Szoknya vagy nadrág?

Gioconda Belli: Nők országa 

A szoknya az új nadrág

Ha engem kérdeznek, akkor azt mondom, hogy mindkettő, mármint a szoknya és a nadrág is jó ha van. Nemcsak a ruhadarabok tekintetében, hanem a férfiak és nők jelenlétére gondolva bizonyos területeken. Azt hiszem nem létezne egyensúly az életben sem (sőt, nem is lenne az igazi élet!) ha az egyenletből kivonnánk valamelyik tagot, akár a nőt, akár a férfit.

Gioconda Belli könyve a megjelenése előtt a fülszöveggel már sikeresen felkeltette az érdeklődésemet, mert egy kis párhuzamot éreztem témáját tekintve az egyik kedvenc könyvemmel a Védett férfiakkal Robert Merle-től. Bevallom, hogy annyiban azért tartottam tőle, hogy túlságosan politikai lesz számomra, mert ez az egyik terület, amit messze kerülök. De ez a könyv mégis érdekesen tudta tálalni nekem még ezt a témát is.

Adott valahol Latin-Amerika vidékén egy kis ország, Faguas, ahol egy vulkánkitörés következtében a férfiak tesztoszteronszintje olyan alacsonyra süllyed, hogy szinte kezesbárányokká válnak. Pont ekkor erősödött meg egy faguasi párt, a Ledér Álmok Baloldala (LÁB) néven, amely csak nőkből áll és amely olyan sikeresen kampányol, hogy semmi perc alatt hatalomra is kerül és az ország sorsa gyökeres fordulatot vesz. Szinte nem marad olyan területe a közigazgatásnak, az államháztartásnak, és a mindennapi életnek ahol ne nők kerüljenek uralomra. Sőt, törvénybe iktatják, hogy ilyen helyeken csak a nők dolgozhatnak, a férfiak pedig átveszik a nők szerepét, azaz otthon maradnak a gyerekekkel, főznek, mosnak, takarítanak. Úgy tűnik, hogy a LÁB által bevezetett változtatások egész jól működnek, az ország is fejlődik, a nők örülnek az újfajta lehetőségeknek. A férfiak? Igen, ők talán már kevésbé. Van, aki elfogadja az új helyzetet, de a felszín alatt azért forronganak az indulatok. A következő választási kampányra készülve Viviana Sansón elnökasszony épp beszédet tart, amikor is merénylet áldozata lesz. Mi, olvasók ennél a pontnál kapcsolódunk be a regénybe.

A regénynek nagyon érdekes és élvezhető a felépítése. A merénylettel kezdődik a történet, de Viviana visszaemlékezésein keresztül megismerjük azt az utat, amit ő és társnői, a párt alapító tagjai bejártak onnantól, hogy megalakították a pártot, megszervezték a reklámkampányukat,  egészen odáig, hogy hatalomra kerültek és kormányoznak. Mindezt pedig úgy, hogy a merénylet után Viviana kómába kerül, amely során képzeletben egy raktárban találja magát, ahol csupa olyan dolog sorakozik a polcokon, amely valaha a birtokában volt és elvesztette. Minden ilyen tárgyhoz kapcsolódik egy-egy történet, amelyet felidéz az elnökasszony és kibontakozik előttünk a hatalomra kerülés és a kormányzás rögös útja.

Közben persze zajlanak a jelen eseményei is, általában felváltva olvashatunk egy visszaemlékezést és egy jelenbeli történést. A merénylet után a párt tagjai aggódva várják, hogy mi fog történni Vivianával, de emellett ott van a kötelesség, tovább kell kormányozni az országot, folytatni kell a megkezdett reformokat, és ki kell nyomozni, hogy ki volt a merénylő. No meg kordában kell tartani az egyre növekvő indulatokat, a férfiak dühét amiatt, hogy kivonták őket a forgalomból és otthoni parkolópályára tették őket, és kezelni kell a halmozódó feszültséget is, amely úgy tűnik csak egy szikrára vár, hogy robbanjon és elpusztítson mindent, amit eddig a LÁB elért. 

Amit nagyon élveztem a történetben az azok a részek voltak, amikor a párt megalakulásáról, kampányáról és a reformokról olvashattam. Hogy miért? Azért, mert találtam benne olyan gondolatokat, amelyeket ötletesnek találok, még akkor is ha magával az alapkoncepcióval (a férfiak teljes körű kizárásával) nem értek egyet. Mint ahogy fent is írtam, szerintem az egyensúly fenntartásához mindkét nemre szükség volt, van és lesz is. Tudjuk, hogy vannak olyan területek amelyek férfiasabbak, ez sokáig így is fog maradni. Szerintem ilyen radikálisan, mint ahogy ez ebben a könyvben bemutatásra kerül, nem is lehetne ezen változtatni, még akkor sem ha besegítene egy vulkán biológiailag.

"Olyan pártot képzelek el, amelyik képes mindazt megadni az országnak, amit egy anya a gyerekének. Képes úgy rendben tartani a dolgokat, ahogy egy nő az otthonát. Egy "anyai" pártot, amely épp a nőiség alapvető tulajdonságait használja egy tönkretett ország rendbetételéhez, épp azokat a képességeket, amelyek miatt félre szoktak állítani bennünket."

Okozott jó néhány vidám percet is nekem a könyv, szóval nem csak kemény gondolatokat nyomott az arcomba, hanem fel is nevettem némely elképzelésen. Nagyon jókat kacagtam azokon a részeken, amelyek arról szóltak, hogy a férfiak hogyan próbálnak az otthoni feladatokkal megbirkózni (háztartásvezetés, gyereknevelés). De például a LÁB által kitalált reklámkampányt igazán kreatívnak találtam:

"Reklám

 2. Pelenkás csomagokon

Az ország nagyobb szarban van, mint a gyereked!

Tedd meg az első lépést! Lépj be a LÁB-ba, a Ledér Álmok Baloldala pártba!"

Visszagondolva a történetre, örülök, hogy el tudtam olvasni, de az biztos, hogy ilyen világban sem szeretnék élni. Van gondom a mostanival is, de ez a könyv sem festett elém szebb jövőt, igaz, hogy van benne jó sok gondolat, amit hasznosítani lehetne manapság is, de köszönöm, én egyelőre maradnék a jelenleginél!

Értékelésem: 3,5 / 5 - ből

Kiadó: Libri

Kiadási év: 2013

Fordította: Imrei Andrea