A hónap leg-leg-leg könyvei #15

Nagyon szeretek ezzel a havi bejegyzésemmel bíbelődni. Szeretem magam előtt látni az olvasmányaim listáját, szeretek rájuk visszagondolni, újra felidézni a történetüket, a szereplőket, és az izgalmat, amit minden egyes könyv kezdetén érzek. 

Most, hogy a júliust vettem számba, teljesen le vagyok döbbenve. Ennek oka az elolvasott könyvek száma. Esküszöm, hogy nem klónoztam magam, mégis 12 könyvet sikerült elolvasnom, ami saját magam számára is rekord. Holott mindig azt tartom inkább szem előtt, hogy a minőség és nem a mennyiség a lényeg. 

De szerencsére ha a listára tekintek, nem mondhatom azt, hogy belefutottam valami igazán olvashatatlanba, ráadásul elég színes lett ez a hónap is: új magyar írót ismertem meg, szokás szerint olasz írótól is olvastam, a spanyol kortárs írók közül is újjal találkoztam, megint volt egy kis romantika, kalandoztam a rabszolgatartó Dél tájain, beléptem az Archívum világába ifjú hősök kíséretében és még egy kis thrillerben is részem volt.

1. Anthony Capella: A kávék költője: ez volt az a könyv, amely a legjobban hatott az érzékszerveimre. Sokadjára írom már le itt is, hogy imádok kávézni, szóval ez a történet maga a Kánaán volt számomra, szinte éreztem az orromban a kávék illatát, a számban az ízüket és nem mellesleg maga a történet is nagyon színes és összetett volt, így egy percig nem unatkoztam.
2. Kathleen Grissom: Tölgyfa a dombtetőn: a legtöbb érzelmet megmozgató könyv - voltam dühös, hitetlen, szomorú, ugyanakkor sokat mosolyogtam, és sokszor szorult össze a szívem a mélyen emberséges jeleneteken. Hangulatilag is talán ez volt ennek a hónapnak a legerősebbje.
3. Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem: a legtetszetősebb címet mindenképpen ez érdemli, de csak pozitív jelzőkkel tudom az egész novellás kötetet illetni, mert minden agglegény elbeszélésben ott van az a csodálatos írásmód, azok a gyönyörű hasonlatok, a szívfacsaró érzelmek, amik Gárdonyit jellemzik.
4. Javier Marías: Beleszerelmesedések: a legszebb borító kategóriájában ez a könyv a befutó júliusban, szabályosan abba szerelmesedtem bele. Maga a történet az elején nem nyerte el annyira a tetszésemet, kimondottan attól tartottam, hogy nem is fogom elolvasni, de aztán egy csavar a sztoriban megtette a hatását és már más szemmel néztem a spanyol író regényét. Ráadásul egy nagyon érdekes erkölcsi dilemma közepén találtam magam a történetben, így volt miről elgondolkoznom közben.
5. Halász Margit: Vidróczki-kódex: talán erre a történetre voltam a legkíváncsibb ebben a hónapban. Régóta vágytam már arra, hogy Halász Margittól olvassak, de nem tudtam dönteni a Gyöngyhomok és az Éneklő folyó között, így inkább erre csaptam le. Eme mesébe illő története után már biztosan mondhatom, hogy az írónő további műveire is sort fogok majd keríteni, nagyon megfogott a stílusa!
6. Romain Rolland: Pierre és Luce: eme könyvet Nokedlinek köszönhetem, ő hívta fel rá a figyelmem. Az első világháborús történetek között szerintem ez az egyik legszebb gyöngyszem. A regény egyszerűségében és rövidségében igazán intenzív érzelmeket és mélyen gyökerező háború-ellenes hozzáállást kapunk.
7. Margaret Mazzantini: Ne mozdulj!: ez volt a legnagyobb csalódás. Azt hiszem ez csak annak köszönhető, hogy az írónő Újjászületés c. regénye kedvencem lett, katartikus élményt kaptam tőle, hosszú időre padlóra küldött és bár felkészültem rá, hogy gyengébb lesz, mégis többet vártam. Meg itt gondom volt magával az alapszituációval, ugyanis nem gondolnám, hogy egy apa akkor idézné fel magában azt, hogy hol rontotta el az életét, amikor a lánya élet-halál között fekszik egy kórházi műtőasztalon.
8. D. L. Smith: Santo Fico csodái: a legnagyobb meglepetés. Egy akció keretében szereztem be már elég régen ezt a könyvet, azóta csak porosodott a könyvespolcomon. Aztán végre kezembe vettem és nem igazán tudtam utána letenni. Humoros, imádnivaló karakterekkel van tele, tipikus olasz hangulat árad belőle, szóval valóban szórakoztató!
9. Victoria Schwab: Archívum: a mostanság tapasztalható ifjúsági regények áradatában az egyik legüdítőbb színfolt. Maga az Archívum az egyik legjobban kitalált és legfantáziadúsabb képzeletbeli hely.
10. Harlan Coben: Senkinek egy szót se!: az egyik legcsavarosabb thriller, amit olvastam (mondjuk nem sokszor kerül a kezembe ilyen könyv, így talán nem vagyok mérvadó ebben a kategóriában). Coben szépen adagolja az információkat a történet során, amit menet közben – azt gondoltam én, hogy nagyon okosan – összeraktam, a legvégén mégis sikerült még egyszer meglepnie, de nagyon! Nekem a letehetetlen kategória volt.
11. Charles Martin: A szentjánosbogarak fénye: az egyik legszívhezszólóbb történet július folyamán (hangsúlyozom azért, hogy épp elég szentimentális hangulatomban kaptam le a polcról). Martin ebben a három generációról szóló regényben olyan jól szőtte egybe a szálakat, a jelen történései olyan jól egybekovácsolódtak a múlt árnyaival, hogy mindhármójuk története azonos mértékben érdekelt. Az író stílusa rendkívül gördülékeny, nem tolja a nagy igazságokat, a bölcsességeket az arcunkban, hanem a cselekedeteken keresztül igyekszik hangsúlyozni azokat. Ez nekem rettentően szimpatikus!
12. Julie James: About That Night: az FBI/U.S Attorney sorozat 3. része, amely a legkedvesebb kötet lett számomra a sorozatból (az angol nyelv gyakorlására igazán jó választás). Nagyon jók a karakterei, a párbeszédek megint humorosak és pörgősek, ez szerintem a védjegye Julie Jamesnek.