A hónap leg-leg-leg könyvei #11

Az időjárás már megint a bolondját járatja velünk. Tavasszal itt volt egy rövid időre a nyár, most meg, hogy lassan nyári időnek kellene lennie, odakint szakad az eső, hideg van, szóval inkább kora tavaszt, talán épp márciust éljük át újra. De ez kis "visszalépés" nekem azért jön pont jókor, mert most a márciusi leg-leg-leg olvasmányokat szeretném felsorolni. A tavasz első hónapja olvasás szempontjából kellemes órákat és sok meglepetést tartogatott számomra. Voltak olyan könyvek, amelyekről nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom majd szeretni. Mozgalmas egy hónap volt, hiszen Agatha Christie két könyvével megint bebizonyította, hogy megérdemli a Krimi Királynője címet, de kipróbáltam a külföldön már oly népszerű "new adult" kategóriát is, régi nagy kedvencet elővettem újra, megismerkedtem egy híres spániellel és nyomoztam Dávid Veronnal is, szóval nem unatkoztam egy percre sem.

1. Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok: azt hittem, hogy Agatha Christie már nem tud olyat mutatni nekem, ami felér a nagy kedvencemmel, a Tíz kicsi négerrel. Tévedtem! Ez az egyik legcsavarosabb könyve szerintem, és már megint annyiszor tévútra vitt olvasás közben, hogy már nem is számoltam, hányszor lőttem bakot a gyilkos személyét illetően.
2. Baráth Katalin: A borostyán hárfa: 2013 első kedvencét avathattam fel olvasás után. A legjobb rész szerintem Dávid Veron eddigi kalandjai közül és már tűkön ülve várom a folytatást! Imádtam a hangulatot, nagyon örültem, hogy újra visszatértünk Bácskára, hogy újra megjelent Pista karaktere (de még hogy!), hogy Veron szép lassan változik kötetről-kötetre. Egyszóval ha épp most olvasnám a következő részt, az sem lehetne elég hamar!
3. Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége: az egyik legnagyobb kedvencem és félve vettem le újra a polcról, hogy vajon fogom-e annyira szeretni, mint az első alkalommal. De azt kell, hogy mondjam, hogy jobban szerettem, most sokkal jobban tudtam az egész történetre koncentrálni, nem csak az hajtott, hogy vajon hogyan ér véget Claire és Henry története, hanem igazán átadtam magam a sztorinak. Marad az egyik legkedvesebb könyvem!
4. Virginia Woolf: Flush: az első könyvem az írónőtől, de nem az utolsó, ebben biztos vagyok. Az egyik legnagyobb ötlet egy ilyen emlékezetes egymásra találás/szerelem történetét a híres spániel, Flush szemszögéből elmesélni.
5. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8 - Örökké: ez a sorozat sok emléket hozott újra elő bennem, de a legvidámabb perceimet is ennek köszönhettem márciusban, hiszen a szomorkásabb hangulata mellett hozta a megszokott humort.
6. Tammara Webber: Easy: az első "new adult" kategóriájú könyvem volt és a legnagyobb meglepetés is ebben a hónapban, mert tetszett, pedig kissé félve álltam neki. Főleg a történet komoly mondanivalója miatt szerettem. Annak pedig nagyon örülök, hogy a Könymolyképző magyarul is megjelenteti hamarosan. (Aki meg kacérkodik a gondolattal, hogy elolvassa angolul, nosza rajta, nem olyan nehéz olvasmány!)
7. Stephanie Perkins: Anna és a francia csók: hát igen, egy újabb ifjúsági márciusban, de mivel megleptek vele, ezért nem volt kérdés, hogy el fogom-e olvasni vagy sem. Azt hiszem az utazási irodáknak ezzel a könyvvel kellene Párizst népszerűsíteniük, mert utána úgy döntöttem, hogy felkerül ez a város is az "egyszer-látnom-kell" listámra. A történet nagyon aranyos, eddig ez mutatta be a legjobban azt a folyamatot, amikor valaki egy idegen városba/környezetbe kerül és a kezdeti honvágy, magányosság egy idő után barátokra találva hogyan alakul át egy teljesen más érzéssé.
8. Daniel Glattauer: Örökké tiéd: a Gyógyír északi szélre és annak folytatása után már nagyon vártam, hogy jöjjön egy újabb könyv az írótól. Nem gondoltam, hogy ennyire más lesz, mint az előző történet. Ennek volt a legérdekesebb atmoszférája, valósággal rám telepedett, szétcincálta az idegeimet!
9. Agatha Christie: Ház a sziklán: a humor mindig ott van Agatha Christie történeteiben, de ebben azt hiszem, hogy Poirot és Hastings kettőse a legjobb "alakítását" nyújtotta, nem is tudom hányszor nevettem fel rajtuk. A legnagyobb meglepetést az jelentette, hogy végre, életemben először a jó nyomon voltam a gyilkos személyét illetően.