Varázslatos Savannah

Beth Hoffman: Déli álmok

 

Ha majd nyerek a lottó ötösön, akkor mindenképp szeretnék eljutni egyszer egy amerikai kisvárosba Délen. Eddig is vágyódtam a Dél hangulata után, de most, hogy elolvastam Beth Hoffman regényét, azonnal csomagolnék is. Főleg, ha engem is ilyen hölgyek várnának tárt karokkal, mint a történet főszereplőjét, a tizenkét éves Cecilia Rose Honeycuttot.

Ennek a kislánynak, egészen 12 éves koráig az élet napos oldaláról fogalma sincs. Egy kisvárosban lakik Északon, és nap mint nap szenvedő alanya annak, ahogy az egykoron szépségkirálynő édesanyja elméje megbomlik. Édesapjára nem számíthat, a férfi munkáján keresztül menekül ebből a helyzetből, hátrahagyva a valaha szeretett nőt és a gyermeküket, így a kislány kénytelen legjobb tudása szerint gondját viselni édesanyjának, eltűrni a mindennapos kirohanásait és nézni, ahogy a kisváros egyre jobban elszigetelődik tőlük, hisz a nő lesz a város bolondja. 

Cecilia - vagy ahogy becézik CeeCee - e lehetetlen helyzet elől három dologban talál vigaszt: a könyvekben, a tanulásban és az idős szomszédasszony, Mrs. Odell barátságában. Aztán egy napon tragédia történik és CeeCee még inkább egyedül marad a világban. Ekkor toppan be életében egy távoli és idős rokon, Dudi Caldwell, aki a kislány megmentője lesz. Magával viszi Savannah városába Délre, a meseszép otthonában, ahol a kislányt olyan szerető asszonyok veszik pártfogásukba, akik igyekeznek az elmúlt évek megpróbáltatásait elfeledtetni vele.

Ha egy szóval kellene jellemeznem a történetet, csak a bájost tudnám rá mondani. Valami hihetetlen életszeretet, bölcsesség árad a könyvből, de amolyan igazi déliesen elbűvölő módon. Ilyenkor igenis mi is, kiábrándult felnőttek is elhisszük, hogy vannak még csodák, hogy vannak ilyen asszonyok, hogy létezik ilyen szeretet és ilyen összefogás, mint amit ez a könyv mutat be.

SAVANNAH (Forrás innen)

A könyv erőssége a karaktereiben és persze a csodaszép, szinte illatos, színekben tobzodó savannah-i hangulatában van. Itt van mindjárt Dudi Caldwell, aki kitárja otthonát és szívét a kislány előtt, megad neki mindent, amit egy saját gyermeknek nem tudott megadni. Tevékeny részt vállal a város nőegyleti dolgaiban, mindig csinosan, kalappal a fején látható a városban, ráadásul szívén viseli a régi, történelmi épületek sorsát. Aztán itt van az igazi adu ász: Oletta, a színes bőrű házvezetőnő, aki anyja helyett anyja lesz a kislánynak és átadja mindazt az egyszerű életbölcsességet, amire csak egy ilyen asszony képes. Ráadásul olyanokat főz (fahéjas csiga reggelire például), hogy attól minden gyermek búja-bánata messzire szállna. 

"- Nézz csak ki az ablakon. Látod?

Előrehajoltam, és orrom az üveghez nyomtam.

- Mi? Mit kell látnom?

Felnyúlt, és kinyitotta az ablakot. Esőszagú friss szél fújt be rajta, mint váratlan ajándék.

- Nézd - mondta a fákra, az égre, a repülő madarakra mosolyogva. - Az ott az élet. Látod, milyen  mozgásban van? Még a fák levelei is mozognak. Az élet senkire nem vár, bármilyen különleges személy legyen is az. Rád sem fog várni. Úgyhogy itt az ideje, döntsd el, ki akarsz-e bele menni vagy sem."

De vannak ám itt még igazán különc nők, akik a humor forrásai lesznek ebben a történetben: a két szomszédasszony, akik egymást ki nem állhatják. Az egyik a negyvenes, kissé provokatív szépség Mrs. Goodpepper, aki hisz a rossz karmában, a reinkarnációban és a nirvánában, ráadásul a kertjében van egy szabadtéri fürdőkádja is (minő borzalom és szeméremsértés!) a másik pedig a helyi pletykafészek, Mrs. Hobbs, aki esténként igazán pajzán dolgokat művel a város egyik családos emberével. A két nőnek volt pár akciódús jelenete (az egyikben tevékeny szerepet kapnak a meztelen csigák - fúj!), amelyen muszáj voltam hangosan nevetni, ha most rágondolok, még mindig mosolyra áll a szám!

Persze CeeCee karaktere is igazán közel kerül az ember szívéhez, nem lehet nem szeretni ezt a kislányt. Ahogy új életet kezd, ahogy bízni kezd a körülötte lévő nőkben és elhiszi, hogy őt is lehet szeretni, őt is akarja valaki, úgy virágzik ki ő is. És úgy tudja meggyászolni édesanyját, azt a nőt, akit a lelke mélyén szeretett, és aki őt szerette a világon a legjobban, csak épp nem volt mindig alkalmas rá, hogy ezt kimutassa.

"Anyám életével és halálával kapcsolatban nagyon sok minden rejtély marad most már örökre, de a vele kapcsolatos emlékeim között válogatva volt egy dolog: még a legszörnyűbb pillanataiban is, amikor tűzijáték volt a szemében és a haja égnek állt, anya szeretett engem."

Ami egy kis hiányérzetet hagyott bennem az a könyvben szereplő nők háttértörténete, illetve annak hiánya. Egy-két elejtett mondaton kívül nem sokat tudunk meg a múltjukról, pedig én bizony nagyon kíváncsi lettem volna rájuk. De ezt bőven kárpótolja a sok színes és hangulatos kép, ami CeeCee beilleszkedése során elénk tárul, így aki szereti a Délt és annak minden báját, az ezt a könyvet is imádni fogja.

Értékelésem: 4 / 5-ből

Kiadó: Alexandra

Kiadási év: 2013

Fordította: Sándor Adél