2012. szeptember 6., csütörtök

Megidézve #6

A szeptemberi könyves beszerzésem első "áldozata" Fabio Volo Ráadásnap c. regénye. Annyira, de annyira tetszik és nagyon sokat nevetek rajta. Aztán néha meg elkomorulok szomorúságomban és csak sóhajtozom. Egyébként a fülszöveg most tényleg nem ferdít, mert van itt: "ébresztő, kávé, villamos, iroda, konditerem, pizza, mozi, szex - ex..." Kedv csinálónak, most ebből a történetből választottam egy idézetet:

" - (...) Te hallod, mit tettek a borodba? Én nem vagyok normális, de te sem viccelsz. Ezért nem jársz senkivel, mert olyan vagy, mint Penelopé, aki csak várja haza az emberét?
- Bárcsak Penelopé lennék. Igaz, hogy sokat kellett várnia, de aki aztán hazajött, tényleg Odüsszeusz volt. Gondold el, hogy érezte magát, amikor otthon volt vele. Mit érzett a karjai között. Biztos tudta, hogy a férje akkor is figyeli, ha épp háttal áll. Mondjuk mosogat, és Odüsszeusz ott ül az asztalnál. Biztos érezte a tekintetét magán, és azt, hogy szereti. Érezte, ahogy egy láthatatlan pillantásából is sugárzik a szerelem. Mifelénk meg azt kockáztatod, hogy éveket vársz, és aztán ott találod magad valakivel, aki egy csapot sem tud megjavítani, vagy csak hallgat és úgy csinál, mintha mi sem történt volna, akkor is ha rosszul mennek a dolgok. Nem az a kérdés, hogy mennyit kell várni, hanem hogy kire vár az ember."

(Kép forrása. www.weheartit.com)



Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...