A kávé csodálatos világa

Anthony Capella: A kávék költője

Tisztán emlékszem az első bögre kávémra. Nem ízlett, sőt fanyalogtam, hogy hogyan is lehet meginni ezt az italt. Középiskola kötelező nyári szakmai gyakorlatán voltam, és gondoltam, hogy felnőttesebbnek nézek majd ki, ha én is kávézok. Hát nem jött be! Aztán valahogy mégis magához csábított ez a nedű; talán akkor kezdődött köztünk az igaz szerelem, amikor elkezdtem dolgozni. Kellett valami, ami megszakítja a monotonságot egy-egy munkanap során és a kávészüneteknél nem tudok erre ma sem jobb dolgot. Ilyenkor külön élvezem elkészíteni magát a kávét, és én bizony azok közé tartozom, aki egy-egy bögre felett hosszabban elidőz. Ha meg közben a kollégákkal is lehet pár szót váltani, az csak plusz bónusz. Úgyhogy engem kávéval bármikor, bárhol le lehet venni a lábamról. Ez most Anthony Capellának is sikerült, bár azt hiszem ilyen előzmények mellett könnyű célpont voltam!

Amikor megláttam, hogy megjelenik A kávék költője magyarul én bizony majdnem kiugrottam a bőrömből örömömben. Aztán akkor kerekedett el a szemem, amikor megláttam, hogy ez a könyv szinte önvédelmi eszköznek is használható a maga majd 550 oldalával. Úristen, hát mi lesz itt? - gondoltam. És ugyan voltak sejtéseim, de még csak a közelében sem jártam a történetnek.

A viktoriánus kor alkonyán Angliában Robert Wallis pont ott issza reggeli kávéját, ahol a kávékereskedő Samuel Pinker is. Robert kávéra mondott megjegyzésének Mr. Pinker is a fültanúja lesz és innen olyan kalandok veszik kezdetüket, amelyekről az élénk fantáziával megáldott Robert még csak gondolni sem mert soha. Nem elég, hogy végre fix munkája lesz, fix fizetéssel - amelyet szinte mindig elkölt bizonyos hölgyek kegyeit keresve és különc, kissé piperkőc ruháira -, de megismer egy új világot, a kávék világát. Megismeri a különböző kávék fajtáját, a történetüket, az eredetüket, a pörkölésüket, az útjukat Angliáig és a háztartások asztaláig. Ráadásként pedig ismeretséget köt Pinker legidősebb, igencsak tűzről pattant és határozott elképzelésekkel rendelkező lányával, Emilyvel. Már az elején felszikrázik közöttük a levegő, de Emily igyekszik tartani a távolságot, bár azt kell, hogy mondjam elég nehéz dolga volt szegény lánynak, mert ez a Robert gyerek egy igazi sármőr, egy született szoknyavadász, szóval kitartóan teszi a szépet a lánynak, amiből mi olvasók sok humoros párbeszéden keresztül profitálunk.

"– Emily, hogy jön ide a munka? Azt hittem, a választójogról beszélünk. Aztán valahogy áttértünk a házasságra…
– Hát nem érti, hogy ez mind egy és ugyanaz? – Aztán elhallgatott, és dühödt-némán indult tovább.
Cigarettára gyújtottam, majd beértem őt.
– Megkínálnám – mondtam –, de..
– De egy nőnek nem illik az utcán cigarettáznia?
– Azt akartam mondani, de már így is füstölög."

Aztán Robert új megbízást kap és irány Afrika, hogy létrehozzon kint egy kávéültetvényt Mr. Pinker parancsának engedelmeskedve. Robert maga sem gondolja, hogy élete legnagyobb kalandjában lesz itt része, no meg azt hiszem a mindig élvhajhász, gondtalan világfi itt kapja élete első igen erőteljes pofonját. Az útja és az afrikai évei alatt felüti a fejét betegség, szerelmek születnek, a helyi benszülöttekkel furcsa kapcsolatok köttetnek, szóval igencsak másfajta életben van része, mint szülőhazájában.

– (…) Mi is az az afrikai közmondás, amit annyira szeretsz emlegetni?
– „Egyetlen pókhálót könnyű átszakítani, de ezer pókháló lekötözhet egy oroszlánt.”

A férfi hosszú évekig távol van, visszatérte után nemcsak Emily lett más, hanem maga Anglia is megváltozott, és folyamatosan formálódik. Egyre erőteljesebben mozgolódnak a szüfrazsettek, amelynek Emilyn keresztül hamarosan Robert is támogatója lesz, csak sodródik az eseményekkel. Mr. Pinker pedig továbbra is szövi nagyratörő álmait, hogy valóságos kávébirodalmat létesítsen, hogy Anglia minden pontján Pinker-kávét igyanak az emberek. Még a tőzsde manipulásától sem riad vissza. Robert pedig szinte már a jobbkeze lesz. Aztán az események nem várt fordulatot vesznek (immár sokadik alkalommal) és a férfinek el kell gondolkoznia, hogy hogyan szeretné folytatni az életét: a kávé világában vagy azon kívül.

Amire számítottam Anthony Capellától azt mind megkaptam. Már a Szerelem étke c. könyvében imádtam a pikáns humorát, a szókimondó stílusát, és azt, hogy egy-két "vulgárisabb" megfogalmazás mellett gyönyörű gondolatokra lelhet az ember a könyveiben. Ezen felül nagyon tetszett az alapossága. A könyv végén található Köszönetnyilvánítás elolvasása nélkül is érződik, hogy mennyi kutatómunka állhat a regénye mögött. Kimondottan üdítő volt olvasni a kávézás térhódításáról Angliában, azt pedig külön köszönöm az írónak, hogy elvitt Afrikába, a kávé egyik hazájába, hogy bemutassa, mekkora és milyen keserves utat is jár be a kávé ameddig ilyen vagy olyan formában az asztalunkra tesszük és élvezzük az aromáját, az élettani hatásait. Régóta érdekelt ez a téma, most elég alapos tájékoztatást kaptam.

De amiért a legnagyobb piros pontot kapja az író az a főszereplője. Óriási karakter lett szerintem ez a pimasz, szoknyabolond, költő, született nőcsábász, amatőr majd profi kávékóstoló és kávézó tulajdonos - legalábbis én teljesen odáig voltam. Végre egy férfi, aki nem tökéletes. Aki sokszor hibázik, két kézzel szórja a - még meg sem lévő - pénzét, aki könnyen esik szerelembe és bármilyen fehérszemély szoknyája utána megfordul (khm, nemhogy megfordul, de még ...) és aki közben ílyen frappánsan látja a szerelmet:

"(…) maga a szerelem sem csak egy érzelemből áll, hanem nagyon is sokból. Pontosan úgy, ahogy egy jó kávénak is lehet egyszerre például cserzettbőr-, dohány- és nektárillata, ugyanúgy a szerelem is többféle érzelem keverékéből áll össze: rajongás, idealizmus, gyengédség, kéjvágy, védelmezni vágyás, vágy, hogy védelmezzenek, vágy, hogy magunkévá tegyük a másikat, bajtársiasság, barátság, esztétikai vonzalom, és ezenkívül még vagy ezer más."

Ha valaki valami igazán szórakoztató olvasmányra vágyik, akkor ez a könyv neki lett kitalálva. Fordulatos, mulatságos, a kávékról sok információval szolgál, és egy érdekes történelmi korszakot mutat be. A hosszától ne ijedjen meg senki, ahogy belendül a történet, csak úgy peregnek majd a lapok!

Én pedig, amíg nem olvashatom el a Jégkirálynőt Capellától, addig biztos maradok továbbra is kávérajongó, hisz ahogy Robert fogalmazott:

" (...) a jó kávé elengedhetetlenül szükséges egy újabb, megint csak semmittevésbe fulladó nap kezdetén."

Értékelésem : 5 / 5-ből

Kiadó. Geopen

Kiadási év. 2013

Fordította: Szabó Réka Eszter