúját néztem a tévében, ahol az volt a központban, hogyan tudják minél jobban egy páros tagjai megszívatni egymást. És mit nyertem ebből a történetből én? Néhány vidám órát, pár "könnyesre röhögöm magam" jelenetet, ezért ez a könyv volt ebben a hónapban a legmulatságosabb számomra.
  2. Liane Moriarty: Add vissza az életem! - bevallom, előítélettel álltam neki ennek a történetnek, hogy majd túlontúl nőcis lesz nekem és nagyon szenvedős, és természetesen már megint beleestem a ne ítélj előre csapdájába. Mert szerintem ez a könyv jó, elgondolkoztató és sokkal komolyabb annál, mint amire elsőre gondoltam. Tehát ez volt a legnagyobb meglepetés november folyamán!
  3. Amanda Stevens: Örök kísértés
  4. Amanda Stevens: A birodalom - a 3)-as és 4)-es számú könyveket egy kalap alá veszem, hiszen egy sorozatról van szó, a Sírkertek Királynője címűről. És itt már meg is állhatunk egy kicsit. Ugyanis ebben az évben az volt a célkitűzésem, hogy messze, nagyon messze elkerülöm majd a sorozatokat, aminek több oka is van. Aztán elolvastam ennek a sorozatnak az első kötetét, amely jött, látott és győzött és annyira megszerettem, hogy rögtön be kellett szereznem a nemrég megjelent folytatást. Ennek a sorozatnak két jelzőt adnék, egyrészt ez nyerte meg a legborzongatóbb atmoszférájú kategóriát, másrészt ennek volt a legszimpatikusabb főszereplője.
  5. Joanne Harris: Bársony és keserű mandula - aki olvasta az eggyel korábbi posztomat, az már tudja, hogy nagy rajongója vagyok az írónő könyveinek, ezért erre a novellagyűjteményre nem is tudok mást mondani, csak annyit, hogy a legvarázslatosabb volt az ősz utolsó hónapjában!
 (A felhasznált képet a www.weheartit.com oldalon találtam.)

2013. december 15., vasárnap

Joanne Harris - bármit, bárhol, bármikor

Joanne Harris: Bársony és keserű mandula


Igen, lassan két éve tartó kapcsolat után ki merem jelenteni, hogy Joanne Harrist bárhol, bármikor tudnék olvasni és igazából teljesen mindegy, hogy miről ír, mert tuti, hogy el fog vele varázsolni. Pedig emlékszem, hogy nagyon sokáig abszolút nem érdekelt, aztán egyszer csak piszkálni kezdett, hogy hát annyi könyve jelent már meg, ráadásul a borítói is mindig olyan csudaszépek voltak, nem kellene adni neki egy esélyt? A Szederborral kezdtem, ami bevezetőnek a harrisi világba tökéletes volt, majd jött szép sorban a többi és most már ott tartok, hogy majdnem az összes könyve a polcomon pihen és a kedvenc könyveim között eddig 4 könyv szerepel tőle. Így bátran kijelenthetem, én bizony a rajongója lettem. 

Épp ezért nagy örömmel láttam, hogy most karácsonyra érkezik tőle egy novellás kötet (illetve már a boltokban is van, volt szerencsém kézbe venni). Aztán olvastam, hogy egyik-másik szereplő ebben a kötetben egy korábbi novella gyűjteményben, a Bársony és keserű mandula címűben már szerepelt, ezért arra gondoltam, hogy amíg be nem tudom szerezni az Egész évben karácsonyt, addig elolvasom inkább ezt. Mint a címből és lelkendező soraimból kiderül ezúttal sem okozott nekem csalódást az írónő.

Persze egy novellagyűjtemény tekintetében azért mindig akadnak olyanok, amelyek annyira nem fognak meg, és itt is találkoztam ilyenekkel (számomra ezek képviselték a "keserű mandulákat"), de ezekre sem azt mondom, hogy nem tetszett, mert elképesztő fantáziával teremtett újabb- és újabb helyszíneket, szereplőket benne, csak ezek nem találtak el igazán.

Viszont ráleltem olyan gyöngyszemekre, amelyekből - illetve a benne szereplőkről - egy egész regényt el tudnék képzelni és minden további hezitálás nélkül vevő lennék rájuk.

Három abszolút kedvencem született, amelyből az első a Faith és Hope vásárolni indulnak. Ez a történet két idős hölgyről szól, akik az öregek otthonában laknak, egyikük tolókocsihoz kötött, a másikuk vak. Egy nap megszöknek az otthonból, azért, hogy a páros tolókocsiba kényszerült tagja megszerezhessen egy vadítóan, szédítően piros tüneményes női cipőt. Már amikor a piros cipő a képbe került, engem megvettek kilóra, mert melyik nőnek ne lenne titkos álma ez, hogy egy ilyen gyönyörűséges cipellő tulajdonosa legyen? Persze nem is magán a cipőn van itt a hangsúly, hanem az odáig vezető utazáson. Ha jól tudom az Egész évben karácsonyban ez a két tüneményes hölgy újra feltűnik majd, aminek nagyon örülök, és kíváncsi vagyok, hogy ezúttal milyen kalandba keveredik a kettősük.

A második kedvencem a 81-es osztály. Ebből aztán igazán boszorkányosan jó regény kerekedhetne, hisz az alaptörténet egy boszorkány osztályról szól, akik a 20 éves találkozójukat ülik éppen. Kiderül, hogy ki maradt a "pályán", ki az aki megtagadta a képességeit és normális életet igyekszik élni, vagy ki az, aki apró-cseprő varázslatokkal elevickél az élet útvesztőiben. És mint minden osztálytalálkozón itt is előjönnek a réig dolgok, felszakadnak sebek, régi sérelmek és néha rá kell jönnünk, hogy van olyan osztálytársunk, akit bizony sokáig félreismertünk, illetve hogy a segítség egy szorult helyzetben sokszor a legváratlanabb személytől érkezhet. Ha erre a novellára gondolok vissza, akkor szinte sajnálom, hogy nem olvashattam még ezekről a boszorkányokról hosszabban.

A harmadik befutó nálam a Csúnya Nővér volt. Ez az alapötlet iszonyatosan tetszett. Itt nem a szépséges, jóságos lány van a középpontban, hanem annak csúnyácska testvére, mintha Hamupipőke másodszereplővé avanzsált volna és a színpadi homályból, a háttérből az egyik csúnya testvér lép elő, ráadásul az üvegcipő is pont rá illik, nem pedig a szegény sorú, ámde szépséges Hamupipőkére. Jól ki van ez csavarva, nem? De ez adta meg a sava-borsát ennek a történetnek, és itt a végén igazi széles vigyorral olvastam az utolsó szavakat.

Többet is tudnék még emlegetni azok közül, amelyektől a "bársony" érzetét kaptam, de inkább arra biztatnék mindenkit, aki még nem olvasta, hogy kezdjen bele és találja meg a maga bársonyát vagy keserű manduláját, mivel nem vagyunk egyformák, ezért biztos mindenki másra talál rá benne. Én a szokásos varázslatos hangulatot kaptam meg, ráadásul személyesebbé vált minden egyes novella azáltal, hogy maga Joanne Harris egy pár mondatban elmondja az adott történet születésének/gondolatának körülményeit. Nekem tökéletes társam volt egy olyan időszakban, amikor egy kicsit el akartam menekülni a valóság elől, amikor túl akartam élni a napokat, vagy azt a fránya bkv-zás hosszú perceit, ezért újra csak köszönettel tartozom az írónőnek! Ezentúl biztosan mondom: tőle bármit, bárhol, bármikor!

Értékelésem: 4/ 5 -ből

Kiadó: Ulpius
Kiadási év: 2008
Fordította: Szűr-Szabó Katalin

2013. december 1., vasárnap

Könyvszaporulat - november

Közeledvén év végéhez mindig úgy érzem, hogy valahogy gyorsabban mennek a napok ahhoz képest, amit év elején szoktam érezni. Akkor mindig hihetetlennek tűnik, hogy egy sötét január után majd újra örülhetünk a tavasznak, nyáron élvezhetjük majd a kényeztető napsugarakat, ősszel pedig újra rácsodálkozhatunk majd a természet sokszínűségére és egyszer csak elérünk majd novemberhez is, amit talán a legkevésbé kedvelek az őszi hónapok közül. De idén is volt november, az év eme hónapjába is beléptünk, sőt ma már magunk mögött is hagytuk, és ezt a hónapot sem úsztam meg könyvvásárlás nélkül.

Elsőként az Alexandra Geopen kiadós akcióját használtam ki, így hihetetlenül jó áron jutottam hozzá Halász Margit két könyvéhez, a Gyöngyhomokhoz és az Éneklő folyóhoz. Régóta fájt már rájuk a fogam, egy csöppnyi hezitálás után ugyan, de megrendeltem őket és jövőre minél hamarabb szeretném őket sorra is keríteni.

Aztán két olyan könyv lépett az életembe, amit nem is igazán tudok hova tenni. Egyszer csak azt éreztem, hogy nekem muszáj elolvasnom Amanda Stevens a Sírkertek Királynője trilógiáját és hirtelen felindulásból elkövetett könyvvásárlás lett ennek az eredménye - értsd, hogy berohantam a legközelebbi könyvesboltba, lekaptam a polcról az Örök kísértést, spuri haza és igazából két este alatt el is fogyasztottam az első részt. Ami persze totál elvarázsolt, pedig olyan távol álltak tőlem eddig a paranormális regények, így nem bírtam ki és másnap elindultam, hogy beszerezzem a következő kötetet, A Birodalmat, amelyet szintén rekordgyorsasággal olvastam el és most esz a fene a folytatásért, amire ugye még sokáig kell várni (épp ezért lehet, hogy angolul leszek kénytelen elolvasni addig is). 

Szóval 4 könyvet habzsoltam be novemberben, ebből kettőt el is olvastam, a másik kettő jövőre mindenképp sorra kerül. Ami miatt ez a 4 könyv lehetett volna több is, az az Európa akciója volt, de én magam sem értem hogy, megálltam, hogy ne rendeljek semmit, pedig vágytam volna az új Volo-könyvre és a Segítségre is, de úgy gondoltam, hogy tökéletesen ráérek jövőre is megvenni őket, hisz annyi az olvasatlanom, hogy úgy érzem, soha nem fogok kifogyni a könyvekből!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...