2013. április 9., kedd

"A gyilkosra is süt a nap"

Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok


Az a helyzet, hogy elfogult vagyok Agatha Christie-vel szemben. Egyik középiskolai tanóra alatt kezdtem el olvasni a Paddington 16.50 c. könyvét és azóta tart a kapcsolatunk, tudom, hogy rá bármikor számíthatok, ha igazi szórakozásra vágyom. 
Sok történetét angolul olvastam, itt sorakoznak egymás mellett a polcomon (csodaszép borítójú Harper Collins kiadványok), és elég sokat láttam már megfilmesítve. Így mindig nagyon örülök, amikor egy olyan könyve kerül a kezembe, amivel még nem találkoztam vagy így, vagy úgy. Ráadásul most egy olyan krimit olvastam el, ami nálam felzárkózott a nagy kedvencem, a Tíz kicsi néger mellé.

A történet ott kezdődik, hogy a kis belga detektívünk, Monsieur Poirot pihenésre vágyva egy exkluzív tengerparti szállodába látogat. Sajnos a pihenése nem úgy alakul, ahogy ő várta. Eleinte az állandó társaság lesz egy picit terhes a számára, mert elég vegyes kompániával kénytelen megosztozni a szálloda és a terasz nyújtott kényelmen. Itt van mindjárt egy fiatal házaspár, Christine és Patrick Redfern. A fiatalasszony törékeny szépség, aki nem bírja a napot, viszont imádja férjét, aki itt szerette volna tölteni a vakációt, ezért zokszó nélkül kísérte el őt. Patrick Redfern egy hihetetlenül jóképű, izmos, életvidám fiatalember, aki a vakáció minden percét a tengerparton napozva, vagy kirándulva, vagy éppen hajókázva tölti. A bökkenő csak az, hogy nem egyedül és nem is a feleségével. Ugyanis megjelenik a színen a végzet asszonya, a gaz csábító szerepében tetszelgő Arlena Marshall, egy korábbi színésznő(cske). A további bonyodalmat az adja, hogy Arlena sem egyedül érkezik, hanem férjével Kenneth Marsall kapitánnyal és 16 éves nevelt lányával, Lindával, aki szívből gyűlöli mostohaanyját.

Ekkor már Poirot ösztönei is bajt szimatolnak, de természetesen tovább üldögél a teraszon pihenve és szokás szerint "csak" megfigyeli az eseményeket és a szereplőket. Mert további fontos szereplők is felbukkannak. Itt van többek között Rosamund Darnley, aki Kenneth régi ismerőse és jelenleg sikeres divattervező, Emily Brewster, egy idősebb hölgy és a Gardner házaspár, ahol a feleség rettentő szószátyár és a férj, meg olyan papucs, hogy úgy bólogat az asszony minden mondatára, mint az a bizonyos kutya az autó hátsó ablakában. Aztán van még egy nagyhangú gazdag férfi, Mr. Blatt, akit a társaság egyöntetűen ki nem állhat és ott van még Barry őrnagy és Lane tiszteletes, aki Poirot-val folytatott egyik beszélgetése alatt kivetkőzve önmagával bizonygatja azt, hogy a gonosz mindenhol jelen van. Csoda, hogy a puskaporos hangulatú légkörben tényleg történik valami? Méghozzá - meglepő módon - egy gyilkosság: Patrick Redfern és Emily Brewster egy eldugott helyen megtalálják Arlenát, aki messziről úgy tűnik, hogy napfürdőzik, de kiderül, hogy már nem él, megfojtották.

Ekkor Poirot szürkeállománya munkába lép és jó szokásának megfelelően megkezdi a nyomozást az ottani rendőrséggel karöltve. Kinek lenne indítéka megölni ezt a gyönyörű nőt, akiről nem éppen pozitív véleménnyel volt a nyaraló társaság? Igazából kérdezhetném úgy is, hogy kinek nem volt indítéka?

Mert rögtön ott van a legkézenfekvőbb, Christine Redfern, a féltékeny fiatalasszony, bár ő egész délelőttjét Lindával töltötte. Vagy Patrick Redfern, a szerető, aki minden más férfira féltékeny volt Arlena életében és akár hirtelen felindulásból is elkövethette a gyilkosságot. Csak az a bökkenő, hogy épp Patrick találta meg a holttestet és előtte pedig Poirot biztosítja az alibijét a férjnek, mert együtt voltak, amíg el nem indult csónakázni. Vagy ott van Kenneth, a férj, aki rezignáltan, sőt szinte érzelemmentesen veszi tudomásul a felesége halálhírét. Vagy akár Linda, aki a nyaralás alatt elhatározza, hogy megszabadítja apját a gonosz mostohájától. De lehetne esetleg Rosamund is, hisz úgy tűnik az a régi kis lángocska közte és Kenneth között a nő szívében újra erőre kapott a találkozásuknak köszönhetően. De Mr. Blatt is nagyon gyanúsan viselkedik, szóval Poirot nincs egyszerű helyzetben. Van itt indíték bőven, de sajnos alibi is akad, szóval elég sok mozaikból kell Poirot-nak kiválasztania azokat, amelyek valóban fontosak a megoldáshoz. De zsenialitásának köszönhetően természetesen ezt a rejtélyt is megfejti, ennek a gyilkossági ügynek is pont került a végére. 

És a megoldás! Az valami lenyűgöző! Mert azt hittem tudom a megfejtést … olyan voltam, mint a macska, aki lenyelte a kanárit és már elégedetten hátra is dőlhet, már magamban somolyogtam, hogy engem aztán nem vert át megint az írónő. Persze most is csak tévúton jártam, de milyen messzi tévúton! Hihetetlenül agyafúrt ez a nő! Szerintem ez az egyik legjobb történet a Krimi Királynőjétől, így mindenkinek meleg szívvel ajánlom. Annak is aki már a sokadik AC-történetén van túl, és annak is aki még csak ismerkedne Agatha Christie munkásságával. Bátran nyúljanak ehhez a kötethez, nem fognak csalódni, sőt az időnként megcsillanó humoros mondatokon még jót is fognak mosolyogni!


Értékelésem: 5 / 5-ből

Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadási év: 2011
Fordította: Szobotka Tibor

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...