2013. december 15., vasárnap

Joanne Harris - bármit, bárhol, bármikor

Joanne Harris: Bársony és keserű mandula


Igen, lassan két éve tartó kapcsolat után ki merem jelenteni, hogy Joanne Harrist bárhol, bármikor tudnék olvasni és igazából teljesen mindegy, hogy miről ír, mert tuti, hogy el fog vele varázsolni. Pedig emlékszem, hogy nagyon sokáig abszolút nem érdekelt, aztán egyszer csak piszkálni kezdett, hogy hát annyi könyve jelent már meg, ráadásul a borítói is mindig olyan csudaszépek voltak, nem kellene adni neki egy esélyt? A Szederborral kezdtem, ami bevezetőnek a harrisi világba tökéletes volt, majd jött szép sorban a többi és most már ott tartok, hogy majdnem az összes könyve a polcomon pihen és a kedvenc könyveim között eddig 4 könyv szerepel tőle. Így bátran kijelenthetem, én bizony a rajongója lettem. 

Épp ezért nagy örömmel láttam, hogy most karácsonyra érkezik tőle egy novellás kötet (illetve már a boltokban is van, volt szerencsém kézbe venni). Aztán olvastam, hogy egyik-másik szereplő ebben a kötetben egy korábbi novella gyűjteményben, a Bársony és keserű mandula címűben már szerepelt, ezért arra gondoltam, hogy amíg be nem tudom szerezni az Egész évben karácsonyt, addig elolvasom inkább ezt. Mint a címből és lelkendező soraimból kiderül ezúttal sem okozott nekem csalódást az írónő.

Persze egy novellagyűjtemény tekintetében azért mindig akadnak olyanok, amelyek annyira nem fognak meg, és itt is találkoztam ilyenekkel (számomra ezek képviselték a "keserű mandulákat"), de ezekre sem azt mondom, hogy nem tetszett, mert elképesztő fantáziával teremtett újabb- és újabb helyszíneket, szereplőket benne, csak ezek nem találtak el igazán.

Viszont ráleltem olyan gyöngyszemekre, amelyekből - illetve a benne szereplőkről - egy egész regényt el tudnék képzelni és minden további hezitálás nélkül vevő lennék rájuk.

Három abszolút kedvencem született, amelyből az első a Faith és Hope vásárolni indulnak. Ez a történet két idős hölgyről szól, akik az öregek otthonában laknak, egyikük tolókocsihoz kötött, a másikuk vak. Egy nap megszöknek az otthonból, azért, hogy a páros tolókocsiba kényszerült tagja megszerezhessen egy vadítóan, szédítően piros tüneményes női cipőt. Már amikor a piros cipő a képbe került, engem megvettek kilóra, mert melyik nőnek ne lenne titkos álma ez, hogy egy ilyen gyönyörűséges cipellő tulajdonosa legyen? Persze nem is magán a cipőn van itt a hangsúly, hanem az odáig vezető utazáson. Ha jól tudom az Egész évben karácsonyban ez a két tüneményes hölgy újra feltűnik majd, aminek nagyon örülök, és kíváncsi vagyok, hogy ezúttal milyen kalandba keveredik a kettősük.

A második kedvencem a 81-es osztály. Ebből aztán igazán boszorkányosan jó regény kerekedhetne, hisz az alaptörténet egy boszorkány osztályról szól, akik a 20 éves találkozójukat ülik éppen. Kiderül, hogy ki maradt a "pályán", ki az aki megtagadta a képességeit és normális életet igyekszik élni, vagy ki az, aki apró-cseprő varázslatokkal elevickél az élet útvesztőiben. És mint minden osztálytalálkozón itt is előjönnek a réig dolgok, felszakadnak sebek, régi sérelmek és néha rá kell jönnünk, hogy van olyan osztálytársunk, akit bizony sokáig félreismertünk, illetve hogy a segítség egy szorult helyzetben sokszor a legváratlanabb személytől érkezhet. Ha erre a novellára gondolok vissza, akkor szinte sajnálom, hogy nem olvashattam még ezekről a boszorkányokról hosszabban.

A harmadik befutó nálam a Csúnya Nővér volt. Ez az alapötlet iszonyatosan tetszett. Itt nem a szépséges, jóságos lány van a középpontban, hanem annak csúnyácska testvére, mintha Hamupipőke másodszereplővé avanzsált volna és a színpadi homályból, a háttérből az egyik csúnya testvér lép elő, ráadásul az üvegcipő is pont rá illik, nem pedig a szegény sorú, ámde szépséges Hamupipőkére. Jól ki van ez csavarva, nem? De ez adta meg a sava-borsát ennek a történetnek, és itt a végén igazi széles vigyorral olvastam az utolsó szavakat.

Többet is tudnék még emlegetni azok közül, amelyektől a "bársony" érzetét kaptam, de inkább arra biztatnék mindenkit, aki még nem olvasta, hogy kezdjen bele és találja meg a maga bársonyát vagy keserű manduláját, mivel nem vagyunk egyformák, ezért biztos mindenki másra talál rá benne. Én a szokásos varázslatos hangulatot kaptam meg, ráadásul személyesebbé vált minden egyes novella azáltal, hogy maga Joanne Harris egy pár mondatban elmondja az adott történet születésének/gondolatának körülményeit. Nekem tökéletes társam volt egy olyan időszakban, amikor egy kicsit el akartam menekülni a valóság elől, amikor túl akartam élni a napokat, vagy azt a fránya bkv-zás hosszú perceit, ezért újra csak köszönettel tartozom az írónőnek! Ezentúl biztosan mondom: tőle bármit, bárhol, bármikor!

Értékelésem: 4/ 5 -ből

Kiadó: Ulpius
Kiadási év: 2008
Fordította: Szűr-Szabó Katalin

6 megjegyzés:

Szilvamag írta...

Nekem az Urak és játékosok c. könyvét ajánlották nagyon, természetesen meg is van, hamarosan sort is kerítek rá. Illetve az Aludj kislány bejegyzésedre emlékszem még, hogy annak idején azt olvasva nagyon megjött hozzá a kedvem. Szóval egy szónak is száz a vége, muszáj lesz összeismerkednem az íróval. Egyébként úgy vagyok vele, mint Jodi Picoulttal, ismerem a könyveit, olvasom a róla írt kritikákat, de valahogy mégsem merem kézbe venni. :)

Nikkincs írta...

Akkor tessék jövőre ezen változtatni! :)
Az Urak és játékosok benne van a 4 említett kedvencemben tőle, plusz a Csokoládé és a Csokicipő is, illetve a Partvidékiek. Mindegyik könyve más és más, de tényleg, nincs két egyforma alapötlet, szereplő és ezt -illetve a hangulatot, amelyet egyedül ő képes megteremteni -, imádom! Rajongói egypercesnek vége! :)
Jodi Picoult könyvei rám is várnak, na én pl. jövőre tervezek tőle olvasni.

Andiamo írta...

4 éve elkezdtem, aztán később folyttam ezt a válogatást, de valamiért nem fejeztem be. Bezzeg most elkezdtem az Egész évben karácsonyt, ahol újra visszatér Faith és Hope, akik ismét csak imádnivalóak ;). Még az elején tartok és nem is sietem el, de annyit elárulok, hogy ebben a kötetben van még egy novella két a néniről ;).

Nikkincs írta...

Ez a két idős hölgy tünemény volt, ráadásul ezzel kezdődött, szóval nekem megadta az alaphangot.
Örülök, hogy újra szerepelnek benne, nagyon szerettem a történetüket!

theodora írta...

Ohh Joanne Harris nekem is a szívemcsücske, az összes magyarul megjelent könyve megvan - most karácsonyra megkapom az Egész évben k-t is, lehet újra kéne olvasnom ezt a novelláskötetet is, szeretettem nagyon és nekem is a két idős hölgy története volt az egyik kedvenc :D

Nikkincs írta...

Akkor üdv a klubban, tök jó, hogy Te is szereted! Nekem azért van olyan, amiből nincs saját példányom, csak kölcsön kaptam, de majd igyekszem beszerezni.
Remélem, majd írsz a legújabbról, nagyon kíváncsi vagyok rá! :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...