Hétvégén gondoltam egyet ebben a csodás téli időjárásban és elmentem moziba. Nem tudtam, hogy majd mennyit is kell sorba állnom a jegyért, ezért korábban elindultam, úgy voltam vele, hogy majd nézelődök a mozi kezdetéig VAGY beülök egyet kávézni. Mivel a bevásárló központban kismillióan voltak, ezért a nézelődés opciót kilőttem és természetesen a jó öreg kávézást választottam. Most semmi "flancos" kávéhoz nem volt kedvem, csak egy sima café lattéra vágytam. Miután megkaptam az elbűvölő barista fiútól a napi koffein adagomat, kerestem magamnak egy kétszemélyes asztalt, előkaptam a táskámból az épp aktuális könyvemet, bár először egy kicsit bambultam ki a fejemből és néztem az körülöttem lévő embereket.
Érdekes, hogy egy bevásárló központban mennyire másak a kávézási szokások, mint a sima kávézókban. Ide inkább csak beugranak az emberek két bolt között, vagy épp a párjukat kísérő férfiemberek menekülnek ide a végkimerülés előtti utolsó állapotban, miközben a nő még bírja ezerrel és a nyolcvanadik boltba is ugyanolyan lelkesen tér be, mint az elsőbe. Az utcai kávézóknál azt veszem észre, hogy ott picit olyan, mintha pár órára kiszállnál a nagy rohanásból, picit megáll az élet, amíg elkortyolod a feketéd. Ott inkább hosszas beszélgetések zajlanak, itt pedig csak pár perces megpihenések és inkább a "caffee to go" érzés a nyerő.
Engem persze ez egy cseppet sem zavart, szóval a könyvemet elővéve és elmerülve benne abszolút nem érzékeltem, hogy hol vagyok és kik vesznek körül. Megszűnt a fülemben az emberek és a tömeg morajlása, én bizony Oroszországban voltam Surikkal és rohantam Szonyától, Szvetlánához, vagy Veruszjához, netalán Marijához avagy Liljához. Loholtam Surik nyomában egyik nőtől a másikig, és azt gondoltam, hogy én vagyok abban a pillanatban az egyetlen nő, aki nem akar semmit sem ettől a szerencsétlen pasastól, akit minden nő használt valamire. Szívem szerint belefolytam volna a könyvbe és mondtam volna neki, hogy légy egy pár perce az én odaadó hívem és van itt neked mellettem egy üres szék, pihenj meg! Dehát Surik rohant tovább, én pedig még időben észbe kapva rohantam a moziba. (Ahová nem lehet bevinni máshol vásárolt italt, így kénytelen voltam a táskámba csempészni a papírpoharat, aminek az lett a következménye, hogy szegény Surik egy kicsit kávés lett. Ja, amúgy a film - A mindenség elmélete - is szuper volt!)
Érdekes, hogy egy bevásárló központban mennyire másak a kávézási szokások, mint a sima kávézókban. Ide inkább csak beugranak az emberek két bolt között, vagy épp a párjukat kísérő férfiemberek menekülnek ide a végkimerülés előtti utolsó állapotban, miközben a nő még bírja ezerrel és a nyolcvanadik boltba is ugyanolyan lelkesen tér be, mint az elsőbe. Az utcai kávézóknál azt veszem észre, hogy ott picit olyan, mintha pár órára kiszállnál a nagy rohanásból, picit megáll az élet, amíg elkortyolod a feketéd. Ott inkább hosszas beszélgetések zajlanak, itt pedig csak pár perces megpihenések és inkább a "caffee to go" érzés a nyerő.
Engem persze ez egy cseppet sem zavart, szóval a könyvemet elővéve és elmerülve benne abszolút nem érzékeltem, hogy hol vagyok és kik vesznek körül. Megszűnt a fülemben az emberek és a tömeg morajlása, én bizony Oroszországban voltam Surikkal és rohantam Szonyától, Szvetlánához, vagy Veruszjához, netalán Marijához avagy Liljához. Loholtam Surik nyomában egyik nőtől a másikig, és azt gondoltam, hogy én vagyok abban a pillanatban az egyetlen nő, aki nem akar semmit sem ettől a szerencsétlen pasastól, akit minden nő használt valamire. Szívem szerint belefolytam volna a könyvbe és mondtam volna neki, hogy légy egy pár perce az én odaadó hívem és van itt neked mellettem egy üres szék, pihenj meg! Dehát Surik rohant tovább, én pedig még időben észbe kapva rohantam a moziba. (Ahová nem lehet bevinni máshol vásárolt italt, így kénytelen voltam a táskámba csempészni a papírpoharat, aminek az lett a következménye, hogy szegény Surik egy kicsit kávés lett. Ja, amúgy a film - A mindenség elmélete - is szuper volt!)
5 megjegyzés:
Visszatéééért :))
Olyan jó volt megint ezt a rovatot olvasni :)
/Ulickajától már nekem is kéne újra olvasnom./
Egyetértek Theodorával! :)
Most teljesen meghoztad a kedvem a mozizáshoz, csak majd a Kódjátszmát nézném meg, de úgy érzem, a pasim idegenkedik a dologtól, szóval lehet, inkább ráveszem apukámat.
Szegény, vásárlástól megfáradt férfiak! Sosem értettem, hogy miért kell őket végighordozni a bevásárlóközpontokban (oké, ha náluk van a pénz.. de ez meg milyen már).
Ulickaja nem az én íróm, de már beletörődtem. :) Azért irigyellek titeket, hogy ti szeretitek, én is úgy szeretném szeretni.
theodora: köszönöm, jól esik hogy ezt mondod! :)
Nekem most nagyon jól esett Ulickaja.
katacita:köszi! :) A Kódjátszmára is szeretnék elmenni, talán most hétvégén azt is sorra kerítem. Láttam a film előtt a trailerét és ígéretesnek tűnt.
Sok kimerült pasit látni ilyenkor, még azon is mosolygok ilyenkor, amikor a próbafülke előtt rogynak le.
Ha nem jön be, hát nem jön be így izgalmas a világ. Tuti nekem is van olyan, amit mindenki szeret, csak én nem. Nekem ez még csak a 2. könyv volt tőle, szóval azért elég friss a dolog.
Nagyon hangulatos lett ez a bejegyzés!
Érdekes, én nem nagyon járok egyedül moziba és kávézni sem, mindkettőt társaságban szeretem művelni. Lehet egyszer ki kéne próbálnom, milyen is csak úgy leülni egy kávéval, figyelni az embereket és olvasni egy kicsit. :)
Nita: köszönöm! :)
Nálam az van, hogy elkoptak mellőlem a barátok, akikkel járhattam, azaz mindenki párban van meg már gyerekkel és így nem nagyon lehet őket ilyen programra rávenni. Én meg nem akarok otthon egyedül depizni, hát programozok egyedül :)
Megjegyzés küldése