Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de most, hogy megérkezett a tavasz, én még jobban vágyakozom valami szépre, jóra, egy cseppnyi boldogságra nap mint nap. Pedig mostanában úgy érzem, pont ezekben nem bővelkedem annyira. De az okosok ilyenkor azt mondják, hogy ne depresszióba süllyedjünk, hanem vegyük észre magunk körül azokat az apróságokat, amelyektől jobban érezzük magunkat és amelyektől - ha csak rövid időre is - de boldogabbak, mosolygósabbak leszünk. Véleményem szerint a boldogság amúgy sem egy tartós állapot, szerintem inkább sok apró kis mozaik kockából tevődik össze és tényleg meg kell becsülni azt, ha rálelünk egy-egy ilyen pillanatra az életünk során. Szóval hétvégén azon morfondíroztam, hogy ugye itt vannak a könyvek, körbevesznek, az életem részei, de vajon melyek azok, amelyeket akkor vennék le a polcomról ha szeretném magamat boldogabbnak, vidámabbnak érezni vagy csak szeretnék egy jót nevetni.
Természetesen először Janet Evanovich Szingli fejvadász-sorozata ugrott be Stephanie Plummal a főszerepben. Az hiszem ő az egyik női karakter, akit úgy bírok ahogy van. A csetlés-botlásaival együtt, az állandó kajálásával, a hörcsögével, a kissé bolond életével, a cseppet őrült Mazur nagyijával és hát az elmaradhatatlan Pasijával/NemPasijával, Morrellivel. Plum kisasszonnyal megismerkedni veszélyes dolog ám: egyrészt garantált, hogy őrültebbnél őrültebb szituációba, kalandokba keveredünk általa, másrészt állandó éhségérzet leng majd körül minket olvasás közben, ugyanis Steph vagy családja és ismerősei körül mindig van valami kaja.
"(…) Ranger hozott pár szendvicset és üdítőt Sal kávézójából.
Az én szendvicsem valami fűvel bélelt barna kenyér volt. – Mi ez? – kérdeztem Rangert.
– Vegyes csírák, reszelt répa, uborka és mazsola.
– Ja, mazsola. Az más. Azt hittem, egy nyúlketrecből kotortad össze a hozzávalókat."
Az én szendvicsem valami fűvel bélelt barna kenyér volt. – Mi ez? – kérdeztem Rangert.
– Vegyes csírák, reszelt répa, uborka és mazsola.
– Ja, mazsola. Az más. Azt hittem, egy nyúlketrecből kotortad össze a hozzávalókat."
/A Szingli fejvadász 3./
Aztán van itt egy másik sorozat, amelyet imádok és már nagyon várom a folytatást. (Ha jól tudom már lassan a finisben van a negyedik rész - éljen!) Ez pedig nem más, mint Baráth Katalin Dávid Veron-sorozata. Akármelyik kötetről van szó, ez is garantáltan olyan könyv, amelyen nevetgélek, mosolygok, mert van ez a kis kotnyeles lányka, Dávid Veron, aki mindenbe - ahol valami rosszat szimatol - beleüti az orrát és legtöbbször ő maga üti meg a bokáját. Veron pedig egy olyan helyen lakik, Ókanizsán, amelynek lakosai a humor elapadhatatlan forrásai.
"Nocsak!” – jegyezte meg magában Veron, akinek még a legmeghittebb
pillanatokhoz is akadt hozzáfűznivalója. – „Lehet, hogy engem most
megcsókoltak?"
/A fekete zongora/
"Ezek a férfiak, ezek mind egyformák – állapította meg magában nem túl
eredeti módon Veron. – Ha borosta, ha barkó, ha szakáll, ha bajusz,
egyszerűen nem képesek megállni, hogy cirógassák. Nem is értem, miért
csupán a nők tartanak macskát, amikor azt is éppen oly jól lehet
simogatni!"
/A türkizkék hegedű/
"Dávidné ennél többet is tett: mind az öt szomszédasszonyának keservesen
elpanaszolta, hogy Veron grófokkal és gonosztevőkkel parolázik,
ahelyett,hogy hazaenné a fene, és végre nőül menne egy tisztességes
gazdalegényhez."
/A borostyán hárfa/
Persze az olaszokról sem feledkezhetek meg. Rögtön két könyv is azonnal az eszembe jutott. Az egyiket tavaly az olasz akció keretében vettem és már hazafelé a villamoson elkezdtem, minek következtében szerintem bolondnak nézett az utazóközönség, ugyanis hangosan vihogtam, pedig nem vagyok már csitri korú. Ez pedig Marcello D'Orta Rómeó alulról jegyezte el Júliát c. könyve. Érdekes és igazán bűbájos végeredményt kapunk, amikor az olasz gyerkőcök szexualitáshoz kapcsolódó dolgozataiból szed az szerző nekünk csokorba egy válogatást. Ez a könyv végigment a családomon és mindenkire ugyanolyan jótékony hatással volt, azaz a lakás szegleteiben feltörő kacagást lehetett hallani bizonyos időközönként.
"Én, ha egy középkori szegényember volnék és a feleségemnek a király
vazallusának a vazallusával kellene töltenie a nászéjszakámat, indulás
előtt megetetnék vele egy kiló fokhagymát. Alighanem futólépésben hozná
vissza az a szemétláda!"
"Arábiában a legritkábban válnak, mert mivel az arab nők le vannak fátyolozva, a férfi tudja, kit hagy ott, de nem tudja, kit talál."
A másik olasz mű pedig egy regény Anthony Capellától A szerelem étke címmel. Ez volt tőle az első könyv, amely a kezembe került és ezzel engem igazán megfogott, ráadásul felvidított. Itt is belefutottam hasonló szituációba, mint a fenti könyvnél, azaz nem bírtam ki, hogy a tömegközlekedés során ne nevessem el magam hangosan. A fenét sem érdekelte a többiek reakciója, mert annyira élveztem a főszereplők beszólásait. Annyiban hasonlít Stephanie Plum kalandjaira, hogy itt is nagy főszerep jut az ételeknek, a főzésnek, az olasz konyhának, szóval csak óvatosan álljon neki mindenki, mert mondjuk egy fogyókúra közben nem javasolnám az olvasását! Én szóltam!
"A fiáker zöttyent egyet, és megállt. Egy figyelmetlenül tolató, liliputi
Fiat furgon eltorlaszolta az utcát, és most hasztalanul próbált
kanyarodni. A kocsis ordított valamit; a Fiat kormányánál ülő ifjú
letekerte az ablakot, és visszaordított, hogy egy perc, de a fiákeres
nyugodtan használja ki az időt, és szeretkezzen a lovával, amely
föltehetően az anyja is. (…)
A fiákeres alighanem talált egy kellően leleményes riposztot, mert a Fiat vezetője most már nem is kísérletezett azzal, hogy felszabadítsa az utat, inkább részletesen ismertette, mit művelt az imént a fiákeres húgával, aki Róma-szerte híres arról a lelkesedésről, amellyel vadidegeneknek furulyázik. Készségesen bemutatta pantomimben is, mert hátha a kocsis nem tájékozott a testvéri technikában."
A fiákeres alighanem talált egy kellően leleményes riposztot, mert a Fiat vezetője most már nem is kísérletezett azzal, hogy felszabadítsa az utat, inkább részletesen ismertette, mit művelt az imént a fiákeres húgával, aki Róma-szerte híres arról a lelkesedésről, amellyel vadidegeneknek furulyázik. Készségesen bemutatta pantomimben is, mert hátha a kocsis nem tájékozott a testvéri technikában."
Én kérek elnézést! - de legalább ízelítőt nyerhetünk az olasz életérzésből.
Első körben ezek a könyvek azok, amelyek mosolyt varázsoltak az arcomra. Nagyon kíváncsi lennék, hogy Nektek van-e ilyen, és ha igen melyek azok?
9 megjegyzés:
Jaj, ez nagyon jó poszt lett. Nekem Julia Quinn regényei csalnak mosolyt mindig az arcomra. Ha szarul érzem magam, vagy szomorú vagyok, akkor azok tuti segíteni szoktak. A Szingli fejvadászt is nagyon szerettem és rettentő sajnálom, hogy egyik kiadó sem folytatja, szerintem marha jó kis sorozat.:( Aztán van még egy sorozat, amit szintén elkaszáltak, az pedig az Egy haláli szingli meséi. (úgy látszik, amiben a szingli szó szerepel, rossz már nem lehet.) Azon is halálra röhögtem magam… és biztos van még több mosolyfakasztó könyv is, de már olyan késő este van, hogy nem jut több az eszembe :)
Anthony Capellától A szerelem étke nekem is nagy kedvencem :) ÉN is sokat nevettem rajta, elő is veszem hétvégén :)
Nekem is a kedvencem a két első könyv, de a két olaszhoz most kedvet kaptam :D
Nekem talán a Harry Potter volt ilyen, hogy ha unatkoztam/szomorú voltam akkor elővettem. Most viszont nem tudnék ilyen 'gyógyír' könyvet mondani :)
Remélem nem vagy nagyon magad alatt, és tök igaz amit írtál h az apróságokat kell észrevenni és annak örülni - hallottál http://www.100happydays.com/hu/ -ről? Én gondolkozom, hogy elkezdem, bár magamtól is meg szoktam látni - szerencsére- az apró szépségeket, örömöket az életemben. Apropó úgy hiányzik nekem az Egy pad, egy kávé és egy könyv rovatoood! :)
Nekem is nagyon tetszett ez a bejegyzés :)
A szingli fejvadászok még mindig a polcomon porosodnak szégyenszemre...
A Dávid Veron sorozat nálam is nagy kedvenc, nagyon várom már a következő részt!
Most végigfutottam a tavalyi olvasmányaimat, és meg kellett állapítanom, hogy nagyon kevés igazán vidám könyvet olvasok.
Amin rengeteget nevettem, az egy gyerekkönyv, Bálint Ágnestől A szeleburdi család, 1-2 éve olvastam újra, de rájöttem, hogy ehhez nem kötelező gyereknek lenni. Meg persze a Durrell-könyvek is nagyon szórakoztatóak :)
Nálam is top nevetős könyv a Szingli fejvadász sorozat! Imádom Stephanie Plumot!!! Én ha még nevetni és felvidulni szeretnék akkor még Sophie Kinsella, és Jennifer Cruise regényeit is forgatom előszeretettel. Nincs is jobb mint egy romantikus, vicces történet.
Tök jó :) A tavasz tényleg ilyen, én is azt veszem észre magamon, hogy nem akarok lehangoló könyvet olvasni, de még csak olyat se, ami télen játszódik :D tudatosan kerülöm az ilyeneket (bár most jól beletenyereltem az amy és isabelle-lel, de sebaj).
Stephanie Plum tényleg megmosolyogtató :) Dávid Veront pedig folytatnom kéne már, de valahogy úgy érzem, újra kéne olvasnom az első részt, mert sok mindent felejtettem :/
szilvamag: köszi! Tudtam, hogy neked JQ lesz a befutó :) Igen, azt én is nagyon sajnálom, hogy nem folytatják a Szingli fejvadászt :((
pearl: azt hiszem lassan nálam is érek egy újrázás, de addig is neked jó szórakozást hozzá!
theodora: örülök, hogy az olaszokhoz meghoztam a kedvenced. A HP eddig nagyon tetszett, az olyan menekülőkönyv (mármint a valóság elől) :)
Erről a kezdeményezésről nem hallottam még. Én csak Via blogján a TILT listát szoktam kb. hetente vezetni magamnak (ha jól tudom, Te is olvasod Viát).
Köszönöm, hogy ezt mondod, hamarosan tervezem a szabadban olvasást, szóval jövök vele majd :)
katacita: köszi! Még nem olvastad? Ú, akkor szerintem lassan vedd majd le a polcról, jót fogsz rajta derülni. Durell tervbe van véve, én meg még tőle nem olvastam semmit sem.
Veron új történetét nagyon várom már, a 4. kötet címében a cimbalom fog szerepelni.
zakkant: köszi a tippeket, azt hiszem J. Cruise-tól a Fogadj rám!-t olvastam, valóban jókat nevettem azon is. Talán Julie James is hasonló, tőle olvastál már?
Üstökös: ugye? Úgy látszik a tavasz valami ilyet vált ki belőlünk. (Én az Amy és Isabelle-t nem nagyon szerettem ...)
Szerintem folytasd nyugodtan, vissza fognak jönni a dolgok! :)
Marcello D'Ortától én is olvastam már könyveket, én is szeretem. :) Van benne egy jó adag gyermeki báj.
Én David Nicholls A nagy kvízválasztó című könyván nevettem nagyon sokat.
Anthony Capellától és Baráth Katalintól még nem olvastam,de mindkettő tervben van.
horsegirl: még nem olvastál tőlük? Ezt muszáj pótolnod, Dávid Veront szerintem Te is megszeretnéd :)
Megjegyzés küldése