Laura Fraser: Itáliai affér
Vannak napok, amikor az ember lánya vágyik a komolyabb olvasmányokra, de éppen olyan a helyzet, hogy az agykapacitása ezeknek a fajsúlyosabb könyveknek a befogadására nem alkalmas. Valami hasonlót érzek én mostanság, hisz várnak rám nagyon jónak és nem könnyűnek ígérkező könyvek (A vak bérgyilkos, Átmeneti üresedés, Beszélnünk kell Kevinről és még sorolhatnám ...), mégis a polcról nemrég Laura Fraser Itáliai affér című limonádé-könyvét vettem le. Ez sem egy nagydarab, vaskos kiadvány, mégis egy hét volt elolvasnom. Igen, ez mindent elmond, ez van.
De milyen is a könyv? Igazi limonádé, egy picit az édesebb fajtából. Azt kapja a - feltehetően - női olvasó, amit a borító és a fülszöveg alapján vár. Egy harmincas évei végén járó nő útkeresését, aki a friss válási sebeit utazással és egy hosszan tartó afférral próbálja gyógyítani, mint a könyv végére kiderül viszonylag sikeresen. Én főleg nem e miatt a téma miatt vettem kézbe ezt a könyvet, hanem az utazások miatt, amelyet még egészen élveztem is. Sőt, igazából Laura személyiségével sem volt oly nagy gondom: meg tudtam érteni, hogy egy nőt mennyire a padlóra tud küldeni egy válás, főleg akkor ha úgy érzi rendben volt a házasságuk, meg tudtam érteni milyen az miatt aggódni, hogy a kor miatt talán kifut a gyermekszülés lehetőségéből, sőt azt is hogy milyen a baráti társaságban a "szegén frissen vált, egyedülálló nőnek" lenni. Ami néha kicsit sok(k) volt az a titokzatos - és sajnos házas - francia szerető, M. (igen, nevet nem kaptunk hozzá, csak egy monogrammot) és közte izzó szenvedély foka, azaz a szövegkörnyezetben szereplő "szeretkeztünk" szavak száma. Értem én, hogy működik a kémia, elsőre is felfogtam, nem kellett volna minden egyes találkozásnál ennyire az arcomba nyomni a kapcsolatnak ezt a részét, még ha annak a milyensége (hisz csak szeretők és barátok maradtak) erre adott lehetőséget.
"Az olasz férfiak valami olyat tudnak, amit mások nem: bárhol vannak is –
utcán, étteremben, kávézóban –, tudatják a nőkkel, hogy nagyra tartják
őket, az összes nőt, voltaképpen a világon a legjobban a nőket szeretik,
és hálásak az Úrnak, hogy megteremtette ezeket a csodálatos lényeket."
Ezt leszámítva az utazásokat, a célállomásokat, városokat, ahol Laura és M. évente találkoztak nagyon élveztem. Mintha egy utazós naplót kaptam volna, vagy kb. az Ízek, imák, szerelmek olaszországi részét kicsit gyengébb kiadásban. Hisz Laura hatalmas olasz rajongó és a nyelvet is beszéli, így természetes volt számára, hogy utazásai nagy részét ide szervezi, itt tud olyan Laurává válni, aki az élet örömeire koncentrál, ahelyett, hogy a sebeit nyalogatná. Az ő és M. szemén keresztül eljutottam Firenzébe, Ischiára, Sant'Angelóba, Milánóba, az Eoli szigetekre, Strombolira és volt egy kis London, Marokkó és San Francisco is. Szóval Olaszországból viszonylag nagy szeletet kaptam, azokat a részeket szerettem a legjobban. Jó volt M.-mel és Laurával felfedezni ezeket a helyeket, megmártózni képzeletben a tengerben, megnézni egy-két múzeumi kiállítást, de legtöbbször csak jókat enni, beszélgetni és élvezni az édes semmittevést, amelyet az olaszok igen magas fokon űznek. A tömött 4-6-os villamoson zenével a fülemben el tudtam képzelni, hogy nem a zajos és turistáktól hemzsegő Budapest utcáin utazom.
"Ott a Piazza Bellini, a körülötte levő utcák tele kiülős kávézókkal, a közepén ókori görög városfalak maradványai. A szűk utcácskákban gyerekek fociznak, ruhaszárító köteleken száradó ruhák, idősebb férfiak házuk kapujában ülnek és kártyáznak. Négytagú családok robognak összezsúfolódva egyetlen motorinón. Idős asszonyok fürdenek a tengerben a kikötőnél, aztán megszárítkoznak a napon a közeli sziklákon, ahonnan rálátnak a Vezúvra és Ischiára. Nápoly nem is olyan kopott és veszélyes város, tele van rejtett szépséggel és bájjal, hervadó szépsége még mindig el tudja csábítani a figyelmes utazót."
Ha valaki az Itáliai affért kézbe veszi, semmi eget rengetőre ne számítson, nem több és nem kevesebb ez a könyv, mint ami: egy kis útinapló, egy kis románc, egy kis kesergés az élet szar dolgait illetően, meg a női-férfi kapcsolatok, párkeresés kapcsán, de egész kis olvasható módon. Nekem az agymosott állapotomban egész jó élményt adott.
Kiadó: Terricum
Kiadási év: 2003
Fordította: Pavlov Anna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése