Most, hogy túl vagyok a könyvön azt mondhatom, hogy ugyan maradandót kaptam, de nem volt teljes az élmény, voltak apróbb problémáim a történettel.
1866-ban járunk Amszterdamban, amikor a 18 éves Petronella megérkezik abba a házba, amelynek - úgy gondolja - az úrnője lesz, hiszen a házban lakó gazdag 35 éves kereskedővel, Johaness Brandttal nemrég kötött házasságot. Már az érkezése napján felismeri, hogy nem lesz olyan könnyű itt átvenni az úrnő szerepét, ugyanis a családot eddig Johannes húga, Marin igazgatta, akiről nagyon úgy tűnik, hogy nem akarja ezt a posztot áttestálni a fiatal feleségre.
A háztartáshoz tartozik még egy cselédlány és egy inas, aki fekete bőrével kitűnik az amszterdami nép közül, de mint szabad ember él és dolgozik a családdal. Nella, az ifjú feleség a zsigereiben érzi az első napoktól kezdve, hogy valami olyan helyzetbe csöppent itt bele, olyan viszonyok alakultak ki az egy fedél alatt élők között, amit nem lesz egyszerű vissza- vagy felfejtenie. Mintha minden próbálkozásánál újabb és újabb csomókba ütközne. Mindenki hallgat, kétértelmű megjegyzéseket tesznek csak, Nellát csak egy plusz teherként kezelik és ráadásul maga a ház is tele van titkokkal. Esténként suttogások, lopódzó emberek, ajtók csukódása hallható, olyan mintha kísértet(ek) laknának a falak között.
Hogy mindez még ne legyen a lány számára elég, Johaness egy babaházzal, a saját házuk kicsinyített másával ajándékozza meg, hogy legyen mivel foglalatoskodnia, ha már a saját otthonában másodlagos szerepet szánnak neki. Nella, bár rendes házasságra vágyik, egyelőre mégis beéri azzal, hogy a babaházat rendezi be. Ehhez egy miniatűrkészítő segítségét veszi igénybe, akitől az érkező első csomagban megbújó tökéletes kis figurák - akik a háznépet formázzák meg - ijesztő érzést keltenek a lányban. Épp ezért le is mondja a megrendelését, de a csomagok és az újabb tárgyak ezután is érkeznek kéretlenül. Ráadásul olyan dolgokat tartalmaznak ezek, amelyek később, az események tükrében kerülnek csak felfedezésre és Nella nem tudja eldönteni, hogy vajon a bekövetkező baljós eseményekre való figyelmeztetésnek szánta-e ezeket a jeleket a miniatűrkészítő vagy sem. Olyanok ezek az apró figurák, tárgyak, mintha rontást hoznának azokra, akiket megformáznak, mert amint bekerülnek a babaházba a család jövője az elkerülhetetlen és baljós végkifejlet felé tendál.
Amiben valóban nagyon erős ez a regény, azok a karakterei, a hangulata és a történelmi háttere. A karakterei, főleg Nella és Marin nagyon szépen és részletesen kerülnek bemutatásra. Nella a regény elején egy elveszett kislánynak tűnik, míg Marin egy karakán, rideg és határozott nőnek, majd mindketten óriási változáson keresztülmenvén teljesen más oldalukat mutatják meg, mintha más személy válna belőlük. Nella abban a korban, amikor a nőknek a háztartás vezetését szánták csak szerepnek, felveszi a kesztyűt a gondokkal szemben, az őket sújtó szörnyű megpróbáltatásoktól nemhogy gyengébb lenne, hanem mintha egyre jobban magára találna. A teher alatt nő a pálma mondás egyértelműen illik rá. Marin is teljesen más nővé vált a szememben a könyv végére, bár már a legelején éreztem, hogy ez rideg viselkedés egy szenvedélyesebb lányt takar és hogy bizony itt titkok lapulnak majd a lelke legmélyén. Milyen igazam volt!
A történelmi háttér valóban nagyon kidolgozott. Korhű képet ad mind a nők helyzetéről, mind a kereskedők életéről, a városvezető atyákról, a bigott vallásosságról, a korrumpálhatóságról és a másfajta viselkedés üldöztetéséről. Úgy érzem igen alapos kutatómunka állhat e mögött, ezért minden elismerés megilleti az írónőt.
Ami miatt nem tudok egyértelműen rajongó üzemmódba kapcsolni az egyrészt a könyv lassúsága. Tudom, máskor meg egy-egy könyvnél pont ezt emelem ki, mint pozitívum, de a mostani esetben néha megőrültem, hogy úgy éreztem alig történik valamit. Volt, hogy olyan tehetetlenséget éreztem, mint Nella és már nagyon kívántam, hogy történjen már valami! Persze ez a lassúság kellett a karakterfejlődések bemutatására, de most nekem néha csigaüzemmódban cammogtak az események.
Illetve akármennyire imádtam a regény fekete, komor és nyomasztó hangulatát, néha azt gondoltam, hogy az írónő nagyon titokzatos történetet akart írni. És persze értem én azt is, hogy a misztikus hangulathoz ez kellett, nekem hiányzott egy-két szál részletesebb kifejtése. Például a miniatűrkészítőre teljes mértékben kíváncsi lettem volna és hát nem igazán elégítette ki Burton a vele kapcsolatos igényeimet.
A fentieket leszámítva azonban én is csatlakozom azon olvasók táborához, akik azt mondják, hogy A babaház úrnőjében egy igazán különleges történetet kaptunk, amit mindenképpen érdemes elolvasni! Szerintem az őszi kuckozós, borongós időjárás tökéletes hátteret nyújtana ehhez a regényhez, ha ajánlhatom, ezen időszak alatt vegyétek a kezetekbe!
A háztartáshoz tartozik még egy cselédlány és egy inas, aki fekete bőrével kitűnik az amszterdami nép közül, de mint szabad ember él és dolgozik a családdal. Nella, az ifjú feleség a zsigereiben érzi az első napoktól kezdve, hogy valami olyan helyzetbe csöppent itt bele, olyan viszonyok alakultak ki az egy fedél alatt élők között, amit nem lesz egyszerű vissza- vagy felfejtenie. Mintha minden próbálkozásánál újabb és újabb csomókba ütközne. Mindenki hallgat, kétértelmű megjegyzéseket tesznek csak, Nellát csak egy plusz teherként kezelik és ráadásul maga a ház is tele van titkokkal. Esténként suttogások, lopódzó emberek, ajtók csukódása hallható, olyan mintha kísértet(ek) laknának a falak között.
Hogy mindez még ne legyen a lány számára elég, Johaness egy babaházzal, a saját házuk kicsinyített másával ajándékozza meg, hogy legyen mivel foglalatoskodnia, ha már a saját otthonában másodlagos szerepet szánnak neki. Nella, bár rendes házasságra vágyik, egyelőre mégis beéri azzal, hogy a babaházat rendezi be. Ehhez egy miniatűrkészítő segítségét veszi igénybe, akitől az érkező első csomagban megbújó tökéletes kis figurák - akik a háznépet formázzák meg - ijesztő érzést keltenek a lányban. Épp ezért le is mondja a megrendelését, de a csomagok és az újabb tárgyak ezután is érkeznek kéretlenül. Ráadásul olyan dolgokat tartalmaznak ezek, amelyek később, az események tükrében kerülnek csak felfedezésre és Nella nem tudja eldönteni, hogy vajon a bekövetkező baljós eseményekre való figyelmeztetésnek szánta-e ezeket a jeleket a miniatűrkészítő vagy sem. Olyanok ezek az apró figurák, tárgyak, mintha rontást hoznának azokra, akiket megformáznak, mert amint bekerülnek a babaházba a család jövője az elkerülhetetlen és baljós végkifejlet felé tendál.
Amiben valóban nagyon erős ez a regény, azok a karakterei, a hangulata és a történelmi háttere. A karakterei, főleg Nella és Marin nagyon szépen és részletesen kerülnek bemutatásra. Nella a regény elején egy elveszett kislánynak tűnik, míg Marin egy karakán, rideg és határozott nőnek, majd mindketten óriási változáson keresztülmenvén teljesen más oldalukat mutatják meg, mintha más személy válna belőlük. Nella abban a korban, amikor a nőknek a háztartás vezetését szánták csak szerepnek, felveszi a kesztyűt a gondokkal szemben, az őket sújtó szörnyű megpróbáltatásoktól nemhogy gyengébb lenne, hanem mintha egyre jobban magára találna. A teher alatt nő a pálma mondás egyértelműen illik rá. Marin is teljesen más nővé vált a szememben a könyv végére, bár már a legelején éreztem, hogy ez rideg viselkedés egy szenvedélyesebb lányt takar és hogy bizony itt titkok lapulnak majd a lelke legmélyén. Milyen igazam volt!
A történelmi háttér valóban nagyon kidolgozott. Korhű képet ad mind a nők helyzetéről, mind a kereskedők életéről, a városvezető atyákról, a bigott vallásosságról, a korrumpálhatóságról és a másfajta viselkedés üldöztetéséről. Úgy érzem igen alapos kutatómunka állhat e mögött, ezért minden elismerés megilleti az írónőt.
Ami miatt nem tudok egyértelműen rajongó üzemmódba kapcsolni az egyrészt a könyv lassúsága. Tudom, máskor meg egy-egy könyvnél pont ezt emelem ki, mint pozitívum, de a mostani esetben néha megőrültem, hogy úgy éreztem alig történik valamit. Volt, hogy olyan tehetetlenséget éreztem, mint Nella és már nagyon kívántam, hogy történjen már valami! Persze ez a lassúság kellett a karakterfejlődések bemutatására, de most nekem néha csigaüzemmódban cammogtak az események.
Illetve akármennyire imádtam a regény fekete, komor és nyomasztó hangulatát, néha azt gondoltam, hogy az írónő nagyon titokzatos történetet akart írni. És persze értem én azt is, hogy a misztikus hangulathoz ez kellett, nekem hiányzott egy-két szál részletesebb kifejtése. Például a miniatűrkészítőre teljes mértékben kíváncsi lettem volna és hát nem igazán elégítette ki Burton a vele kapcsolatos igényeimet.
A fentieket leszámítva azonban én is csatlakozom azon olvasók táborához, akik azt mondják, hogy A babaház úrnőjében egy igazán különleges történetet kaptunk, amit mindenképpen érdemes elolvasni! Szerintem az őszi kuckozós, borongós időjárás tökéletes hátteret nyújtana ehhez a regényhez, ha ajánlhatom, ezen időszak alatt vegyétek a kezetekbe!
Kiadó: Libri
Kiadási év: 2015
Fordította: Farkas Krisztina
2 megjegyzés:
Érdekes, én meg pont azt éreztem, hogy folyamatosan jön valami esemény, amit fel kell dolgozni (akár nekem, akár a szereplőknek), de valóban van egy lassúsága is a könyvnek emellett, de nekem ez is sokat adott a hangulathoz. A miniatűrkészítős szál viszont szerintem is hiányos, gondolom szándékosan, de vártam tőle valami nagyobb durranást, ha már egyszer ez a könyv címe. :)
katacita: úgy szeretem, amikor egy könyvet mindenki egy kicsit másképp lát :) Mostanában lehet, hogy velem van a gond, de valahogy a lassúbb történetek nem mennek úgy, nekem ezek teljesen az őszhöz és a télhez kapcsolódnak, akkor és ott tökéletes kis olvasmányok.
Ugye, hogy azt a szált egy picivel jobban kifejthette volna? Azt hiszem nekem ez miatt maradt el a hűha érzése.
Megjegyzés küldése