Miért volt érdemes várólistát csökkenteni 2017-ben?

Ha a fenti kérdésre röviden szeretnék válaszolni, akkor csak annyit mondanék: mert jó móka és mert picivel nagyobb a késztetés egy-egy régebb óta a polcon csücsülő könyv elolvasására. Ha hosszabban, akkor alább olvasható a 2017-es 12-es csapat, akiket végül a játék keretében sorra is tudtam keríteni.

Henry Gidel: Coco Chanel

Chanel élete akkor kezdett el nagyon érdekelne, amikor C.W. Gortnertől elolvastam a Mademoiselle Chanel elmeséli az életét. Karizmatikus egyéniségnek tartottam, aki a 20. században el tudta érni, hogy a Divat Nagyasszonya legyen. Kalandos és próbatételekkel teli életéről szerettem volna többet megtudni, amelyhez Gidel könyve kellő információt nyújtott. Stílusilag kevésbé gördülékeny könyv ez, mint Gortneré, de jó kezdetet jelentet a vcs-hez.

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.

Nekem már az Így szerettek ők is nagy élményt jelentett, úgyhogy hasonló lelkesedéssel vetettem bele magam az újabb irodalmi szerelmes könyvbe, hogy még több magyar írónkról, írónőnkről tudjak meg olyan dolgokat, amiket anno a tankönyvek nem részleteztek, vagy amire egyáltalán nem tértek ki. Most már óhatatlan összekapcsolódnak ezek a történetek nekem a karácsonnyal és az évkezdettel, mert a karácsonyfa alatt találtam ajándékként és az új év első hónapjában fogyasztottam a történeteket szépen apránként. 

John Steinbeck: Lement a Hold
Steinbecktől az Édentől keletre nagy kedvencem és szerettem volna már a Lement a Hold című kisregényét is sorra keríteni. Amilyen rövid volt, olyan ütős lett, hisz a téma sem egyszerű: a  2. világháborúban egy megszállt város életét követhetjük nyomon, mi történik a vezetésben és mi történik a kisemberek (mind a megszállók, mind a megszállottak oldalára kitekintve) életében. Szerintem kihagyhatatlan könyv, középiskolában jó téma lenne a történelem órákra.

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
A könyv, ami ezer éve várt a sorára. De megérte nekem is várnom rá, mert talán korábban, ha a megjelenésekor olvastam volna, nem értékeltem volna így a történetét, nem éreztem volna át teljes mértékben a könyvbeli sündisznó eleganciáját. Szerettem olvasni, főszereplőnője nagyon is közel került a szívemhez a végére, az év során néha-néha eszembe is jutottak bizonyos mozzanatok a könyvből.

George Orwell: Állatfarm
Régi "adósságomat" törlesztettem magam felé ezzel a könyvvel. Az 1984-et is nem olyan rég olvastam el, iszonyatosan nyomasztott, napokig ráült az egész a lelkemre, szóval kicsit félve vettem kézbe az Állatfarmot. Viszont döbbenet, hogy ez a könyv és az 1984 is mind a mai napig mennyire aktuális, félelmetesen pontos képet ad a mai világunkról. Sok embernek beszéltem a könyvről azóta, már csak az aktualitása miatt is, meg hát aki olvasta, az tudja csak igazán megérteni a benne rejlő mondatot: "MINDEN ÁLLAT EGYENLŐ, DE EGYES ÁLLATOK EGYENLŐBBEK A TÖBBINÉL".

Szabó Magda: Az ajtó
Szabó Magdát is felnőtt fejjel fedeztem fel magamnak, igaz, a "könnyedebb" könyveivel kezdtem. Abigél nagy kedvencem lett, a Születésnapot is imádtam, épp itt volt az ideje picit komolyabb vizekre eveznem vele. Emerenc és az írónő története nagyon megindító volt, de annyira fájdalmas is közben, hogy sokszor megálltam az olvasásával. Az az ajtó egy életet rejtett magába, ahogy mindannyiunk ajtaja is, és ezekre az ajtókra is kicsit másképpen nézek a könyv olvasása óta. Nagyon felkavart a könyv, nem mondom, hogy most rögtön folytatom az írónő életművét, de a távolabbi jövőben biztos olvasok majd még tőle.

Jandy Nelson: Neked adom a napot
A meglepetés könyv. Vagy rosszat olvastam róla korábban, vagy jót. Féltem, hogy nekem nem fog majd tetszeni, meg ifjúsági is, amelyik kategóriát most már inkább kerülöm, mint keresem, de szerencsére én a rajongók táborát erősítem. Talán azzal is megvett magának, hogy a gyász feldolgozásának és egy ikerpár eltávolodásának bemutatására háttérnek a művészetet választotta, és ez nekem mindig kedvelt téma, de végül számomra ez a könyv lett a tavalyi év egyik legklasszabbja, benne van a Top 2017-ben. 

 

Angela Marsons: Elfojtott sikoly (csere listáról)
Rájöttem, hogy én nagyon szeretem a krimiket, csak nem szabad belőlük sokat olvasnom, mert meg lehet telni velük, illetve valami újdonságra van szükségem, nem a 20. lerágott csontra. Heloise posztja adta meg az utolsó lökést, hogy ez a könyv bekerüljön a vcs cserecsapatba, és olvasás után hozzá hasonló rajongói üzemmódba kapcsoltam. Több dolog miatt volt telitalálat ez a könyv: Kim Stone karaktere, a téma, amit középpontba helyezett, a humor, ami végig jelen van, szóval minden adott egy jó és letehetetlen krimihez, amelynek idén tervezem a folytatását.

Joanne Harris: Szent bolondok
Kedvenc Harrisem minden évben bekerül egy könyvvel a vcs-be, ő a biztonsági tartalékom, ha megakadnék a lendülettel. A Szent bolondok sem okozott csalódást, Harris megint megcsinálta: csak úgy faltam a lapokat. Ami sava-borsát adta a regénynek az a zárt közösség (apácarend), illetve egy idegen megjelenése, aki hatalmas változásokat okozott és a főszereplő életére is hatással lett, mindezt úgy, hogy mi olvasók tudjuk e kettő személynek az előéletét és csak drukkolunk a női főhősnek, hogy kétszer ne kövesse el ugyanazt a hibát. Harris, kérlek írj még nekünk sok jó történetet!

Alice Hoffman: The Story Sisters
Ha Harris a biztonsági tartalékom, akkor Hoffman a pót-biztonsági tartalékom. Erre a könyvre a molyon leltem rá, csereként került hozzám és úgy örülök, hogy elolvastam, mert utána a bookdepositoryn rendeltem két újabbat tőle angolul. Hoffman is picit olyan, mint Harris. Van egy varázslatos oldala, és van egy picit sötétebb, ami legtöbbször abban jelenik meg, hogy megmutatja a mindent elsöprő szerelem romboló erejét. Ebben a könyvben is megtalálható mindkettő és abszolút az írónőre jellemző történetet kapunk: lánytestvérek, család, szerelmek, bűnök, különleges képességek állnak a történet középpontjában - ne hagyjátok ki, érdemes megismerni a Story lányok meséjét.

Lori Gottlieb: Légy a felesége!
Párkereső lévén erre a könyvre nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon egy újabb tucat sikersztori lesz-e a Nagy Ő megtalálásáról, vagy ad-e hasznos tanácsokat, felnyitja-e a nők szemét bizonyos kérdésekben. Azt mondom, érdemes volt elolvasni és szerencsére inkább az utolsó kategóriába tartozik. Mutatott tükröt abban, hogy hol hibázunk mi nők az ismerkedés elején, a párkapcsolatok alakulásában, de persze a világot azért nem váltja meg. Ellenben az én komfortzóna tágításom kapcsán megesett tavalyi vakrandim (értsd: két idegent hoznak össze az ismerősök) során néhány mondata visszacsengett és igyekeztem is megfogadni egyik-másik tanácsát.

John Scalzi: Az utolsó gyarmat (csere)
Scalzi nálam a guilty pleasure kategória - minden évben szerepel egyik kötete a Vének háborújából. A sci-fivel még mindig csak ismerkedem, igazi keményvonalassal még nem találkoztam azt hiszem, de bemelegítésképpen Scalzi világa számomra tökéletes kis menedék. Szeretem a humorát, a szereplőit és a világot, amit kitalált. Biztos nem hibátlan, de nekem szórakozásnak tökéletes.

Visszanézve a listára 2017-ben csak a "kötelező" 12 darab olvasást teljesítettem, de szerintem nagyon jók kerültek a kezembe. Coco Chanel könyvét értékeltem a leggyengébbre, és találtam köztük egy olyat, ami a Top 2017-es könyvek között landolt az év végére. Soha rosszabb listát és játékot!