2015. március 24., kedd

A milleniumi bűneset

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten


Bevallom őszintén, azért figyeltem fel erre a könyvre, mert a fülszövege alapján valami olyan történetre számítottam, mint amilyen a Dávid Veron-sorozatot jellemzi. Nagyon hiányzik nekem ez a Mindenlébenkanál Kisasszony, már gondolkozom egy sorozat újraolvasáson, de előtte megleptem magam a Leányrablás Budapestennel. És a végén teljesen elégedett voltam azzal, amit kaptam, habár óriási függővéggel zárul, amit én nagyon-nagyon nem szeretek.

A történet az 1896-os milleniumi ünnepség ideje alatt kezdődik, amikor is a marosvásárhelyi Hangay Emma a fővárosi nagynénjénél tölti ezt a pár napot, majd egyik pillanatról a másikra nyoma vész. Hiába nyomoznak utána, minden szál zsákutcába vezet és arra a következtetésre jutnak, hogy biztos elcsavarta a fruska fejét valami fess legény és megszöktek együtt. Természetesen a lány édesapja és húga, Mili nem hisz ebben, pláne azután nem, hogy 4 évvel a lány eltűnése után távirat érkezik tőle, amelyben tudatja, hogy él. A kisebbik Hangay lány úgy dönt, hogy most ő utazik fel a fővárosba a nagynénihez, hogy felkeresse azt a személyt, akit a nővére a táviratban említ, hátha nyomára tudnak majd bukkanni az eltűnt lánynak. Természetesen Milit óriási meglepetés éri a fővárosban és egy szerencsétlen balesetnek köszönhetően a lány a híres nyomozó, Ambrózy Richárd báró karjaiban köt ki. És a bonyodalmak innentől kezdődnek csak igazán, mert nem elég, hogy úgy tűnik Mili olyan szálakat bolygatott meg, amit nem kellett volna, de Ambrózynak elég hamar feltűnik az is, hogy a lány élete is veszélybe került. A felfordulást még tetézi az, hogy ez a két ember, a kedves és a világ dolgaira nyitott Mili, és a morózus, testi hibáját az elméje élességével kompenzáló ifjú Ambrózy finoman szólva is ki nem állhatják egymást.

Az egész történet számomra egy óriási időutazás és színtiszta szórakozás volt. Nem olyan mint a Dávid Veron-sorozat (szerencsére!), viszont olyan érzésem volt, mintha annak a könnyedségét és humorát összemixelte volna az író Kondor Vilmos Bűnös Budapest című sötétebb lelkületű sorozatával. Hiszen itt is főleg Budapest a helyszín, mocskos dolgok és titkok lapulnak a háttérben, gyilkosságok történnek, és akik a háttérből figyelik és irányítják az eseményeket úgy tűnik, tényleg semmitől sem riadnak vissza. Ez a része hasonlítható a Kondor-féle sorozathoz.

Tetszett a két szálon futó cselekményvezetés: 1896-ban Emma sorsát követhetjük végig, úgy derülnek ki a titkok ezen a vonalon, ahogy 1900-ban Mili és Richárd számára tisztázódnak a kérdések, szóval nincs előre semmilyen poén lelőve.
A két főszereplő karaktere is jól működő elegyet ad (valamikor garantált lesz a robbanás érzésem szerint). A vidéki kis fruska, akit fűt a nővére utáni keresés izgalma, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot legyen az egy cseléd, egy nemesasszony, és aki ahogy halad előre a történet egyre erősebb fiatal hölggyé válik, egyre többször kiáll magáért és a családjáért. Ambrózyt is nagyon bírtam, néha Mr. Rochester sötét jellemét juttatta eszembe, hisz itt is biztos vagyok benne, hogy a kemény külső, egy sérült lelket takar. Ugyan fizikai fogyatékossággal rendelkezik, viszont az agya és tehetsége mérföldekre megelőzi a bűnözőket, még a hivatalos szerveket is és azokat meg főképp, akik csak a külsejéből ítélnek. Persze minden romantikára vágyó olvasó érzi, hogy az a két karakter, aki ennyire fúj a másikra, egyszer majd nagyon egymásra fog találni, de úgy gondolom, hogy hosszú lesz az út még odáig.

"– (…) Mili kedves, ön holnap délelőtt a fiammal együtt felmegy a villa tetőteraszára, hogy madártávlatból csodálhassa meg Pest látképét, s aztán felállva a kő mellvédre, szépen leveti magát a mélybe! Nos, mit szól hozzá, jó lesz így?!"

Az is érződik a regényen, hogy alapos és mindenre kiterjedő kutatómunka áll mögötte. Ami bennem egy pici zavaró érzést keltett az a rengeteg lábjegyzet volt. Jók voltak ezek, csak engem mindig megakasztottak olvasás közben, úgyhogy én bizony a regény hátsó részébe száműztem volna őket. De ez már csak szerkesztés kérdése.

Ami miatt szintén plusz pontot kap nálam a könyv azok a helyszínek és a sok és változatos karakter, akiket megismerhetünk. Betekinthetünk egy báró villájának és cselédjeinek mindennapjaiba (hovatovább fontos szerepük lesz), megjárjuk a Lipótmezőt is (eléggé "paráztam" azoknál a részeknél, kicsit én magam is bolond lettem tőle), csatlakozunk egy vándorcirkuszhoz és annak minden bohókás és furcsa szerzetéhez, álruhában nyomozunk a Gellért-hegyi villák egyikében, szóval igen változatos képet kapunk az egész nyomozás során.
Az mondjuk meglepetésként ért, hogy a történet nincs megoldva, mert azt gondoltam, hogy egy kötet egy ügy utáni nyomozás lesz majd, de nem, mert a Hangay-lányok története nincs lezárva, ráadásul óriási függővéggel zárul az első rész, méghozzá olyannal, ami abszolút nem egy megnyugtató jövőképet vetített elém.

Természetesen vevő leszek a következő kötetre is, hisz azt a célt, ami miatt beszereztem a könyvet maradéktalanul teljesítette: azaz szórakoztatott, kikapcsolt és egy kicsit még meg is dolgoztatta az agyamat, ahogy együtt nyomoztam a főszereplő párossal. A századeleji miliő és hangulat pedig még rádobott egy lapáttal, így én meleg szívvel ajánlani tudom mindenkinek, hogy ismerjék meg Mili és Ambrózy báró közös nyomozásának történetét!


Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadási év: 2014


8 megjegyzés:

Andiamo írta...

De jó, hogy írtál róla, mert ezt én is kinéztem magamnak, és most már biztos vagyok benne, hogy valamikor el fogom olvasni. Először persze nekem is a borító tetszett meg (szerinted is a leányzó Monica Belluccira emlékeztet? ahogy megláttam a bejegyzésed elején, rögtön ő jutott eszembe), utána a fülszöveg tett kíváncsivá. Te meg pláne, hogy nem tesz pontot a történet végére az utolsó oldalon, hanem várnod kell a folytatást :).

theodora írta...

Már - azt hiszem - december óta kerülgetem ezt a könyvet, most meggyőztél, hogy nekem is olvasnom kell :D Megyek megrendelni!

Nikkincs írta...

Andiamo: biztosan mondhatom, hogy neked is tetszeni fog majd :)
Most, hogy mondod, de, tényleg hasonlít rá, bár a könyv szerinti Milit én teljesen máshogyan képzelem el. Akkor ezek szerint Te bírod a függővégeket? Én annyira nem, de ha jó a sorozat, enélkül is simán várom a folytatást :)

theodora: szuper, ne csak mindig Te vigyetek kísértésbe engem :) De tetszeni fog, klassz kikapcsolódás lesz :)

katacita írta...

Én is jövök lelkesedni :) Bár még hátravan az utolsó Veron (amit egy kedves ismerősnek hála nemsokára olvasni fogok), de utána pótolni kell valamivel az űrt! Igaz, ott van Kondor Vilmos is, de ezzel a bejegyzéssel nagyon felcsigáztál, hogy egyszer majd elolvassam ezt is :)

Nikkincs írta...

katacita: örülök, hogy meghoztam a kedved hozzá :) Jó volt, de tényleg. Mindig volt valami apró csavar, új helyszín, vagy új dolog, ami egy kicsit felpörgette. És a folytatásra talán nem kell olyan sokat várni, ha jól tudom karácsony körül érkezik, akár egyben is olvashatod majd az első két részt :)

Andiamo írta...

Akkor felveszem a Könyvmolyképzős gyűjteményembe :).
Azért ott motoszkál bennem a kisördög, hogy vajon hogyan fog folytatódni. Pl.: A Francia história 2. része után nagyon be voltam sózva a 3-ért, de még mindig nem kezdtem el... De az más tészta egy picit.
Lehet, most a MB-ra hajazó modell "volt kéznél".

horsegirl írta...

Nekem is meghoztad a kedvem hozzá. :) A szereplők biztos megszeretik egymást - még ha lassan is -, legtöbbször ez van. Persze lehet, hogy ez a sorozat nem áll be a sorba, ezt is el tudom képzelni (bár ha jók a karakterek, akkor sajnálnám).

Nikkincs írta...

Andiamo: helyes-helyes, vedd csak fel :) Van ez így, hogy esz a fene a folytatásért, aztán amikor kéznél van, akkor csak tologatjuk.

horsegirl: örülök :) Á, itt tuti ez lesz a végén, hisz annyira ki nem állhatják a másikat :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...