Az első szerelem és buktatói

Molnár Ferenc: A zenélő angyal

Bevallom, én az a személy vagyok, aki eddig Molnár Ferencet csak a kötelező olvasmányon keresztül ismerte, azaz úgy mint, azt az írót, akinek A Pál utcai fiúkat köszönhetjük. Bevallom azt is, hogy ezt a kötelezőt annak idején becsületesen el is olvastam, de nem lett a kedvencem, mindenesetre sokkal jobban szerettem, mint a Kincskereső kisködmönt vagy a Légy jó mindhalálig! c. olvasmányt.

De, amikor olyan olvasni szerető emberek vesznek körül, akik karácsonyra könyvet ajándékoznak nekem, és akik közül történetesen az egyik igazi Molnár Ferenc-rajongó és két kötettel is meglepett, akkor bizony én belevetettem magam, hogy végre megismerjem ezt az írót. Azt hiszem, hogy A zenélő angyal nagyon jó választás volt ehhez.

A történet szerint adva van egy fiatal és gazdag családból származó lány, Irma, aki idősödő szüleinek egyetlen gyermeke, szeme fényük, úgyhogy ez az ifjú lányka eddig bizony mindent megkapott az élettől, annak csak a csillogó oldalát ismerte. Most is épp a szüleivel Velencében vakációzik, mert betegeskedő anyjával elkísérték egy üzleti útra a papát, aki soha nincs otthon, ezért a lányát egy fiatalemberre, a régóta Velencében dolgozó Aurélra bízza, aki most a titkár szerepét tölti be az édesapa mellett. A fiatalok együtt járják be a várost nap mint nap. Aurél igazán szórakoztató társaság és külsőre is vonzó látvány, így nem is meglepő, hogy Irma rögtön beleszeret a fiúba. Az igazi bonyodalom ott kezdődik, amikor Aurél nem viszonozza a lány érzelmeit, sőt, az édesanya mellé felvett ápolónő, Judit iránt táplál gyengéd érzelmeket, amely úgy tűnik, hogy kölcsönös a fiatal nő részéről is. A fő kérdés ezek után már csak az lesz, hogy vajon hogy reagál erre a helyzetre az első szerelem heves érzelmében tobzódó lány, Irma?

Molnár Ferenc eme regénye több ok miatt került közel hozzám. 

Egyrészt a helyszín miatt, mert hát Velence az Velence, ugyan nem jártam még ott, de olvasás közben magam is úgy éreztem, hogy Aurél szavai által mégis csak ott lépkedhetek a két fiatal mellett, ott kávézhatok velük a piazzán és ott lehetek a templomok hűvös levegőjű padsorai között. Aztán fülig ért a szám, hogy a regényben felbukkanó olasz szavakat csekélyke olasz tudásommal immár le is tudtam fordítani, egy kezdőnek ez szerintem mindig nagy löketet ad a tanuláshoz.

Másrészt tetszett maga az alaptörténet, hogy egy elkényeztetett kis lányka életében először szerelmes lesz és pont ezzel az érzelemmel egyidejűleg kell rájönnie arra, hogy a pénzzel nem lehet mindent megvenni, hogy nem az övé az egész világ. Eleinte nem szerettem Irma karakterét, de a jellemfejlődés a végére mégiscsak szerethetővé tette, az utolsó oldalakra felnőtt lett belőle. 

Aurél nekem kicsit semleges szereplő maradt - persze kedves, udvarias, amolyan anyák álma ha több pénze lenne-, viszont Judittal kiegészülve a kettősük pont a szegények és gazdagok közötti ellentétet tudta igazán kihangsúlyozni és azt, hogy nem kell ahhoz temérdek pénz, hogy valaki boldog legyen.

"A lánynak potyogtak a könnyei a vízbe. Ezek szíven szúrták őt ezzel a szegénységgel, már másodszor. Valami hatalmas közösség ez köztük, amiből ő ki van zárva. Úgy fájt a szíve, mint egy kisgyereknek, akit a másik kettő nem vesz be a játékba. A szó szoros értelmében irigyelte tőlük a szegénységüket. És most állnak, várnak itt a háta mögött, némán, hiszen nyilvánvaló, nem is titkolja, hogy sír, és egészen biztos, hogy ők tudják, miért sír. És biztos, hogy egymásra néznek, hosszan, gúnyosan."

Miután elolvastam a történetet tényleg csak azt tudom mondani, hogy jó választás volt ezzel a könyvvel megkezdenem az ismerkedést Molnár Ferenc életművével. Igazán könnyen és gyorsan olvasható, ugyanakkor tanulságos, csak ajánlani tudom mindenkinek!

Köszönöm Andiamo ezúton is!

Értékelésem: 4 / 5-ből

Kiadó: Lazi

Kiadási év: 2006