2013. szeptember 30., hétfő

A hónap leg-leg-leg könyvei #16

Igazán furcsa érzés az augusztusi olvasmányaimról írni most, amikor plédbe burkolózva és egy bögre forró teával felszerelkezve ülök a szobámban. De persze jó is, mert van két olyan könyv, amit a nyaralás alatt olvastam el és azokról azt hiszem, hogy ezek után mindig a nyár és a kánikulai meleg fog eszembe jutni. Ráadásképpen az egyikük kedvenc könyvvé is vált nálam. 

Az augusztusi hónap sem maradt el sokban júliustól, a listám szerint ugyanis 10 könyvet olvastam el. Végre sort kerítettem olyanokra is, amelyek rég vártak a sorukra, volt, amelyet tavaly karácsonykor kaptam holott nemsokára az ideire koncentrálhatunk majd. Kicsit visszatértem a gyerekkorba, bővült az 1. világháborús palettám, jártam a középkori Velencében, nyomoztam egy szótárkészítő vállalatnál, tehát élményekben gazdag utolsó nyári hónapot búcsúztathattam.

  1. Beth Ciotta: Fool for Love (Cupcake Lovers sorozat 1.): ez a könyv nemrég jelent meg magyarul nálunk A szerelem bolondja címmel, de hogy összekössem a kellemest a hasznossal, úgy gondoltam, inkább angolul teszek vele próbát. Nem bántam meg, sőt remekül szórakoztam rajta. Tipikus romantikus történet, de az egyik legjópofább nagymama karakterével itt találkoztam (mondjuk Stephanie Plum Mazur nagyiját nem pipálja le az öreglány, mert pisztolyt még nem sütött el, ellenben ott lázadt túlságosan gondoskodó családja ellen ahol és amilyen mókás eszközökkel tudott).
  2. Kristen Harmel: A felejtés édes íze: ez volt a karácsony óta "porosodó" könyv, amelyet végül sorra kerítettem. Azt hiszem, valahogy a hangulata miatt jobb lett volna ősszel, télen olvasni, de így is azt mondhatom rá, hogy a 2. világháború zsidó üldöztetésének olyan szeletével ismertetett meg, amiről eddig még csak nem is hallottam, így ez volt az egyik könyv, amelyből a legérdekesebb dolgot tanultam. (Nem mellesleg pedig tele van finom sütemények receptjével is.)
  3. Gillian Flynn: Holtodiglan: az egyik legbetegesebb könyv, amit valaha olvastam, két olyan főszereplővel, akik közül nem tudtam eldönteni, hogy ki a normálatlanabb.
  4. Erika Robuck: Hemingway lánya: az egyik könyv, amelyet a nyaralásra vittem magammal és ennek köszönhetem talán a legtöbbet, ugyanis végérvényesen felkeltette a kíváncsiságomat Ernest Hemingway személye és munkássága iránt.
  5. Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok: a legnagyobb szerelem, kedvenccé vált! Nyaraláson volt velem ez is, és néha szégyelltem magam, hogy a városlátogatás helyett inkább a sztoriban merülnék el, de már kb. a 100. oldal után azon siránkoztam, hogy hamarosan, úgy mondjuk 500 oldal múlva véget ér a történet. Teljesen elvarázsolt, biztos, hogy többször le fogom venni a polcomról!
  6. Silvia Avallone: Acél: a legintenzívebb hangulatú és legütősebb könyv. Befejezése után sokáig nem tértem magamhoz, keményen padlóra tudnak küldeni ezek a kortárs olasz szerzők!
  7. Amber Stewart - Layn Marlon: Szép álmokat, kicsi bocs!: az egyik legszebb kivitelezésű mesekönyv, nagyon szépek az illusztrációi, igazán élvezet volt lapozgatni. A történet maga is aranyos, legalábbis az a csöpp lányka, akinek ajándékba adtam, láthatóan nagyon élvezte, amikor közösen elolvastuk.
  8. Emily Arsenault: Az eltört teáspohár: a legötletesebb borító nyertese augusztus folyamán. Tökéletesen passzol a történethez.
  9. Sebastian Barry: Messze, messze: a legnagyobb csalódás, pedig világháborús történet, amiket én nagyon szeretek. Lehet, túlságosan rákészültem, mert csupa ódákat zengő kritikát olvastam róla, de Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című 1. világháborús története után ez nem tudta nekem azt a katartikus élményt nyújtani, mint a német szerző könyve.
  10. Marina Fiorato: A velencei szerződés: az egyik legjobb történelmi kalandregény, amelyet mostanában olvastam, tökéletes időutazás volt a pestissel küzdő középkori Velence lagúnáiba.

4 megjegyzés:

Amadea írta...

Juj, a Holtodiglannál sokkal betegesebb könyvek is vannak, vigyázz velük.:)
Örülök, hogy ennyire tetszett a Hattyútolvajok, én is idén olvastam és imádtam.
A kortárs olaszok, akik nem a napsütötte életérzésről írnak, tényleg nagyon falhozvágósak (legutóbb az Én nem félek kapcsán állapítottam meg). Elena Ferrantét olvastál már?
Barrytől én a... öö, az Egy elveszett életet olvastam, asszem, ez a címe, de nem biztos. Nekem is nagy csalódás volt.

Nikkincs írta...

Bár beteges volt, de nekem tetszett, remélem azért sokkal betegesebbel nem fogok összefutni!
Őszre-télre tervezem A történészt is, remélem hasonlóan betalál majd.
Az olaszoktól mindig ezt kapom, már számítok is rá, mégis mindig meg tudnak lepni.
Igen, a Tékozló szeretetet, emlékeim szerint az sem volt egy kacagtató lányregény.
Barrytől az is érdekelt, de aztán a Messze, messze nem jött be, így biztos hanyagolom. Úgyis annyi jó könyv van, amit szeretnék, szóval nem fogok kifogyni az olvasnivalókból :)

Amadea írta...

A történész nem ilyen érzékeny regény, engem inkább egy levélben írott utazásra emlékeztetett, viktoriánus hangulatú kalandokkal (viktoriánus utaztató regény:)), de nem volt rossz.
Juj, a Tékozló szeretet nagyon durva, alig bírtam elolvasni.
Az biztos, hogy nem fogsz kifogyni a jó könyvekből.:)

Nikkincs írta...

Viktoriánus utaztató regény - tetszik a kategóriai besorolásod :)
Még ajánlották tőle a Nő a sötétbent, majd egyszer igyekszem azt is sorra keríteni.
Állandóan találok valami újat v. akár régit is, amit még nem olvastam és muszáj lesz, szóval a lista végtelen és mindig csak növekszik :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...