Fabio Volo: Járok egyet
Ezért amikor láttam, hogy az Európa egy újabb könyvét is kiadja, rettenetesen megörültem neki. Igaz, kicsit vártam a beszerzésével és az olvasásával, és nem kaptam akkora élményt, mint a Ráadásnapnál, de egyre jobban izgat ez a pasi és csak még kíváncsibb lettem a többi könyvére is.
Járok egyet c. regénye Volo első könyve. Talán e miatt nem vártam tőle túl sokat, és azt hiszem, hogy jó is, hogy nem tettem olyan magasra a lécet, mint tehettem volna az előző könyvélményem után. Ez a történet elég pasiközpontú, na ja, hát pasi írta, mást nem is várhatnék, ugye? A főszereplő Nico, a huszonnyolc éves rádiós DJ, aki egy állásajánlat után totál elbizonytalanodva áll az élete előtt, mert nem tudja eldönteni, hogy merre is induljon. Ha elfogadja a biztos és hosszú távra vonatkozó állást, akkor ez egyet jelent azzal, hogy végérvényesen fel kell nőnie és meg kell állapodnia? Ha meg nem fogadja el, akkor meddig folytathatja addigi laza életvitelét anélkül, hogy a családja, barátai furán néznének rá, hogy nem képes felnőtté válni? Mivel gondolatai össze-vissza cikáznak a fejében, ezért Nico úgy dönt, hogy leül és ír egy szép hosszú levelet. Azt nem tudjuk még, hogy kinek, csak annyi derül ki, hogy egy pár évvel idősebb és talán már tapasztaltabb férfiembernek címezi sorait. (Persze a könyv végén eme titokzatos férfi kilétére is rájövünk.)
A levél néhány kisebb fejezetre tagolódik, amely így több témát is felölel, és persze férfi szempontból teszi mindezt. Nagyító alá kerül a férfilét, a férfivá érés folyamata, a szerelmek-nem szerelmek, a szexualitás, a szülőkkel való kapcsolatok, a barátok és a barátságok, szóval úgy általában az élet nagy kérdései.
Én végig nagyon élveztem Volo eszmefuttatásait, de meg kell, hogy mondjam, hogy aki kiakadt a Ráadásnap szókimondóságán, az azt hiszem itt is a falhoz vágja majd a könyvet és többet kézbe sem veszi. Merthogy Volo nem kendőz el semmit, ami a szívén az a száján fajta pasi ő, így olyan első kézből származó információkhoz jutottam a fiatal fiúk felnőtté válásáról és az első (majd sokadik) szexuális tapasztalataikról, hogy biztos vagyok benne a széplelkű emberkéknek bizony ezek erősen 18-as karikás részek lesznek. De én ezt is élveztem, mert Volo amellett, hogy tényleg helyenként vulgárisan tárja elénk ezeket a részeket, végig humorosan teszi ezt és nem lehet egyes jeleneteknél nem felnevetni, néhol könnyes röhögni magunkat. Volt olyan fejezet, ahol édesapámnak olvastam fel részeket a könyvből és a bölcs öregem csak nézett rám, de láttam a nevetést a szemében, hogy visszagondolt arra a rögös útra, amit egy fiúnak be kell járnia az élete során, hogy egyszer valamikor, ki tudja mikor, hány év múlva, de majd férfi váljon belőle. Arra is rájöttem közben, hogy a pasiknak cseppet sincs könnyebb dolga a pubertás és tinédzserkorban, mint nekünk nőknek, ők is ugyanolyan bizonytalanok magukban, a kapcsolataikban, és ki tudnak borulni ők is ha a randira nem abban a pólóban mennek, amit elterveztek, szóval nincs is olyan nagy különbség a két nem között.
Ez a könyv azért is volt számomra rettentő érdekes, mert olyan furcsa kettősséget érzek az írójában. Egyrészt az első felében kendőzetlenül és nyersen tálalja a férfi lét minden apró-cseprő dolgát, majd a második részben egy komolyabb, felnőttesebb én veszi át a hangot és olyan gondolatokat tálalt elém, hogy sokszor úgy éreztem arcon vertek egy péklapáttal. Vissza-visszatértem egy-egy mondatához és nem győztem elcsodálkozni, hogy jé, de sokszor érzem vagy gondolom én is ezt, vagy hallottam már hasonló gondolatokat másoktól is egy-egy baráti, komolyabb beszélgetés alkalmával.
Összességében nagyon örültem, hogy ha nem is rögtön, de idővel beszereztem Fabio Volo első könyvét és nagyon remélem, hogy az Európa folytatja életművének kiadását, mert én mindenképpen szeretném tovább olvasni őt, a kötetit pedig a polcomon tudni.
Azért azoknak csak óvatosan ajánlom a Járok egyet történetét, akik a Ráadásnap egyes jeleneteivel nem tudtak kibékülni, illetve akik nem szeretnek csak a pasik útkereséseikről olvasni talán ne ezzel kezdjék/folytassák a Volóval való ismerkedést.
Azoknak viszont, akik kíváncsiak arra, hogy milyen problémákkal, bizonytalanságokkal küzdenek meg a(z olasz) férfiak életük során és szeretik a kortárs olasz szerzőket, bátran ajánlom! Könnyen, gyorsan olvasható, bár talán nem ennyire könnyen és gyorsan emészthető, mert azért ad elég okot a megállásra és bizonyos dolgok átgondolására.
Kiadó: Európa
Kiadási év: 2013
Fordította. Barna Mária
A levél néhány kisebb fejezetre tagolódik, amely így több témát is felölel, és persze férfi szempontból teszi mindezt. Nagyító alá kerül a férfilét, a férfivá érés folyamata, a szerelmek-nem szerelmek, a szexualitás, a szülőkkel való kapcsolatok, a barátok és a barátságok, szóval úgy általában az élet nagy kérdései.
Én végig nagyon élveztem Volo eszmefuttatásait, de meg kell, hogy mondjam, hogy aki kiakadt a Ráadásnap szókimondóságán, az azt hiszem itt is a falhoz vágja majd a könyvet és többet kézbe sem veszi. Merthogy Volo nem kendőz el semmit, ami a szívén az a száján fajta pasi ő, így olyan első kézből származó információkhoz jutottam a fiatal fiúk felnőtté válásáról és az első (majd sokadik) szexuális tapasztalataikról, hogy biztos vagyok benne a széplelkű emberkéknek bizony ezek erősen 18-as karikás részek lesznek. De én ezt is élveztem, mert Volo amellett, hogy tényleg helyenként vulgárisan tárja elénk ezeket a részeket, végig humorosan teszi ezt és nem lehet egyes jeleneteknél nem felnevetni, néhol könnyes röhögni magunkat. Volt olyan fejezet, ahol édesapámnak olvastam fel részeket a könyvből és a bölcs öregem csak nézett rám, de láttam a nevetést a szemében, hogy visszagondolt arra a rögös útra, amit egy fiúnak be kell járnia az élete során, hogy egyszer valamikor, ki tudja mikor, hány év múlva, de majd férfi váljon belőle. Arra is rájöttem közben, hogy a pasiknak cseppet sincs könnyebb dolga a pubertás és tinédzserkorban, mint nekünk nőknek, ők is ugyanolyan bizonytalanok magukban, a kapcsolataikban, és ki tudnak borulni ők is ha a randira nem abban a pólóban mennek, amit elterveztek, szóval nincs is olyan nagy különbség a két nem között.
Ez a könyv azért is volt számomra rettentő érdekes, mert olyan furcsa kettősséget érzek az írójában. Egyrészt az első felében kendőzetlenül és nyersen tálalja a férfi lét minden apró-cseprő dolgát, majd a második részben egy komolyabb, felnőttesebb én veszi át a hangot és olyan gondolatokat tálalt elém, hogy sokszor úgy éreztem arcon vertek egy péklapáttal. Vissza-visszatértem egy-egy mondatához és nem győztem elcsodálkozni, hogy jé, de sokszor érzem vagy gondolom én is ezt, vagy hallottam már hasonló gondolatokat másoktól is egy-egy baráti, komolyabb beszélgetés alkalmával.
"Sokan élünk úgy, hogy körbevesznek minket saját hazugságaink, amikkel folyamatosan etetjük saját magunkat. A hazugságok olyanokká válnak, mint a szappanbuborékok, és köröznek körülöttünk. Amikor a szemünk elé érnek, eltorzítanak valamit, elferdítik a képet. De mi továbbra is úgy teszünk, mintha ott sem lennének, abban a reményben, hogy majd maguktól eltűnnek. Van viszont, hogy a szappanbuborékok márvánnyá keményednek, és akkor nem lehet már tovább színlelni."
***
"Talán azért, mert a város annyira stresszes és hangos, hogy megérkezel vidékre, és furcsa érezni, hogy lélegzel, hogy nem egy test vagy, amelynek lelke van, hanem egy lélek, amelyhez test is tartozik."
Összességében nagyon örültem, hogy ha nem is rögtön, de idővel beszereztem Fabio Volo első könyvét és nagyon remélem, hogy az Európa folytatja életművének kiadását, mert én mindenképpen szeretném tovább olvasni őt, a kötetit pedig a polcomon tudni.
Azért azoknak csak óvatosan ajánlom a Járok egyet történetét, akik a Ráadásnap egyes jeleneteivel nem tudtak kibékülni, illetve akik nem szeretnek csak a pasik útkereséseikről olvasni talán ne ezzel kezdjék/folytassák a Volóval való ismerkedést.
Azoknak viszont, akik kíváncsiak arra, hogy milyen problémákkal, bizonytalanságokkal küzdenek meg a(z olasz) férfiak életük során és szeretik a kortárs olasz szerzőket, bátran ajánlom! Könnyen, gyorsan olvasható, bár talán nem ennyire könnyen és gyorsan emészthető, mert azért ad elég okot a megállásra és bizonyos dolgok átgondolására.
Kiadó: Európa
Kiadási év: 2013
Fordította. Barna Mária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése