Csökken a várólistám - 3.

Emma Donoghue: A szoba

Ugyan sorban nem ez a könyv volt a harmadik, amelyet a várólista csökkentés keretében elolvastam, de ez egy olyan regény, amiről mindenképpen szerettem volna írni. Ez a könyv már több, mint két éve várt a sorára és most áldom az eszemet, hogy beválogattam, mert ki tudja, hogy meddig tologattam volna még az elolvasását. 

Pedig nem indult valami jól az elején a kapcsolatunk. Ugyan egy ismerősöm jó pár hónappal ezelőtt elejtett egy-két megjegyzést a stílusáról, de akkor a fene se gondolta volna, hogy kezdetben én is a fanyalgók vagy inkább a nehezen ráhangolódók táborába fogok tartozni.

Az egész történet egy 5 éves kisfiú, Jack szemszögéből és szavaival bontakozik ki előttünk, és ez volt az, amivel az elején kicsit küzdöttem. Nem azzal, hogy egy 5 éves fiúcska a főszereplő, hanem azzal, hogy egy ilyen brutális történetet ilyen szavakkal, ilyen stílusban tálal az írónő. Aztán néhány oldal, egy-két fejezet után rájöttem, hogy jól van ez, sőt több, mint jól van, ugyanis a történet sokkoló, és ha az egészet az Anyuka fején keresztül kellett volna át/megélnem, akkor totál kikészültem volna. Hadd ne mondjam, egy idő után így is kész idegroncs voltam, volt egy pont ahonnan letehetetlenné válik a könyv, ahol csak azt éreztem, hogy a torkomban lüktet valami, hogy ezerrel dobog a szívem, hogy a szemeim előre futnak olvasás közben, mert tudni akarom, hogy mi történik ezzel a fiúcskával és az Anyukával.

Jacknek egészen 5 éves koráig egy szoba, pontosabban A Szoba jelenti a világot. Ide született, itt éli a mindennapokat, itt játszik az Asztallal, a Székkel, a Fésűvel, mindazzal ami számára ismerős. Társa még ebben az elszigetelt létben az Édesanyja, aki felépítette köré ezt a világot, aki mindent megtesz azért, hogy Jacket megvédje. Aztán egyszer csak az Anyuka elkezd a Kintről mesélni és terveket szövögetni, amelyben a legnagyobb szerepet ennek a kis lurkónak szánja. Aki persze össze van zavarodva, hisz eddig azt hallotta, hogy a Tévében látott Kint csak kitaláció, olyan nem is létezik. A legnagyobb kérdés, hogy vajon lesz-e elég ereje ennek a két embernek, hogy a Kint kézzelfoghatóvá, valóssá váljon, számukra és ha igen, akkor ez a Kint olyan hely lesz-e ahol megtalálják a helyüket?

Tényleg döbbenetes egy történet, és az igazi döbbenet benne az, hogy nem egy, nem kettő, hanem már sok ilyen történetet lehet hallani manapság a tévében, és ehhez is valós események adták az ihletet az írónőnek. Emlékszem, amikor olvastam, pont egy hasonló esetről cikkeztek a neten, így még inkább megérintett ez az egész. Nem tudom, hogy én épp ésszel kibírtam volna-e azt, amit Jack anyja kibírt, nem tudom, hogy lettem volna-e elég erős ahhoz, hogy A Szobában létrehozzak egy olyan világot, ahol a gyermekem boldogan nevelkedhetne, de nagyon-nagyon remélem, hogy soha nem kell ilyen kérdésekkel se nekem, se a többi embernek foglalkoznia. Tudom, nem ilyen világot élünk, de remélem, hogy egyszer ez a Kint olyanná válik majd, ahol legalább az e fajta problémák megszűnnek majd. És bár ez is egy igazi "földhözvágós" történet, mindenkinek kötelezően a kezébe adnám.

"– A szabadság azt jelenti, hogy mindent lehet?
– Nem, nem. Inkább azt…hogy senki sem mondja meg, hogy mit csinálj."

Értékelésem: 4,5 / 5-ből

Kiadó: Alexandra

Kiadási év: 2011

Fordította. Csonka Ágnes

A kék fedőborító alatt valami fantasztikusan eltalált borító lapul, igazán nem értem a kiadót, hogy miért nem adták ki simán ezzel.