Egy pad, egy kávé és egy könyv #10

Végre itt a tavasz! Az igazi! A melengető napsugaras, a parkba kikivánkozós, a napsütéstől és a friss levegőtől újra erőrekapós tavasz. Én ezt szeretem benne. Hogy egy sötét és hosszú tél után, amikor olyan sok estét töltünk otthon vagy épp máshol, de azért legtöbbször a négy fal között, végre újra érzem azt a zsigeri késztetést, hogy menni valamerre ki a szabadba. 

Tegnap délután végre újra ezt éreztem és vitt a lábam. Egészen az Astoria közelében lévő Károlyi-kertig (történelméről bővebben ITT), amit pár éve az egyik volt kolléganőmnek köszönhetően fedeztem fel újra. Szóval az Astoriától gyalog indultam el, pár perc séta az egész és menet közben betértem egy új helyre, amit a neten találtam pár hete. A Zoska Reggeliző Kávézó egy nagyon jópofa hely, kedves kiszolgálókkal a pult mögött és sok finom falattal, amitől az ember nyálelválasztása rögtön beindul. Én most ugyan egy sima tejeskávéért mentem be, hogy a parkban a könyv olvasása mellett legyen mit kortyolgatnom, de majdnem kísértésbe estem egy csokis tortára, csakhogy azt már nem tudtam volna hogyan meglogisztikázni az olvasás alatt, kellett volna egy harmadik kéz. De majd legközelebb, ha ősszel kevésbé lesz jó idő, akkor itt olvasgatok egy kicsit, mert most is láttam bent egy korombeli lányt, aki egyedül ült a kirakati üveg mellett és egy könyvet bújt.

Szóval a kávémmal felszerelkezve bevettem a parkot. Első látásra kicsit aggódtam, mert alig találtam szabad helyet, de a park végében, távol a három szépen rendezett játszótértől találtam egyet, ami csak rám várt. Ücsörgés-olvasás-kávézás indul :) Salamon király szorongása volt most velem, már egészen a végén tartottam és egy-egy elmés gondolat felett bizony el is méláztam egy kicsit. Néha, amikor felemeltem a fejem a könyvből örömmel konstatáltam, hogy most már nemcsak az andalgó pároké, a kisgyermekes családoké lettek ezek a városbéli zöldövezeti részek, hanem egyre több egyedül ücsörgő és olvasó embert látok. Most is jópáran voltunk, sőt, mellém is leült egy srác, mert máshol nem volt hely, én meg nem harapok :) Próbáltam kisasolni, hogy mit olvas, de béna szemüvegesként ez nem ment, csak azt láttam, hogy nagy és vastag könyv volt nála, lehet, valamilyen tankönyv.

Az olvasáson túl meg kell említenem, hogy a Károlyi-kert (ami egy köpésre van a Könyvudvartól) egy olyan hely, amiben megéri elgyönyörködni. Tiszta, rendezett, tele gyönyörű virágokkal, most éppen lila tulipán, színpompás jácint és rengeteg nárcisz díszítette a pázsitot, ráadásul van egy őr, aki sétálgat és figyel, hogy mindenki betartsa a rendet. A két fő gyepre sajnos ki van téve a Fűre lépni tilos tábla, de ezt kompenzálva az oldalsó gyep részen lehet leheveredni, viszonylag sok pad van is, szóval azért egy piknik hangulatot is meg lehet teremteni ha valaki arra vágyik. Hadd ne mondjam, hogy a természet mennyire él ilyenkor: a feketerigók trilláztak, a jácint illatozott és jót mosolyogtam a magát kellető galamb úrfin, aki ugye kb. kétszer akkorára fújta fel magát, hogy elnyerje választottjának kegyét.

Ja, és képzeljétek mit láttam még! Belefutotottam a Tweed Run Budapest baráti társaság biciklis felvonulásába, akik 1920-30-as évekbeli korhű ruhákban bringáztak. Első körben csak úgy pislogtam, amikor megjelentek a kertben, de aztán gyönyörködtem a ruhákban és ha kizártam minden egyebet, olyan volt, mintha egy régi filmet néztem volna. ITT meg is nézhetitek őket.

Összességében egy élmény volt végre kimozdulni és élvezni a tavaszt! Remélem, hogy idén sok ilyen szép délután vár még ránk!