Az utolsó téli hónapot idén nem zártam a szívembe. Egyrészt ilyenkor már tűkön ülve várom a tavasz beköszöntét, szóval szegény február alapból hátránnyal indul, másrészt egyéb külső hatások is nehezítették ebben a hónapban a dolgomat abban, hogy az olvasmányaimra tudjak koncentrálni.
Szóval bár nem jó szívvel emlékszem most vissza erre a hónapra, de az a néhány könyv, amit sikerült elolvasnom, azért kompenzálja ezt. Nem volt ez sem egy termékeny hónap, csak 4 könyv került a kezembe, de ebből három igazi telitalálat volt, egyre rá is mondhatom a kedvenc jelzőt. Ráadásul idei tervem szerint igyekszem változatosan olvasni, nem leragadni egy-egy kedvelt témánál, szerzőnél, és most úgy érzem, hogy ezt is tudtam teljesíteni.
- Kondor Vilmos: Budapest noir: bár mostanában tudatosan tartom magam távol a sorozatoktól, Kondor Vilmos Bűnös Budapest-ciklusának első része nagyon nekem való olvasmány volt. Itt találkoztam az egyik legszimpatikusabb férfi főszereplővel, és az egyik legkedvesebb férfi mellékszereplővel (igen, a lekvárt főző nagyapa nagyon belopta magát a szívembe). A folytatásokra is mindenképpen kíváncsi vagyok, szerintem idén sorra is kerítem majd a következő kötetet.
- Nicholas Evans - Semper fortis: a legnagyobb meglepetés. Nicholas Evans ismeretlen író volt eddig számomra, és már meg nem tudnám mondani, hogyan is választottam épp ezt a könyvet, de ahogy elkezdtem, úgy szippantott magával a történet. Nem egy kétszáz oldalas sztoriról van szó, mégis majdnem egy szuszra, pár nap alatt olvastam el. Egy újabb írót írhatok fel a listámra, akinek a megjelent könyveit szeretném majd megismerni.
- Alice Hoffman: Galambok őrizői: az idei év egyik legmeghatározóbb könyvélménye számomra ez a csodás történet. Gyönyörű, fájdalmas, tele könnyel, vérrel, szomorú női sorsokkal, ugyanakkor elementáris erőt sugall, mert megmutatja, hogy mire képes egy nő a szerelemért, a gyermekéért, a túlélésért, az életért. Hoffman már A tizenharmadik boszorkánnyal megalapozta a rajongásomat, ez most csak erősödött és nagyon remélem, hogy minél több művével meg tudok majd még ismerkedni.
- Harlan Coben - Hat év: van az úgy, hogy az ember lánya egy jó kis agykikapcsolós krimire vágyik. Hogy ne csak Agatha Christie regényei legyenek azok, amelyeket ilyenkor leveszek a polcról, gondoltam megpróbálkozom egy újabb Coben-regénnyel. Hmm, nem kellett volna. Ez volt a legnagyobb csalódásom nemcsak ebben a hónapban, hanem idén is. Úgy éreztem, mintha ezt a témát egy másik regényében már megírta volna, így bár pörgős volt és sokszor humoros is, mégsem sikerült megkedvelnem.
2 megjegyzés:
Most már muszáj elkezdenem a Budapest Noirt valamikor, csak túl sok könyv várakozik előtte, de folyton szembejön az utóbbi időben.
Remélem, a tavasz már csak jót tartogat a számodra, bár szerintem már csak a napsütés meg a 20 fok közeli hőmérséklet is pozitívan befolyásolja az emberek hangulatát :)
Szerintem a Budapest Noir be fog jönni neked, pláne, ha valami kikapcsolódós könyvre vágysz.
Jó lenne, remélem én is, mondjuk az tény, hogy már a napsütéstől jobb kedve lesz az embernek.
Megjegyzés küldése