Hemingway asszonyai

Naomi Wood: Mrs. Hemingway

"Mary többször is elképzelte, hogyan kellene alakulnia az életük történetének: úgy gondolta, mindannyian túlélik majd Ernestet – és Ernest maga is sokáig fog élni. Végül mindannyian kibékülnek, s önmagukként sorakoznak fel: Hadley Richardsonként, Pauline Pfeifferként, Martha Gellhornként és végül ő maga, Mary Welshként.

Furcsa egy család, az tény, igencsak szokatlan nővérek." 

A párizsi feleség elolvasása - amely a híres író Hadley Richardsonnal kötött első házasságának történetét dolgozza fel - után egyre jobban érdekelni kezdett Hemingway és élete. Igazából - bár tudom, hogy ez egy könyves oldal - nem annyira a munkásságára lettem akkor kíváncsi, hisz apránként azért már olvastam tőle néhány művet, hanem főleg a férfira az író mögött, azaz a magánéletére. Érdekelt, hogy egy ilyen karizmatikus egyéniségű férfi életében milyen nők lettek a meghatározó egyéniségek és vajon miért.
Később ebben a témában hamarosan a kezembe került a Hemingway lánya c. könnyed regény, ahol  kicsit a második házasság rejtelmeibe nyerhettem betekintést, azaz Pauline Pfeifferrel kötött frigye és évei voltak bemutatva a másodlagos szálban.

Majd egyszer csak jött Naomi Wood Mrs. Hemingway c. regénye, amely kvázi egy keretbe foglalta pont azokat a dolgokat, a nőket, a szeretőket, a feleségeket, a házasságokat és az írói allűröket, amelyek engem egyre jobban izgattak.

A Mrs. Hemingway c. könyv nem egy könnyed lányregény. Könnyednek ugyan könnyed, mert gyorsan olvasható és nem egy komoly súlyú szépirodalmi alkotás, de ha valaki egy habos-babos rózsaszínes történetet vár Hemingway szerelmeiről az mérhetetlenül csalódni fog. Hisz itt Naomi Wood arra vállalkozott, hogy bemutassa a 4 Mrs. Hemingwayt, hogy életet és karaktert adjon ezeknek a nőknek azon túl, hogy elmondhatták valaha magukról, hogy Hemingway feleségei voltak. És hogy úgy láttassa velünk a nagy írót férfiként és férjként, amilyen volt és hogy bemutassa azt is, hogy mind a 4 nő megvívta a maga harcát e mellett az ember mellett.

"Hogy vonzza Ernest a nőket! Akár a mágnes! Van olyan nő, aki az erkélyről ugrik le a kedvéért, s van olyan, aki a háborúba is követi. Asszonyai szemet hunynak a szeretői felett, mert még egy háromszemélyes házasság is jobb, mint magányos nőnek lenni."

Értelemszerűen négy részre tagolódik a regény, a 4 házasság történetét ismerhetjük meg kronológiai sorrendben. Dicséret illeti meg részemről az írónőt, mert nagyon tetszett az a megoldás, amit ő választott: nevezetesen mind a 4 házasságba akkor csöppenünk bele, amikor már "halálra van ítélve", a végnapjait éli és feltűnt a színen az a bizonyos harmadik. De minden rész két idősíkban mozog, mert a házasság utolsó napjai mellett betekintést nyerünk azokba a napokba, amikor Hemingway rátalál az újabb asszonyára, amikor a következő nő a sorban még csak gondolatban Mrs. Hemingway, fizikailag még csak a szerető státuszát tölti be.

Forrás

 

Ha "kedvenc" Hemingway-feleséget kellene választanom első helyen nálam mindenképpen Hadley, az első asszony szerepelne (bal felső kép). Katacita jegyezte meg, amikor az első benyomásomat kérdezte a könyvről, hogy mi, akik olvastuk A párizsi feleséget nem tudunk nem elfogultak lenni Hadley-vel és ez tökéletesen így is van. Számomra ő volt az igazi feleség. A legnehezebb időkben, a nélkülözés és az írói pályája kezdetén tartott ki a férje mellett.

Második helyre az utolsó asszonyt, Mary Wells Monksot tenném (jobb alsó kép), mert nem lehetett egyszerű a már alkoholizmussal és depresszióval küzdő, ámbár befutott és díjazott író nejének lenni, illetve az öngyilkosság után egyedül maradni a szép és kevésbé szép emlékekkel.

A "legbelevalóbb" feleség pedig Martha Gellhorn volt (bal alsó kép): ebben az egyetlen esetben ő volt, az, aki elvált Hemingwaytől, mert felismerte, hogy inkább haditudósító akar lenni, mintsem feleség. Igaz ugyan, hogy Ernestnek ekkor már megvolt az újabb kiszemeltje, azaz Mary is.

Akit még most sem tudott hozzám közelebb kerülni az Pauline Pfeiffer azaz Fife (jobb felső kép). Biztos azért, mert ő volt az, aki barátnőként belépett az akkori feleség életébe, aztán végül teljesen más irányba fordultak a dolgok. De talán ő volt a négy asszony közül az, aki a legjobban imádta a férfit, aki a legjobban átadta magát neki, és aki korábban eltávozott az élők sorából, mint a férfi.

Ami igazán nagy meglepetés volt számomra az a négy nő egymás közti viszonya volt. Az adott feleség és a soron következő mind-mind ismerte egymást, mint fent említettem Hadley és Fife barátnők is volt, sőt, azok is maradtak a későbbiekben is.

"– A feleségeim már csak ilyenek – mondta Ernest. Mindig sikerül megtalálniuk egymást anélkül, hogy nekem bármi közöm volna hozzá."

Nagyon örülök, hogy Wood megírta ezt a könyvet. Szerettem belenézni Hemingway életébe, megismerni, ha csak felszínesen is a házasságainak és a feleségeinek történetét. És számomra már megint csak az a tanúság, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő található. Hemingway esetében pontosan négy. Nélkülük szerintem nem lett volna az, aki.

"A férfi fél a magánytól meg a brutális gondolatoktól, amelyek rátörnek, valahányszor nem gondoskodik róla senki. Csak akkor fogja elengedni az aktuális feleségét, ha biztos abban, hogy már készen áll a következő." 

Kiadó: Alexandra
Kiadási év: 2014
Fordította: Komáromy Zsófia