Ezzel a bejegyezéssel még mindig a 2013-as lemaradásomat igyekszem bepótolni, remélem, hamarosan utolérem magam.
Az év első hónapja olvasás szempontjából egész jó és változatos lett, szeretném ezt tartani a további hónapokban is. Volt egy kis szépirodalom, egy kis krimi, kalandoztam spanyol írónővel egy édeshármas történetben, megkóstoltam Sarah Addison Allen cukorkáit is, Gavalda novelláiban nagyon sokszor magamra ismertem és két furcsa, de annál izgalmasabb történethez is volt szerencsém, amelyből az egyik egy szerintem nagyon tehetséges magyar író tollából született meg.
- Sarah Addison Allen: Édes élet: a legmegtévesztőbb könyv - azt gondoltam, hogy egy könnyed, édes kis történet, talán sokaknak valójában csak tényleg ennyi volt, számomra sokkal mélyebb mondanivalóval rendelkezett, csak meg kell várni, amíg a cukorkák és csokoládék elolvadnak a szánkban.
- Almudena Grandes: Kártyavárak: az egyik legnagyobb meglepetése ez volt januárnak. Várólistámat csökkentettem ezzel a könyvvel, amit egy Geopen-akció keretében vettem meg még tavaly és magam sem tudtam igazán, hogy mire is számíthatok. Aztán kaptam egy valós, hús-vér történetet egy szerelmi háromszögről, ami igazán hihetően mutatta be egy ilyen kapcsolatnak az előnyét és hátrányát. Nagyon élveztem!
- Kazuo Ishiguro: Ne engedj el...: azt hiszem ez volt az a történet, amelytől a leginkább elborzadtam. A legfélelmetesebb jövőképet festette elém, és csak reménykedni tudok benne, hogy soha nem lesz a világon ilyen hely, mint Halisham.
- ifj. Alexander Dumas: A kaméliás hölgy: a legnagyobb csalódás. Magam sem tudom, miért. Talán többet, talán másabb történetet vártam, bár azért az alapsztorival tisztában voltam, de ez a hosszas szerelmi szenvelgés most nekem kicsit sok volt.
- Agatha Christie. Mrs. McGinty meghalt: a legegyszerűbbnek tűnő gyilkosság és az egyik legfifikásabb megoldás - csodákat tud művelni a Krimi Királynője és még mindig, a sokadik regénye után is tud újat mutatni.
- Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol: a "legfinomabb" könyv. Jó volt beleburkolni magam minden egyes novellába, finoman elringatott egyik-másik, hogy egy következőnél meg jól felrázzon. 100%-ig rólunk, nekünk szólt!
- Benyák Zoltán. Ars Fatalis: az egyik legizgalmasabb könyve volt ez januárnak. Gyorsan magába szippantott, csak kapkodtam a fejem az események és a szereplők között, viszont rengeteg gondolata célba talált nálam. Egy apró magyar csoda!
- Jasper Fforde: A Jane Eyre eset: a valaha olvasott könyveim között talán ez volt eddig a legfurcsább és a legösszetettebb világot elém táró. Hihetetlen, micsoda képzelőereje van az írónak, én ilyet még a legvadabb álmaimban sem tudnék megalkotni. Hamarosan jön a folytatás, alig várom!
5 megjegyzés:
Az utolsó kettőre nagyon, nagyon kíváncsi vagyok... Vonzanak, mint a mágnes, mégsem tudom rávenni magamat, hogy megvegyem őket. De ezek után egy lépéssel közelebb kerültem hozzájuk!
Hú, az Édes élethez most kedvet kaptam. Te mindig olyan jókat olvasol, olyan vagy mint egy édességbolt, mindig elcsábulok :D :)
Juci: én tényleg csak szívből ajánlani tudom mindkettőt, nagyon különlegesek, mindegyik más miatt, szóval csak hajrá!
Miamona: örülök, hogy kedvet kaptál hozzá. Sokan sziruposnak gondolják, pedig van mondanivalója :)
Édességbolt, na, még ezt sem mondták nekem! :D
Jasper Fforde könyve volt a legfurcsább?:) Olvasd el az Alekszandra és a Teremtés növendékeit (rossz a cím és a borító, igen), na, az csak a furcsa!
Egyébként nagyon várom a Fforde második részét... és ha minden igaz, májusban lesz Édes életem:)
Amadea: igen, de jó értelemben furcsa, mármint, hogy olyan hihetetlenül furcsa világot teremtett :) Várom én is a folytatást!
Kíváncsi leszek, az Édes élet Neked hogy fog tetszeni, május már nincs is messze :)
Megjegyzés küldése