2012. szeptember 16., vasárnap

Megidézve #7

Ezúttal egy olyan könyvből választottam egy részletet, amely már április óta várt arra, hogy lekerüljön a polcomról. Itt a várva várt őszies idő és most éreztem úgy, hogy kezembe kell vennem. Pont ilyen hűvösebb ágyba kucorodós időre való, mert nem a cselekménye a fontos, hanem a szereplői és a köztük lévő kapcsolatok. Jó benne elmerül nap mint nap, ráadásul John Banville gyönyörűen ír, és már a regény címe is olyan szépen hangzik: Végtelenek.

"És ott van még az idő kérdése: például mennyi idő egy pillanat? Az órák, a percek, még a másodpercek is felfoghatóak, mivel ezeket mind mutatják az órák, de vajon mire gondolnak az emberek, amikor egy pillanatról, egy kis időről, egy szempillantásról beszélnek? Ezek csak szavak, persze, de feneketlen mélység fölött függő szavak. Vajon tényleg folyik az idő, vagy egymásra következő, mozdulatlan egységekből - pillanatokból - áll, amelyek oly sebesen mozognak, hogy hatalmas, soha meg nem törő hullámmá állnak össze a szemünkben? Vagy csak egyetlen, mindenhova, minden irányba kiterjedő mozdulatlan valami létezik, és mi mozgunk, mi tempózunk előre e végtelenül közömbös tengerben?"

(Kép forrása: www.weheartit.com)

 

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...