A hónap leg-leg-leg könyvei #5

Már megint eltelt egy újabb hónap ebből az évből, megérkezett az ősz is, lassan vehetjük elő a vastagabb kabátokat és a vastagabb sálakat, de ez nálam egyet jelent azzal, hogy jön az ágyba kucorodós, puha plédes, forró kávés könyvolvasások időszaka.

Ámbár ez a mostani szeptember inkább azért még a nyarat idézte, de párszor már sikerült a fent leírtak szerint elmerülnöm az épp olvasott könyvemben. Ránézve a szeptemberi listámra összesen 8 elolvasott könyv szerepel rajta. Lássuk, melyik milyen leg-leg-leg kategóriát érdemelt ki!

1. Katherine Howe: A boszorkányoskönyv: ez az a történet, amely az egyik legizgalmasabb lehetett volna, hiszen a salemi boszorkányperek idején játszódik a cselekmény múltba vivő szála, de valahogy mégis ez okozta ebben a hónapban a legnagyobb csalódást. Ettől függetlenül örülök, hogy elolvastam, de sajnos sokkal jobbra számítottam.
2. Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 7 - Útvesztő: szomorúság és mindennapi problémák ellen a legjobb orvosság ez a könyvsorozat. Tudom, hogy vannak hibái, nekem mégis minden alkalommal segít.
3. Fabio Volo: Ráadásnap: az idei év legjobb könyve lett nálam. Érzelem, humor, nevetés, szomorúság - minden megtalálható benne. Csak ajánlani tudom!
4. John Boyne: A csíkos pizsamás fiú: a hónap legszomorúbb története. Persze már a témája miatt is, de a befejezés eléggé földhöz vágó volt.
5. Gárdonyi Géza: Ábel és Eszter: kezdem szép lassan felfedezni magamnak Gárdonyi Gézát és ezen regénye után biztosan állíthatom, hogy egyike a legszebb stílussal rendelkező magyar íróinknak.
6. John Banville: Végtelenek: a legérdekesebb atomszférájú könyv, amely nálam elnyerte még a legfurcsább szereplők díját is.
7. Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója: a legédesebb és legkacagtatóbb romantikus történet, amelyben nagyon szerettem a két főszereplő közötti sziporkázó párbeszédeket.
8. Charlotte Brontë: Jane Eyre: a leghosszabb ideig halogatott újra olvasásom - több, mint kétszer annyi idős vagyok, mint amikor először olvastam és féltem, hogy nem nyújt majd akkora élményt, mint először. Felesleges volt, hiszen még mindig úgy gondolom, hogy a világirodalom egyik legszebb története ez a könyv!