Úgy vagyok, mint Bridget Jones azaz mindjárt megőrülök! Eddig annyira nem hoztak lázba az áprilisi könyvfesztiválos megjelenések, de az elmúlt egy-két napban sikerült egy aprócska listát kreálnom azokból, amikért esz a fene (de nagyon).
Patrick Ness: A daruasszony
"Te körülbelül hatvanöt százalék vagy, és
azt hiszem, az én minimális elvárásom olyan hetven körül lehet - mondta a
felesége, amikor elhagyta."
George Duncan negyvennyolc éves, elvált és végtelenül magányos, mivelhogy túl jóindulatú ahhoz, hogy igazán komolyan lehessen venni. Egy éjszaka éles, fülsértő hangra riad fel, és amikor elindul, hogy felkutassa a zaj forrását, egy nyíllal átlőtt szárnyú, óriás, fehér darut talál a kertjében. Nekigyürkőzik, kihúzza a daru szárnyából a nyílvesszőt, a madár elrepül - ám George-nak attól a naptól fogva új, mesés irányt vesz az élete. Megismerkedik Kumikóval, a titokzatos, kit tudja, honnan érkezett lánnyal, aki felforgat benne mindent, amit addig a valóságról, önmagáról vagy a szerelemről gondolt.
Kicsoda Kumiko?
És kicsoda George?
És végül, de nem utolsósorban: miféle megváltást várhat egy daru egy tűzhányótól?
A Káosz-trilógia vagy a Szólít a szörny Magyarországon is népszerű, számos díjjal kitüntetett szerzője ezúttal felnőtteknek szóló könyvet írt, amely egyszerre klasszikus komédia az életközépi válságról és misztikus mese. S mint a jó mesék általában, szép és kegyetlen...
George Duncan negyvennyolc éves, elvált és végtelenül magányos, mivelhogy túl jóindulatú ahhoz, hogy igazán komolyan lehessen venni. Egy éjszaka éles, fülsértő hangra riad fel, és amikor elindul, hogy felkutassa a zaj forrását, egy nyíllal átlőtt szárnyú, óriás, fehér darut talál a kertjében. Nekigyürkőzik, kihúzza a daru szárnyából a nyílvesszőt, a madár elrepül - ám George-nak attól a naptól fogva új, mesés irányt vesz az élete. Megismerkedik Kumikóval, a titokzatos, kit tudja, honnan érkezett lánnyal, aki felforgat benne mindent, amit addig a valóságról, önmagáról vagy a szerelemről gondolt.
Kicsoda Kumiko?
És kicsoda George?
És végül, de nem utolsósorban: miféle megváltást várhat egy daru egy tűzhányótól?
A Káosz-trilógia vagy a Szólít a szörny Magyarországon is népszerű, számos díjjal kitüntetett szerzője ezúttal felnőtteknek szóló könyvet írt, amely egyszerre klasszikus komédia az életközépi válságról és misztikus mese. S mint a jó mesék általában, szép és kegyetlen...
Kiadó: Európa
Megjelenés: 2014.4.10.
Teljes ár: 3.290 Ft
Nem olvastam még semmit az író eddigi műveiből, de amikor A daruasszonyt megláttam, tudtam, hogy nem hagyhatom majd ki. Eddig ez a könyv szerepelt csak a listámon.
Aztán tegnap Amadea blogján EZ jött velem szembe. Mivel olvastam és nagyon szerettem Mary Robinette Kowal Tünékeny illúziók c. könyvét, ami (természetesen) egy sorozat első kötete, ezért amikor megláttam, hogy hamarosan jön a folytatás Üvegbűbáj címmel, ez is rögtön felzárkózott Patrik Ness könyve mellé.
Megjelenés: 2014.4.11
Teljes ár. 3.299 Ft
És akkor mutatom azt, ami miatt kiszakadt ma belőlem egy hangos "ó, te jó ég!". Egy újabb - és bevallom, hogy számomra eddig ismeretlen - Robert Merle-könyv. Imádom az írót, szépen gyűjtögetem és fogyasztom az életművét, mert ugye ő már nem fog minket újabb könyvekkel megörvendeztetni. Eddig a két abszolút favoritom tőle a Védett férfiak és a Malevil, de szerintem témáját tekintve ez is esélyes arra, hogy kedvenccé váljon. És bár csak 100 oldal, de én ezt szeretném a polcomon tudni.
Robert Merle: Utolsó nyár Primerolban
"...Másnap az állomás bougainvillea-bokra mellett vártam a tízórai
Micheline-re, ami Tillie-t is elvitte. Hajadonfőtt, a legviseltesebb
öltönyömben, kezemben a kis fekete bőrönddel egy voltam a mozgósítottak
közül. A világos vonatfülkében halálos csendben ült a sok barnára sült,
fényes, fekete hajú fiatalember. Nekem is szorítottak helyet.
Lenyújtottam a kezem, Louve a peronon állva megcsókolta, gyönyörű
szemében könnyek csillogtak. Elindultunk. Louve a kezemet szorongatva
futott még pár lépésnyit. Aztán felharsant a Micheline furán vidám
kürthangja, és eltűnt a bougainvillea lila virága.
Beléptem hát a történelem sűrűjébe" - ér véget (szakad félbe?) a szöveg,
melyet Robert Merle több mint fél évszázadon keresztül titokban
tartott, s amelyről, Merle legelső irodalmi alkotásáról tehát,
sokmilliós olvasótábora így 2004-ben bekövetkezett haláláig mit sem
tudhatott.
A megkapó atmoszférájú kisregény a háború, a német hadifogság poklából
visszatekintő, irodalmi igényű visszaemlékezés a máris messzi múltba
hulló utolsó békeév, 1939 baljóslatúságában is nagyszerű nyarára. A
későbbi nagy Merle-regények alaphelyzete ez: a személyt pusztán
eszközévé tárgyiasítani akaró történelem, és a vele való egyenlőtlen
küzdelemben őrlődő - edződő? - ember meséje.
Kiadó: Európa
Megjelenés: 2014.4.13
Teljes ár: 2.290 Ft
Az utolsó könyv valószínűleg nem áprilisban kerül majd beszerzésre, mert témáját tekintve igen komoly, én pedig most valahogy könnyedebb könyvekre vágyom, de mindenképpen szeretném majd elolvasni, hisz az írónő előző könyve (Amivé lettünk) nagyot ütött nálam, így természetesen kíváncsi vagyok arra, amellyel az első sikerét aratta.
Anna Funder: Stasiország
"Hitler Harmadik Birodalmában egy Gestapo-ügynök jutott minden kétezer
lakosra, Sztálin Szovjetuniójában egy KGB-ügynök minden
ötezer-nyolcszázharminc lakosra. Az NDK-ban egy Stasi-tiszt vagy -besúgó
jutott minden hatvanhárom lakosra. Az alkalmi besúgókat is beleszámítva
ez az arány annyira magas, hogy egy besúgó jut minden hat és feledik
állampolgárra."
Az 1966-ban született ausztrál írónő már az 1980-as években járt Kelet-Németországban, a kilencvenes években a Berlini Szabadegyetemen tanult, majd egy német tévéállomásnál dolgozott, amelynek az volt a feladata, hogy tájékoztassa a világot arról, mit tesz Németország az egyesülés után az Ossikért. Fundert leginkább a német titkosrendőrség - a Stasi - és a németség viszonya érdekelte: apróhirdetéseket adott fel, hogy megtalálja a hajdani besúgókat és áldozataikat.
Így született meg 2003-ra irodalmi riportázsa, a Stasiország. Ebben Funder az egykori NDK egyszerű polgárainak hétköznapjait, soha ki nem beszélt traumáit, sorstragédiáit mutatja be - a titkosrendőrség éber, mindent látó tekintete előtt zajló életüket. Személyes hangon, a kíváncsi idegen éleslátásával tárja elénk azt a hol rettenetes, hol a hihetetlenségig bizarr, hol pedig szimplán röhejes világot, amely a rendszerváltás után még húsz évvel is ott él az emberek reflexeiben.
A Stasiország több rangos irodalmi díjat nyert, köztük a legjobb történelmi nonfictionnek járó Samuel Johnson Prize-ot. Áradó mesélőkedve, pszichológiai éleslátása és fanyar humora megelőlegezi mindazt, ami az írónő 2011-es, első regényét - amely az Európánál Amivé lettünk címen jelent meg - oly nagyszerűvé teszi.
Az 1966-ban született ausztrál írónő már az 1980-as években járt Kelet-Németországban, a kilencvenes években a Berlini Szabadegyetemen tanult, majd egy német tévéállomásnál dolgozott, amelynek az volt a feladata, hogy tájékoztassa a világot arról, mit tesz Németország az egyesülés után az Ossikért. Fundert leginkább a német titkosrendőrség - a Stasi - és a németség viszonya érdekelte: apróhirdetéseket adott fel, hogy megtalálja a hajdani besúgókat és áldozataikat.
Így született meg 2003-ra irodalmi riportázsa, a Stasiország. Ebben Funder az egykori NDK egyszerű polgárainak hétköznapjait, soha ki nem beszélt traumáit, sorstragédiáit mutatja be - a titkosrendőrség éber, mindent látó tekintete előtt zajló életüket. Személyes hangon, a kíváncsi idegen éleslátásával tárja elénk azt a hol rettenetes, hol a hihetetlenségig bizarr, hol pedig szimplán röhejes világot, amely a rendszerváltás után még húsz évvel is ott él az emberek reflexeiben.
A Stasiország több rangos irodalmi díjat nyert, köztük a legjobb történelmi nonfictionnek járó Samuel Johnson Prize-ot. Áradó mesélőkedve, pszichológiai éleslátása és fanyar humora megelőlegezi mindazt, ami az írónő 2011-es, első regényét - amely az Európánál Amivé lettünk címen jelent meg - oly nagyszerűvé teszi.
Kiadó: Európa
Megjelenés: 2014.4.22
Teljes ár. 3.490 Ft
7 megjegyzés:
Ó, csak négy? Az én listámon hét könyv van.:D
Nem biztos :) Az első 3 jó eséllyel indul, és még ott van a London folyói, meg ma láttam a Kakukkszót is, szóval még bármi lehet :)
No de hát Kegyed eddig önmérsékletet mutatott, így megérdemli, hogy most kiélje magát! :D
Végre van borítója a Merle-könyvnek :), pénteken még nem volt, azért maradt ki nálam, de erre én is nagyon kíváncsi vagyok.
Csak csendben jegyzem meg, hogy megint én vagyok az ufo, mert teljesen hidegen hagy a Könyvfesztivál.
Annyi helyen szembejön már A daruasszony, hogy kezdek kedvet kapni, pedig a Kés a zajbant néhány oldal után letettem, igaz, annak nagyon fura nyelvezete volt, magyarra átültetve meg különösen idegesített. De ez más lesz, az biztos.
A Kakukkszón tegnap nagyon meglepődtem, fb-n oda is kommenteltem, hogy ez most április 1-i tréfa-e, gondoltam, engem ugyan nem vernek át, de úgy tűnik, hogy túlkombináltam :D
Úgyhogy ment is gyorsan kívánságlistára.
Hát jó, de attól még mindig 244 olvasatlan könyvem van.:) 10 évbe telik, mire leapad egy normál mennyiségre.
Ó, ez a négy ez nagyon csekély :))) Szerintem lesz ez még több is. És az Üvegbűbájra én is nagyon kíváncsi vagyok.:)
Andiamo: és ráadásul szerintem egész pofás, eltalált borító lett, legalábbis nekem nagyon tetszik.
Nem vagy ufo! Mindenki másért lelkesedik (mellesleg szerintem idén én sem fogok tudni kimenni).
katacita: nem olvastam még tőle semmit, de A daruasszony története nagyon piszkál :)
A Kakukkszó szintúgy, ráadásul olyan jó lenne végre valami igazán jó krimit olvasni AC-n kívül!
Amadea: oké, ezt a részt is értem, de azért néha lehet bűnözni. Így is sokat fogyasztasz mostanában a saját olvasatlanjaid közül és nem is veszel. (És ha havi 8 könyvet elolvasol akkor elfogynak 2,5 év alatt :D - bocsi!)
szilvamag: ne is mondd, már most szaporodtak! :)Remélem jó kis folytatást kapunk majd!
Megjegyzés küldése