Lélekerősítő

Bagdy Emőke: Pszichofitness

Kacagás, kocogás, lazítás

Bagdy Emőke neve nem volt ismeretlen számomra, ám eddig nem olvastam még tőle semmit sem. A Pszichofitness is viszonylag véletlenül került a látóterembe, de amikor elolvastam az alcímét - Kacagás, kocogás, lazítás - volt egy olyan hatodik érzékem, hogy ez egy olyan könyv lesz, amit szeretni és érteni fogok és amiből a későbbiek során hasznosítani is fogok dolgokat. Úgy gondolom igazam lett.

Szerintem több tucat olyan "önsegítő" könyv van a piacon, meg kismillió cikk és "megmondom" írás az interneten, ami arra akar tippeket és ötleteket adni, hogyan legyünk boldogabbak, pozitívabbak és kevésbé stresszesek. A kedvenceim azok, amelyek így hangoznak:

- kerüljük a stresszt a mindennapjainkban! (oké, köszi, mégis hogyan?)

- ne gondolj negatív dolgokra, ne használj negatív szavakat, ne engedd, hogy a negatív gondolatok megfoganjanak (nem mondod, ilyen egyszerű lenne?)

- vedd magad körül pozitív, boldog emberekkel (ööö, bocs, néha már egy találkozót nehéz megszervezni a barátokkal, még válogassak is közülük, hogy bocsi, de éppen most boldog hangulatban vagy?)

Szóval ezek a típusú írások nekem a piros posztók. Azok, amelyektől a falnak megyek és az első mondat elolvasása után csukom be a könyvet vagy éppen zárom be a böngésző ablakát. Viszont az hiszem Bagdy Emőke személyében és stílusában megtaláltam a számomra érthetően beszélő és valóban segíteni vágyó embert. Nem mondom, hogy nem volt sokszor túl biológiai a magyarázata, de azt hiszem neki pont ezért hittem el, amit mond, mert alátámasztja tényekkel és kutatásokkal, hogy miről is beszél.

A könyvében abban próbál segítséget nyújtani hogy ismerjük fel annak a fontosságát, hogy a lelkünk a mindennapok során milyen stressz faktoroknak, ahogy ő fogalmaz stresszoroknak van kitéve és épp ezért, mivel ezek nagy részét kikerülni nem tudjuk, hogyan tudunk a stresszel a legjobban megbirkózni vagy annak káros hatását tompítani.

"Nem a feladatkör betegít meg, nem az ezzel járó megterhelések, hanem az, ahogyan az ember reagál, értékel, viszonyul, viselkedik."

Az első részben bevezetőt kapunk az alapfogalmakból. Mi is a stressz? Hogyan hat biológiailag az emberre? Hogyan függ össze a szorongás a stresszel? A különböző típusú emberek milyen stresszkezelési módokat alkalmaznak (tudatosan vagy tudattalanul)?

A könyv második részében pedig arról ír, hogy vannak az önsegítésnek lehetőségei: egyrészt akarjunk változtatni, alakítsunk a szemléletmódunkon és iktassuk be a mindennapjainkba a relaxációt, mint az egyik legjobb mentális tréninget.

A harmadik részben pedig ez utóbbihoz, a relaxációhoz ad gyakorlati, praktikus tanácsokat. Konkrétan feladatokat, lazító gyakorlatokat és szövegeket.

Ami miatt nagyon szerettem a Pszichofitnesst az az volt, hogy az írónőn valóban a segítő szándékot éreztem, nem azt, hogy na én most aztán jól megmondom a tutit, hanem azt, hogy egyrészt megnyugtatja az embert, hogy a problémájával nincs egyedül, másrészt elmondja, hogy a testünk miért reagál a stresszre úgy ahogy és ez milyen hatással van a továbbiakban a lelkünkre, főleg akkor, ha a test jelzéseiből nem tudunk jól olvasni (vagy esetleg nem akarunk). Helyenként tele van szakszavakkal, de mégis értettem és fel is fogtam a lényeget.

"A stresszel való küzdelem folyamatára és kimeneteli esélyeire vonatkozó vizsgálatok egyértelműen elénk tárják, hogy a stresszhelyzet kevésbé szövődményes, nem károsító, nem betegít meg, ha 1. a helyzet felett kontrollt szerezhetünk; 2. ha „látjuk az alagút végét”, tehát, van a helyzetnek bizonyos kiszámíthatósága, tudjuk, mit várhatunk (bejósolhatóság); 3. képesek vagyunk a helyzet befolyásolhatóságának, illetve értelmének hitét, belső meggyőződését kialakítani."

Ez a fenti gondolat engem nagyon megragadott. Teljesen egyetértek vele. Mert nem mindegy az, ha egy munkahelyen pl. az ember állandóan orrvérzésig dolgozik, vagy vannak bizonyos periódusok, amikor tudod, hogy nehéz lesz, meg lesz túlóra, de látod, hogy véget ér és a végén te ebből mit fogsz profitálni (lezársz pl. sikeresen egy nagy projektet vagy ha a tanulást nézzük akkor lediplomázol stb.). Az első esetben az embernek fel kell ismernie, hogy ebből a helyzetből ki kell lépnie, változtatnia kell, a második esetben pedig tudatosan tenni kell azért, hogy az átmeneti stresszes időszakot könnyebben viseljük.

"A stresszhelyzet akkor a legveszélyesebb, ha nem látszik a szabadulás. Pszichológiai válaszlehetőségeink rangsorában éppen ezért kell első helyre állítanunk a helyzet kontrollálhatóságának, bejósolhatóságának és a befolyásolhatóság tudatának kedvező hatását."

Az a gondolat is nagyon tetszett, hogy felhívja rá a figyelmet, hogy mennyit törődünk naponta a testünkkel, a kinézetünkkel. Mosakszunk, mi nők krémezzük az arcunkat, sminkelünk, ápoljuk a hajunkat, minden nap fogat mosunk, de vajon ápoljuk-e ezekre a tevékenységekre szánt időnkből akárcsak 2 percig naponta a lelkünket? Nem tudom, ti mit válaszolnátok erre, de én rámondtam a nemet. És itt a baj. Mert bizony ez is megérdemli a törődést. Ami lehet, hogy napi szinten csak annyi, hogy este megpróbálsz egy kicsit relaxálni, elengedni a gyötrő gondolatokat, listát írsz a jóról, vagy listát írsz még a teendőidről másnapra, de utána azon a listán marad a munka miatti aggodalmad, te pedig mentálisan pihensz pár percet. Tudom, sokan jönnének erre olyan válasszal, hogy család, gyerekek, munka mellett az embernek erre nem jut ideje, de ezek napi pár perces rutinok, ami még abban is segíthet, hogy könnyebben elaludjon az ember, illetve esetleg egy esti tévéműsor helyett simán beleférne a napba.

Az írónő által adott relaxációs gyakorlatok közül egy-kettő nagyon szimpatikus volt, meg fogom őket csinálni a jövőben. Én pl. a mobilomra felvettem két rövidebb lélegzetvételűt, amelyikből az egyik az elalvást segíti. Hangsúlyozza Bagdy, hogy ezeket rendszeresen kell csinálni, legalább 28 napon keresztül, hogy rögzüljenek, de utána akár arra is képesek leszünk, hogy a gyakorlatokra gondolva, bárhol belekezdve le tudjuk magunkat és a lelkünket nyugtatni a stresszhelyzetek előtt, után, közben.

Tehát összességében szerintem az általam ebben a témában olvasott könyvek közül a Pszichofitness meglepően jó és használható tudást, illetve tippeket ad a hétköznapokra. Nem mondom, hogy teljesen megváltoztatja az ember gondolkodásmódját, de az biztos, hogy kaptam tőle egy löketet, hogy átgondoljam mit és hogyan kellene másképpen csinálnom a mindennapjaim során.

Kiadó: L'Harmattan

Kiadási év:  2013