A romantika bája

Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója

Van az úgy néha, hogy az ember lánya egy kis romantikára vágyik. Azt hiszem szeptemberben velem pont ez történt. És hogy ilyenkor mit teszek? Lenyúlok egy könyvet édesanyámtól! Ugyanis névnapjára Julia Quinn Bevelstoke trilógiájával leptem meg és miután felköszöntöttem, valahogy a kezemben maradt az első kötet. Csak arra gondoltam, hogy egy picit beleolvasok, aztán azt vettem észre, hogy kb. a 70. oldalnál járok már és jókat kuncogok a történeten.

A történet kezdetén adva van egy kislány, Miranda, aki épp legjobb barátnője, Olívia születésnapi ünnepségén szenvedi el gyermeki életének legnagyobb sértését, ugyanakkor a megbántott kislánynak végül ez a nap mégis élete legszebb napja lesz. Hogy miért? Azért mert szerelmes lesz. Ugyanis a szomorú kislányt Olivía bátyja, Nigel Bevelstoke (azaz Turner) kíséri haza, aki látván az elkeseredettségét, próbálja felvidítani őt és arra biztatja, hogy kezdjen el naplót írni.

"-Jól van, akarja tudni, igazából miért gondolom, hogy naplót kéne vezetnie?

A lány bólintott.

- Mert egyszer majd bele fog nőni a testébe, és éppen olyan szép lesz, mint amennyire okos már most. És ha akkor elolvassa a naplóját, utólag majd látja, mennyire buták az olyan kislányok, mint Fiona Bennett. És csak nevet majd rajta, hogy az édesanyja azt mondta, a vállánál kezdődik a lába."

Most őszintén, ki tudna egy kislány helyében egy ilyen mondatnak ellenállni? Én biztosan nem, ahogy Miranda sem és aznap a naplójában megejti az első bejegyzését, amelyet az elkövetkező években még rengeteg követ. Hovatovább természetesen fülig beleszeret a fiatalemberbe.

Persze az idősebb Turnernek Miranda csak egy kislány a húga barátnői közül. Mirandának viszont Turner élete nagy szerelme és mivel Olíviával szinte testvérként szeretik egymást, ezért Miranda minden fontos, Turnert érintő eseménynél ott van. Ott van akkor is, amikor a fiatal férfi csillogó szemekkel hűséget fogad egy másik nőnek és ott van akkor is, amikor már egy kicsit idősebben, megcsaltan, megözvegyülve visszatér a férfi a szülői házba.

Innentől indul a nagy kaland mind Miranda, mind Turner számára. Ugyanis egyszer csak felnyílik a férfi szeme, hogy a kislányból egy igen vonzó ifjú hölgy vált. És bár Turner szíve összetört, mégis úgy érzi, hogy Miranda közelében mintha újra életre kelne. Nem, nem lesz szerelmes rögtön a lányba, hanem szép lassan kezdi megkedvelni, a csinos arcon túl meglátja benne az okos és művelt nőt is. Sokszor a sors is egymás felé tereli ezt a két embert, mert például Turner lesz az, aki visszakíséri Mirandát egy olyan könyvesboltba, ahonnan korábban elzavarták, mert csak úriembereket szolgálnak ki, hölgyeket nem. (Megjegyzem, szerintem ez az egyik legviccesebb rész a könyvben.)

Egy este pedig elcsattan egy csók, ami felnyitja a férfi szemét is, és inkább kerülni kezdi a lányt. Ám a Bevelstoke családban folyamatosak a társadalmi események, így nem nagyon tudnak kitérni egymás útjából. Egy vidéki hétvége alkalmával pedig olyan történik közöttük, amire egyikőjük sem számított. Persze itt még a játéknak koránt sincs vége, pár bonyodalom és hosszú civódás után nehezen ugyan, de mégis egymás oldalán kötnek ki, ám rögös utat kell bejárniuk a teljes boldog befejezésig. Mert azt hiszem, ezzel nem lövöm le a nagy kérdést, hiszen ezeket a könyveket nem a tövig-rágom-a-körmöm-fél izgalomért olvassuk, hanem a garantált boldogan-éltek-amíg-meg-nem-haltak típusú befejezésekért.

A két főszereplő között legtöbbször szikrázik a levegő, amelyek egyrészt kacagtató helyzetekben mutatkoznak meg, másrészt pedig úgy pörög a nyelvük ha ketten vannak, hogy azon csak nevetni lehet. Azt hiszem bátran kijelenhetem, hogy Julia Quinn általában olyan karaktereket alkot, akiket igazán meg lehet kedvelni. Így voltam ezzel most is.

Miranda egy csendes és visszahúzódó fiatal hölgy, aki egy darabig csak a távolból figyeli az eseményeket, majd ahogy azok magukkal ragadják, felveszi a kesztyűt és kiáll magáért, a büszkeségéért és természetesen harcol az imádott férfi szerelméért. Szimpatikus szereplő volt, ráadásul nagyon szeretett olvasni, így nem volt nehéz azonosulni vele. Ő az a típusú hősnő, akivel szívesen leültem volna egy teára vagy az egyik bálon a legyezőnk takarásában szívesen elbeszélgettem volna a férfiakról.

Turnert egy picit nehezebben kedveltem meg, mert úgy éreztem, hogy állandóan a megtört szívére hivatkozva vonul vissza, ahelyett, hogy férfi módra talpára állna és megragadná a második esélyt, amelyet az élet tálcán kínált neki. Persze tudom, hogy ha nem ilyen lett volna, akkor a két szereplőnek könnyebb lett volna az egymásra találása, mi pedig lemaradtunk volna jó pár oldalnyi történésről.

Ami egy pici hiányérzetet hagyott bennem, azok Miranda naplóbejegyzései voltak. Az a kevés, ami volt belőlük a könyvben. Ugyanis, mivel itt a hölgy titkos naplója szerepel a címben, én sokkal több bejegyzést vártam volna. 

Összességében véve örülök, hogy kezembe került a Bevelstoke trilógia első kötete és bizton állíthatom, hogy szép lassan a folytatásokra is sort fogok keríteni. Julia Quinnt pedig mindazoknak csak ajánlani tudom, akik a könnyed, ugyanakkor humoros, bűbájos és emészthetően jófajta történelmi romantikát keresik. Bizton mondhatom, nem fognak csalódni!

Értékelésem: 4 / 5 -ből

Kiadó: GABO Kiadó

Kiadási év. 2012

Fordította: Palásthy Ágnes