Egy nő szerelme

Arthur Japin: Casanova menyasszonya

"Egy napon úgy döntöttem, hogy fátylat fogok hordani. A férfiakra tett hatása említésre méltó. A férfiak minden másnál jobban akarják azt, ami tiltott. Az után sóvárognak, amit megtagadnak tőlük. Ha tehetik, mindig az ismeretlent választják."

Erre a könyvre a nagy nyári Szandis akció során figyeltem fel. Töprengtem rajta, hogy kell-e nekem pár száz forintos áron vagy sem, de aztán Amadea és katacita véleménye meggyőzött és végül is beszereztem. Jó döntés volt!

Az elején kicsit döcögősen indult a könyv, legalábbis számomra, bevallom, majdnem félre is tettem. Aztán néhány oldal után olyan gondolat jött velem szembe, ami kicsit arcon vágott és bebizonyította, hogy érdemes lesz Galathée történetét elolvasni.

A regény két részre bontható, egyrészt a jelenben ismerjük meg Galathée-t és Seingalt lovagot (későbbiekben Casanovaként elhíresült csábítót), aki a híres kurtizánt szeretné elcsábítani, illetve minden vágya az, hogy a kurtizán védjegyévé vált, állandóan hordott csipke álarc mögé belessen. A lovag nem is sejti, hogy ő volt szinte az utolsó ember, aki ezt az arcot még teljes valójában és ártatlanságában látta, amikor is Galathée még Luciaként élte az életét egy olasz falucskában. Azt sem sejtheti így, hogy ő volt az egyetlen férfi, akinek a nő valaha is odaadta a szívét. Ezek a részek, a visszaemlékezések, a Luciából Galathée-vé válás adja a regény másik részét és az igazi sava-borsát ennek a történetnek.

Számomra teljesen másodlagos volt a nagy Casanova és a csábító rohama hogy Galathée-t az ágyába csalja, vagy hogy a kettejük között létrejött fogadást megnyerje. Sőt, abszolút nem bírtam Casanova eszmefuttatásait, mert egy önző férfiembernek gondoltam, aki megbántottságában csak a bosszúban keres vigaszt és nem veszi észre azt, ami ott van a szeme előtt. Ellenben azt a folyamatot, aminek a végén Lucia egy okos, érett, az élet dolgaival, árnyoldalaival teljes mértékben tisztában lévő sikeres asszonnyá válik mindennél jobban élveztem.

"Annyi bizonytalansággal kellett megküzdenem nap, mint nap, hogy a múltam vált az egyetlen biztos ponttá, a szárazfölddé.Nem lehet egyszerre élni az életet, és töprengeni fölötte. A szemlélődés azoknak a kiváltsága, akiknek nem kell aggódniuk a jövőjük miatt."

Az is kellemes hátteret adott a történetnek, hogy bejártuk az álarcot viselő Galathée-vel Velencét, Párizst, Amszterdamot. Megismertük vele a poklot, a börtönt, a cselédsorsot, majd ártatlanságának elvesztését is, hogy aztán a sok viszontagság után megtalálja számítását a világban. Illetve, hogy egy véletlen találkozásnak köszönhetően végleg elengedhesse azt a férfit, akit soha nem tudott elfelejteni, és hogy ennek az érzelemnek a súlyát sok év után végre le tudja tenni, meg tudjon békélni a múltjával.

Olvasás közben eszembe jutott a Pygmalion, hiszen itt is egy tanárnak köszönheti Lucia azt, hogy egy művelt, sokat olvasott fiatal nővé válik. A sok velős gondolat a férfiak-nők viszonyáról és a csábítás folyamatáról (tudományáról?) meg valahogy az egyik kedvenc könyvemre, a Veszedelmes viszonyokra emlékeztetett. Már csak e miatt az érzés miatt is megérte elolvasni ezt a rövid, ám annál szebb és elgondolkodtatóbb történetet.

"Mindent hallottam már, amit férfi nőnek mondhat. A külsőre vonatkozó bókokban mindig van valami elkeserítő, főleg ha első találkozáskor hangzanak el. Ahogy kimondják őket, a férfiak el is fáradnak ettől a kötelességtől. Olyan feladat ez nekik, amiben ők maguk sem hisznek, és képtelenek rá, akár a cirkuszi mutatványra az igáslovak. Vannak nők, akik a szép szavakért élnek. Én szívesen mondok le róluk. De hogy érthetné ezt meg egy férfi? Azt reméli, hogy örömet szerez nekünk"

Kiadó: Európa
Kiadási év: 2010
Fordította: Szőcs Petra