Emlékek

Emylia Hall: Nyarak könyve

Gyerekkoromban mindig nagyon szerettem, amikor előkerült a nagy családi fotóalbum. Kíváncsian lapozgattam végig őket, és zaklattam a családot a kérdéseimmel azokkal az eseményekkel, rokonokkal kapcsolatban, amelyek megtörténtekor még nem voltam jelen, vagy akiket nem ismertem. Majd tinédzserként eljött az az idő, amikor már saját albumot készítettem, amibe bekerültek a szívemnek kedves eseményeket megörökítő képek. És most jöttem rá, miközben Emylia Hall Nyarak könyve c. regényét olvastam, hogy bizony évek óta nem vettem elő ezt az albumot. De most ennek a könyvnek köszönhetően, újra előástam a saját régi fotóalbumomat. Milyen érzés volt visszarepülni azokba az időkbe? Keserédes! Olyan, amilyen a Nyarak könyve története is.

Egy nap a ködös Angliában élő Beth-t felkeresi édesapja, hogy a távoli Magyarországról csomagot kapott. A zárkózott nőt már a csomag látványa megrázza, már ekkor olyan emlékek kerítik hatalmába Marikáról, az anyukájáról, amiket eddig nagyon mélyen elnyomott magában, és amelyeknek nem akar lehetőséget adni, hogy újra a felszínre törjenek. Aztán Beth mégis rászánja magát a csomag felbontására és egy fényképalbumot talál benne, a Nyarak könyvét, amelyet magyar anyukája készített az évek során emlékül Beth-nek. Innen indul Beth sokszor fájdalmas, de szeretettel, nevetéssel, örömmel és bánattal teli 7 magyarországi nyarának története. 

Az első nyáron - amelynek nem jutott hely a Nyarak könyvében - Beth-t még mindenki Erzsinek hívta és Angliából együtt indult családjával Magyarországra, hogy anyja hazáját meglátogassák hosszú évek után először. De már csak édesapjával ketten tértek haza Balatonról. Anyukája úgy gondolta, hogy nem tudná újra elhagyni a szülőföldjét, ő maradni akart. Ez a nyár Erzsi számára az elválásról szólt.

Az első nyár fájdalmas, fényképek nélküli emlékének felidézése után Beth rábukkan a fényképalbumban azokra a nyarakra, amelyek gyermek- és tinédzserkori életének a legmeghatározóbb pillanatait jelentették, amikor ő még a magyaroknak Erzsi volt Egyenest Angliából. Olyan nyarak voltak ezek Erzsi számára, amelyek - amikor átélte őket - oly gyorsan elrepültek, mintha nem is lettek volna, viszont, amikor várt rájuk, mintha egy örökkévalóság telt volna el közben. Nyarak képei peregnek előtte, az ifjúkor legszebb napjai, olyan történések, amelyet Marikával együtt kellett, hogy átéljen. Amikor tudta, hogy várnak rá ebben a távoli országban, szeretik őt, minden csak érte és neki szól. Amikor nem fontos, hogy koszos lett-e a ruhája játék közben, mert nem szúrták le érte. Amikor nem kellett reggel korán kelnie, este pedig együtt bámulhatta a csillagos égboltot anyukájával és nem zavarták korán aludni. Amikor a legfontosabb kérdés az volt számára, hogy a szomszéd fiú ugye nem a frufru alatt megbújó pattanást vette észre, hanem végre megértette a szeme csillogásában rejlő üzenetet. 

Majd a nő elérkezik az utolsó nyár képeihez, amikor megint minden megváltozott, amikor újra feje tetejére állt a világ, szétesett minden, és a gondtalan, boldog, a jövőt Magyarországon tervező Erzsiből hirtelen Beth lett, aki hazatért Angliába és gyors elhatározással elvágta azt a finom köteléket, amely ehhez a furcsa országhoz és Marikához kötötte. 

Mielőtt belekezdtem a regénybe, nem gondoltam volna, hogy én ezt ennyire szeretni fogom. Szinte belebódultam a könyv hangulatába, úgy éreztem magam, mint amikor egy testes vörösbor utat tör magának a bensőmben és lassan bizseregni kezd tőle kezem, lábam. Szerettem a lassúságát, a szép lassan csordogáló történetvezetést. Azt, hogy Erzsi angliai életéről a magyarországi nyarak felidézése kapcsán tudunk meg egyre többet és többet. Hogy olyan szép kontrasztba állította az írónő a fényekkel, meleggel, boldogsággal teli ragyogó magyar nyarakat és a ködös, egy csöndes házban eseménytelenül zajló angliai napokat, ahol két magányos ember él egy fedél alatt. Szerettem, hogy minden nyárról ott voltak a fényképek, amelyeket szinte én is láttam magam előtt: némelyik egy ellopott pillanat megörökítése, másik egy kevésbé spontán beállítás eredménye. Szerettem a magyar nyarakról, Balatonról, Esztergomról, a Villa Serenáról olvasni, mert olyan gyönyörű leírásokkal festette elénk ezeket a képeket, helyeket az írónő, hogy ha nem ismerném ezeket a tájakat, akkor most biztos felkerültek volna a bakancslistámra.

A könyvben van egy bekezdés, amely keretbe foglalja az egész történetet. Az első oldalakon Marika szemszögéből olvashatjuk ezeket a sorokat, majd az utolsó oldalakon Beth mereng el ugyanígy. Ez a gondolat ízelítőt nyújt abból, hogy milyen is a hangulata ennek a történetnek:

"A könyv élettől lüktet és magához csalogatja. Érzi a fakó bőrre kent kókusztej illatát, amely a szeplőket hivatott távol tartani. Érzi a fafüst hajba ivódó illatát, mintha csak nyaldosó lángok közt táncoltak volna. Érzi a cseresznyés pezsgőpor ízét is, olyan, mint valami édes bizsergés. A lapok fölé hajtja a fejét, elkapta a pillanat, és az illat, amit érez, balzsamos. Életadó és mennyei."

Egyet sajnálok csak: hogy olyan gyorsan elolvastam. Szívem szerint beosztottam volna, hogy egy napra csak egy nyár történetét tudjam meg, de nem ment. Ha letettem, azt vettem észre, hogy csak kőrözök a könyv felett és azon gondolkozom, hogy vajon Erzsi következő nyara hogyan alakult, és mi történhetett ami miatt ez a nő elzárta magát attól az országtól, amelyet fogadott hazájának tekintett sok éven át. Féltem, hogy a történet végén a kérdéseimre kapott válasszal nem leszek majd elégedett. Aztán az utolsó oldalak elolvasása után megkönnyebbülten zártam be a könyvet, mert az írónő megmutatta nekünk, hogy bármilyen fájdalmas is a múlt, bármilyen hibát követtünk is el, soha nem késő csomót kötni arra a bizonyos elvágott szálra, hogy a Nyarak könyvében még van pár üres oldal, van lehetőség új emlékekre és újrakezdésre. És ezek az oldalak csak ránk várnak, hogy megtöltsük őket!

Értékelésem: 5 / 5-ből

Kiadó: Park Könyvkiadó

Kiadási év: 2013

Fordította: Mesterházi Mónika

A magyar kiadást öröm kézbe venni! Olyan a könyv külsőleg, amilyennek Emylia Hall leírja a Nyarak könyvét, ráadásul a belső oldalon hangulatos fényképeket találhatunk még, ami tovább fokozza a fényképalbum hatását.