Az ezerarcú Budapest és ami mögötte van

Tittel Kinga: Mesélő Budapest

Emlékszem, hogy amikor egy sétám alkalmával szembejött velem ez a könyv egy plakáton nagyon megfogott, tudtam, hogy budapestiként valamikor el fogom olvasni. Köszönhetem ezt a szerencsét most a könyvtárnak és a négy napból álló szutykos, télies időjárású, otthoni kuckózásra alkalmas hosszú hétvégének. Azt kell mondjam, erre a négy napra nem is választhattam volna jobb társat magamnak, mert bár nem sütötte arcomat a napfény, nem koptattam fizikai valómban Budapest utcáit, mégis én bizony keresztül-kasul bejártam ezt a szívemnek oly kedves várost.

Aki egy kicsit is jobban ismer az tudja rólam, hogy tavasztól őszig bizony sok hétvégémet, szabadidőmet töltöm tősgyökeres budapestiként a városban sétálva, turistáskodva, azaz olyan környékeken csatangolok, amelyek számomra ismeretlenek, olyan parkokat keresek, ahol még nem ücsörögtem a megszokott kis kávémmal és olyan épületekre csodálkozom rá, amelyeket nem látok nap mint nap munkába és hazafelé menet a Nagykörúton. Ha jó az idő sokszor szállok le korábban a villamosról, hogy gyalogoljak egy kicsit és általában számomra azért veszélyes ez a terep, mert nem a lábam elé szoktam nézni, hanem felfelé. Csodálom az épületeinket, a stílusok vegyülését, a különböző szoborcsoportokat a házakon, a színes körúti házak szépségét. Ugyanígy a mai napig rá tudok csodálkozni az esti Budapest látképére ha a villamossal közlekedem, nincs ennél szebb számomra.

Ilyen "háttérrel" vágtam neki Tittel Kinga Mesélő Budapest című könyvének és olyannyira beleszerelmesedtem, hogy tudom, szeretnék belőle saját példányt és már el is terveztem, hogy az idei évem hétvégéit mindazon titkok, megbújó szépségek felfedezésével fogom tölteni, amelyekről olvashattam. Megteszem majd a saját kis budapesti tematikus sétáimat, miközben ő fogja a kezem és hatalmas információáradatot zúdít rám. Teszi ezt a legegyszerűbb, a legkönnyebben érthető stílusban, hiszen Kinga eredetileg a gyermekeinek írta ezt a kötetet, aztán egy olyan dolog lett belőle, amelyet én minden a fővárosunkba látogató külföldinek bátran adnék a kezébe mindenféle sablon útikönyv helyett.

Szerettem Kinga stílusát és azt, ahogy a könyvét felosztotta. Elsőként kapunk Magyarországról és a magyarokról egy kis történelmi áttekintést. Ami nekem nagyon jól jött, végre egymás után raktam a suliban tanult mozaikkockákat, és jó volt ez egy alapnak, hogy bizonyos épület, tér vagy szobor hátterét jobban meg tudjam érteni. Majd Magyarország után áttérünk magának Budapestnek a történelmére, hogyan és mikor is alakult ki Buda, Pest majd Óbuda és később ezek egyesítéséből a főváros. Olyan infókat kaptam itt, amiről szégyen, de budapestiként nem tudtam: mit jelent Budapest címere, hogyan számozzák a kerületeket, hogyan és mikor nevezhetjük el/át az utcákat? Ezen alapozó "kitérő" után pedig nyakunkba vesszük a várost. Budán kezdünk, majd Pesten folytatjuk az utunkat és a végül Óbudán pihenünk meg egy kicsit. Hogy utána nagyobb figyelmet szentelhessünk a fővárost kettészelő folyónak, a Dunának és annak hídjainak, illetve a világhírű fürdőinek.

Elképesztően informatív lett ez a könyv. Nem túlzás azt állítani, hogy szinte minden lapján találtam valami új infót, amiről eddig fogalmam sem volt. Rengeteg épületet mutat be, hihetetlen mennyiségű szoborról, szoborcsoportól esik szó, amelyek mellett oly sokszor elmentem már, de vagy nem álltam meg megcsodálni ezek szépségét, vagy észre sem vettem őket. Egyszerűen Kinga könyvével úgy éreztem, hogy nem csupán a várost fedezem fel és egy városnéző túrán vagyok, hanem egy időutazáson. Rengeteg épületünket, utcánkat, körútunkat köszönhetjük például a Millenniumnak és az ünnepségsorozatnak és szavam elállt, amikor belegondoltam, hogy ezekben az években milyen változáson ment át Budapest, hogy lett belőle Európa egyik legszebb fővárosa. Ugyanakkor voltak olyan részek, olyan épületek, amelyek történetének olvasása közben a szívem szorult össze. A történelem viharos idejében nem csak az embereket pusztítjuk, hanem a városokat, azoknak évszázados (évezredes) történetét. A hidak fejezetében szinte nem volt a régi hídjaink között olyan, amelyet megkíméltek volna a bombázástól. Eddig csak a szüleim elbeszéléséből ismertem ezeket a történeteket, el sem tudtam képzelni, hogy nem tudtak átkelni akkor a főváros egyik oldaláról a másikra, de a könyvben korabeli képeket nézegetve már látom, hogy milyen lehetett ez az időszak.

"Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki még jobban szeretné megismerni ezt a csodálatos várost, és szívesen továbbörökítené gyermekeinek, unokáinak Budapest iránti szeretetét."

Tittel Kingának remek négy napot köszönhetek és egy hihetetlen utazást, illetve annyi információt, hogy most nem győzöm őket memorizálni. De mivel tudom, hogy szeretném beszerezni a Mesélő Budapestet magamnak (meg ajándékba néhány ismerősömnek), ezért nem esem kétségbe ha valamit elfelejtek majd. Újra és újra le fogom venni ezt a könyvet a polcról és amint beköszönt majd a jó idő irány Budapest, amely higgyétek el, hihetetlen ezerarcú, tele van a megszokott turista látványosságok mellett felfedezésre váró szuper helyekkel. És ha a séták végére ér az ember, a város gyors fejlődésének köszönhetően lehet mindent újrakezdeni, akkor is fogunk magunknak újdonságot találni ebben a csodaszép városban.

Kiadó: Kolibri

Kiadási év: 2016

Kecskés Judit rajzaival

ui: a 4.999 Ft-os ár borsós ugyan, de nagyon szép minőségű, színes képekkel, illusztrációkkal, térképekkel gazdagított kötetet kapunk ezért cserébe.