Hihetetlen, hogy milyen gyorsasággal robogunk az év vége felé (ráadásul még nem találtam meg a tökéletes határidőnaplót jövőre, csakúgy mint katacita még én is keresem az igazit). Volt idén is egy november, ekkor is olvastam szokás szerint, de volt benne egy kis mélypont, amikor még ehhez sem volt kedvem. Úgy látom, hogy ez az apró, jó esetben rövid ideig tartó megtorpanás minden évben eljön egyszer. Azt hiszem ennek köszönhetem, hogy november egy kicsit csajos hónapra sikeredett az alábbi 5 könyvvel, sajnos semmi igazán komoly vagy nagy szépirodalmi művet nem tudok felmutatni, de azért most is volt olyan könyv, amely meglepett, megnevettetett vagy éppen olyan, amire teljesen rákattantam.
- Julie James: Practice Makes Perfect - ezzel a címmel akár az angolul tanulóknak/olvasóknak is üzenhetett volna az írónő, de ne féljen senki, aki szereti a műveit, nem egy nyelvkönyvről van szó, hanem egy újabb remekbe szabott, vicces történetről. Igaz, nem a számomra kedves FBI/U.S. Attorney-sorozat folytatása, de mégis kapunk egy kicsit a megszokottból, ugyanis itt két ügyvéd vetélkedését kísérhetjük nyomon. De milyen vetélkedését! Kicsit olyan érzésem volt, mint anno, amikor a Rózsák háborúját néztem a tévében, ahol az volt a központban, hogyan tudják minél jobban egy páros tagjai megszívatni egymást. És mit nyertem ebből a történetből én? Néhány vidám órát, pár "könnyesre röhögöm magam" jelenetet, ezért ez a könyv volt ebben a hónapban a legmulatságosabb számomra.
- Liane Moriarty: Add vissza az életem! - bevallom, előítélettel álltam neki ennek a történetnek, hogy majd túlontúl nőcis lesz nekem és nagyon szenvedős, és természetesen már megint beleestem a ne ítélj előre csapdájába. Mert szerintem ez a könyv jó, elgondolkoztató és sokkal komolyabb annál, mint amire elsőre gondoltam. Tehát ez volt a legnagyobb meglepetés november folyamán!
- Amanda Stevens: Örök kísértés
- Amanda Stevens: A birodalom - a 3)-as és 4)-es számú könyveket egy kalap alá veszem, hiszen egy sorozatról van szó, a Sírkertek Királynője címűről. És itt már meg is állhatunk egy kicsit. Ugyanis ebben az évben az volt a célkitűzésem, hogy messze, nagyon messze elkerülöm majd a sorozatokat, aminek több oka is van. Aztán elolvastam ennek a sorozatnak az első kötetét, amely jött, látott és győzött és annyira megszerettem, hogy rögtön be kellett szereznem a nemrég megjelent folytatást. Ennek a sorozatnak két jelzőt adnék, egyrészt ez nyerte meg a legborzongatóbb atmoszférájú kategóriát, másrészt ennek volt a legszimpatikusabb főszereplője.
- Joanne Harris: Bársony és keserű mandula - aki olvasta az eggyel korábbi posztomat, az már tudja, hogy nagy rajongója vagyok az írónő könyveinek, ezért erre a novellagyűjteményre nem is tudok mást mondani, csak annyit, hogy a legvarázslatosabb volt az ősz utolsó hónapjában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése