Csökken a 2014-es várólistám - 1-2.

Amikor 2013 év végén is beneveztem a következő évi várólistánk csökkentésére irányuló kihívásra, akkor olyan gyorsan összeállt a fejemben az az alap 12-es lista, amely könyveket már több, mint 6 hónapja szeretnék elolvasni. Úgyhogy utána alig vártam már, hogy belépjünk 2014-be és szép lassan elkezdhessem őket olvasni. A lelkesedésem adott volt, már csak döntenem kellett, hogy mivel is kezdjek.

Elsőként George Orwell 1984 c. nagy sikerű regényét vettem kézbe. Nagyon rég volt, amikor először találkoztam ezzel a könyvvel. Még középiskolában az egyik osztálytársamnál láttam elég hosszú ideig, hozta és vitte minden nap, sőt - némely unalmasabb - órákon is ezt olvasta. Emlékszem, akkor megkérdeztem, hogy miről is szól, ő meg lelkendezve mesélt nekem mindenfélét a Nagy Testvérről, meg hogy milyen durva világkép áll a regény középpontjában. Én meg az akkori romantikus lelkivilágomban jól eldöntöttem, hogy ezt a könyvet bizony messzire elkerülöm. Azt kell, hogy mondjam, jól döntöttem, mármint azzal, hogy akkor és még jó sokáig nem vettem kézbe. Nekem ehhez a történethez meg kellett érnem. Le kellett vetkőznöm bizonyos idealizált képzeteimet, el kellett előtte olvasnom olyan történeteket, mint a Védett férfiak vagy a Szép új világ. És mégis, mindezek után ez az a könyv, amelyre nem tudom azt mondani, hogy imádtam, vagy szerettem, mert olyan mélyen rám telepedett, olyan szinten nyomasztott, hogy szabályosan néha azt éreztem fuldoklom az olvasása közben. (Az mondjuk más kérdés, hogy nem egy jó időszakban került a kezembe, amúgy is padlón voltam, ez még rátett egy adaggal.) De azt elmondhatom, hogy valóban zseniális egy mű! Értelmet nyert sok év után végre a "Nagy Testvér szemmel tart" jelszó, megértettem, hogy mi is az a Gondolatbűn és ledöbbentem azon, hogy bizony lehet a 2x2=5 is ... Szóval örülök, hogy beválogattam a 12-es csapatba, mert ez egy olyan mű, ami szerepelt az "egyszer az életben kötelező listámon", de az biztos, hogy ha valaki olvasni szeretné, az bizony készüljön fel lelkileg, hogy ez nagyot fog ütni!
(4 / 5 - ből)

Az 1984 után közvetlenül szükségem volt valami könnyedebb történetre, és a 12-es kupacot nézegetve Szilvási Lajos Születésnap júniusban c. regényére esett a választásom. Aki olvassa a blogot, az már tudja, hogy Szilvási könyveit nagyon szeretem, pár éve pedig igyekszem őket innen-onnan, főleg antikváriumokból be is szerezni. Ez a történet nem lett kedvencem az írótól, maga a sztori sem varázsolt el annyira, mint a két tini története az Egymás szemében c. könyvben, vagy a Kanadából 1956 után visszatérő erdőgazdálkodási hallgató regénye (Egyszer-volt szerelem). Nem szerettem annyira, mert ki nem állhattam az egyik női főszereplőt, illetve eddig mindig valamilyen szinten úgymond belezúgtam Szilvási főhőseibe, itt ez az érzés is elmaradt. Ugyanakkor szerettem olvasni a történetet, mert a saját szüleim fiatalsága elevenedett meg előttem. 1968-ban íródott a regény és édesapám akkor pont annyi idős volt, mint Ugrai Béla, a főszereplő fiú, és sok közös vonást fedeztem fel közöttük. Sokszor mentem bizonyos fejezetek után az öreghez, rákérdezni, hogy ez "tényleg így volt?", vagy "ilyenre emlékszel?", úgyhogy nem csak én szórakoztam jól, hanem ő is. A politikai részét távolsággal kezelve tanulságos egy történet volt, mindenképpen örültem, hogy a várólista csökkentési projektbe beválogattam és annak is, hogy pár olyan szereplő is helyet kapott a regényben, akik a többi Szilvási-kötetben már feltűntek, szóval az ő saját regényükre is mindenképpen kíváncsi leszek.
(3,5 / 5 - ből)

Első két választásnak nem volt rossz ez a két regény, azóta újabb kettőt elolvastam már, és tegnap este azon morfondíroztam, hogy mivel is kellene folytatni. Ja, és nincs annál felemelőbb érzés, amikor a papír alapú listámon (mert hogy az is van ám nekem!) kihúzhatom az elolvasott könyveket! :)