Sarah Winman: Bádogember
Tavaly ez volt az egyik könyv, amelyet gondolkodás nélkül rendeltem meg magamnak, pontosabban előrendeltem. Winman nem ismeretlen szerző számomra, hisz az Amikor isten nyúl volt című könyvét olvastam korábban, nagyon szerettem, így minden bizodalmam megvolt az írónőben, hogy most sem fogok csalódni. Egy kis csalódás ért ugyan, de ez csak annak köszönhető, hogy a Bádogember megjelenése átcsúszott 2018-ra. De mint tudjuk, a jó dolgokra megéri várni, és e könyv kapcsán pontosan ezt éreztem.
A Bádogember picit megtévesztő külsejű könyv. Gyönyörű és vidám sárga borítójával, belül a csodás kék háttéren boldogan bólogató margarétákkal azt sugallja, hogy egy életvidám, derűs történetet fogunk olvasni. Ami azért nem teljesen így van. De amikor becsuktam a könyvet az utolsó sorok olvasása után, bizony úgy gondoltam, hogy nem kaphatott ennél jobb köntöst a történet, mert akármennyi szomorúság, bánat, tragédia köszön vissza a lapjairól, a vége mégis életigenlő és pozitív.
"A mi barátságunk biztonságot nyújt – mondtam. Egyszerűen összeillünk – emlékszem, ezt is mondtam."
A regény két, egymástól merőben más érzést, hangulatot kiváltó részre osztható. Az elsőben Ellis, az egyik főszereplő szemszögéből ismerhetjük meg ő és barátja, Michael történetét. Ellis, aki negyvenesként egyedül, éjszakai műszakban dolgozva tengeti életét, bezárva magát a magánya elefántcsonttornyába, elvágva magát minden emberi kapcsolattól. Az ő finom, érzékeny lelkén keresztül tárul fel előttünk a két fiú megismerkedésének, barátságuknak, majd ezen barátságon is túlmutató érzelmeiknek története. Ellis, aki rajong édesanyjáért és egy bizonyos festményért, meg a művészetért nem is lehetne különbözőbb a nagynénjéhez kerülő elárvult, de impulzív, csupa élet Michaeltől. Mégis első pillanattól kezdve valami elemi kapocs fűzi össze a két fiút, amelyet csak tovább erősít Michael szeretete Ellis édesanyja iránt. Kapcsolatukat próbára teszi az évek során Ellis édesanyjának halála, majd a két fiú közötti érzelmek egyre komolyabbá válása, illetve egy harmadik, egy bizonyos lány, Annie betoppanása a fiúk életébe. Winman nagyon ügyesen szövi a szálakat az első részben, hiszen semmi konkrétumot nem tudunk meg Ellis felnőtt életének éveiről, csak sejtet bizonyos eseményeket, így közben nekünk meg jár az agyunk, hogy mi történhetett a két fiú között, amiért Ellis most Michael és persze Annie nélkül él. Végig olyan érzésem volt, mintha egy függönyön keresztül leskelődnék, de csak elmosódott emberi körvonalakat, mondatfoszlányokat kapnék el, amelyből próbálnám kirakni a puzzle egészét.
"Van valami az első szerelemben, nem? – kérdezte. Érinthetetlen azok számára, akik nem voltak a részesei. És hozzá viszonyítanak mindent, ami utána jön."
Aztán éles váltással egyszer csak Michael lesz a narrátor. Az ő része kegyetlen. Kegyetlenül őszinte, szókimondó, nyers. Nem takargat semmit. Érzéseket, félelmeket, halált és pusztulást, boldogságot és szenvedést, mindent elénk tár és nem engedi, hogy mi olvasók egy percre is elfordítsuk a fejünket. Amennyire lassan olvastam Ellis csendesebb, mélabúsabb részét, Michaelét egy szuszra faltam fel. Olyan volt ő nekem, mint egy 100-zal robogó vonat, aki nem áll meg a sorompónál. Jött és tarolt. Én pedig ott maradtam kicsit összetörve a történetének végén. Hogy aztán Winman összeszedjen darabjaimból, megragassza azokat egy olyan befejezéssel, amivel én is vissza tudtam nyerni megtépázott lelki békémet.
"Eltöprengek, milyen lehet egy megszakadó szív hangja. És arra gondolok,
talán halk, észrevehetetlenül halk, egyáltalán nem drámai. Mint amikor
egy kimerült fecske szelíden a földre zuhan."
A Bádogember eddig számomra 2018 legjobb olvasmánya volt. Amilyen rövid és gyorsan olvasható, bennem olyan mély nyomot hagyott és olyan sok érzelmet mozgatott meg. Azt hiszem ahogy telnek az éveim én is egyre inkább érzelgőssé válok, egyre fontosabbá válnak az életemben a család, a barátok, a dolgok, amiket együtt megtehetünk még és pont ezekre a hétköznapi apróságok fontosságára, a mindennapok megélésére, az érzelmek felvállalására világított rá Winman. Komplex kis regény ez, szerethető karakterekkel, akik maguk is jóval összetettebbek annál, mint amit először gondolunk róluk. Azt hiszem ezek után bármikor margarétát látok Ellis és Michael fog eszembe jutni, meg az élet örömeinek megélése.
Kiadó: XXI. Század
Kiadási év: 2018
Fordította: Békési József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése