Nyitott Akadémia: Bízz magadban!
Önértékelés, önelfogadás, önbecsülés
Jó pár évvel ezelőtt voltam egy Nyitott Akadémia által szervezett pszichológiai előadáson, ahol halhattam Vekerdy Tamást élőben és nagyon tetszett amit és ahogyan mondott. Már akkor tudtam, hogy ezeket az előadásokat tematikusan csokorba foglaló kiadványaikat jó lenne elolvasni, de az ilyen típusú könyveket nem minden nap vesszük le a polcról. Legtöbbször akkor, amikor szükségünk van valami kapaszkodóra, valami megerősítésre. A Bízz magadban! nálam azért került elő, mert idén szeretnék magamon "dolgozni". Egy olyan korba jutottam, ahol az ember automatikusan értékel és be kell vallanom, egyelőre nem nagyon tetszik az, amit látok. Ebből lett elegem. Itt az ideje egy kicsit másképp, máshogyan gondolkozni. A Bízz magadban! egy jó alap lett, de kicsivel kevesebbet, másabbat kaptam tőle, mint amit előzetesen vártam.
Dr. Kádár Annamária
Én én vagyok, és így vagyok jó!
Már az előadás címe szívemből szólt, de a stílus és a mondanivaló is betalált nálam. Megismerhettem a Johari modellt, amely személyiségünket négy tartományra osztja: mi mit tudunk magunkról, a környezetünk hogy lát minket és e kettőnek a kombinációi.
Tetszett, hogy az ember életszakaszai szerint leírta, hogy mikor mi lenne a "feladatunk", hogyan kellene a kihívásokat megélni, kezelni. Arra is kitért a doktornő, hogy azzal, hogy milyen nemzethez tartozunk már hozunk magunkkal egy beállítottságot - mondanom sem kell, hogy a magyarok nem éppen a legpozitívabb és önbizalomtól kicsattanó emberek.
"Ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, először is rá kell ébrednünk, hogy a kultúránk elérhetetlen ideálokat állít elénk. Illúziókat kergetünk, ahelyett, hogy élveznénk a nőiességünket (...)"
Prof. Dr. Bagdy Emőke
Az életbátorság hármas fogata: önismeret, önkép, önbizalom
Bagdy Emőkét eddig is nagyon szerettem olvasni, hallgatni, ezzel az elődadásával is sokat tett a gondolkozásomhoz. Kicsit a biológia és a gének felé veszi az irányt az elején, de ezek is mind érdekes és értékes információkat adnak. Ami nagyon fontos volt az írásában az az, hogy az önkép kialakulásának a folyamatát életszakaszokra bontja az újszülöttől felnőtt életünkig. És hihetetlen, hogy már a pár hónapos kisbabákban mekkora sérülést tudunk okozni, ha szülőként nem mosolyokat kapnak tőlünk, hanem csak negatív érzelmeket. Fontos témakör volt a bátorító pedagógia kiemelése az iskolai időszakban: amikor azt mondják, hogy "ügyes vagy és jól csináltad", még ha nem is tökéletes munkát tettél le az asztalra, ahelyett, hogy folyamatosan azzal szembesülsz, hogy "ezt te nem érted fiam, hülye vagy".
"Pedig ha valakiben senki sem bízik, akkor mégis honnan vegye a muníciót? Hiszen az önbizalom úgy keletkezik, hogy először más bízik bennem, és azt fölszívom magamba aztán belsővé, sajáttá teszem."
Dr. Szondy Máté
A másokból táplálkozó törékeny önértékelés: a narcizmus.
Nekem ez az előadás egy picit kilógott a sorból. Ráadásul miután végigolvastam, megállapíthattam, hogy szerencsére sem én nem vagyok narcisztikus, sem ismerőseim körében nincs ilyen ember. Viszont érdekes volt megismerni a narcizmus jeleit, hogy mi jellemzi egy ilyen típusú embert és az milyen önértékeléssel rendelkezik. Rögtön az Amerikai Pszichó, Patrik Batesman karakterével indított és mivel a filmet láttam nagyon éles képet kaptam a narcisztikus önimádatról.
"Az utóbbi évtizedekben - a kutatók szerint a testkultusz, a szépségkultusz, a celebkultusz hatására - a narcisztikus attitűd teljesen átlagossá, úgyszólván normálissá vált a mai nyugati társadalomban."
Kozma-Vízkeleti Dániel
Önbecsülés kapcsolataink tükrében
Ez lett Bagdy Emőke mellett a másik kedvenc részem. Az emberi létet 4 szoros egységre osztja (bio, pszicho, szociális és spirituo), majd mindegyikben végigveszi, hogy az önbecsülés mit jelent ezen a területen. A legnagyobb fókuszt a társas kapcsolatok kapják: igényünk van arra, hogy hassunk az emberekre és hogy ezekről visszajelzést is kapjunk. Ráadásul életünk során ez egy soha véget nem érő folyamat, hiszen mindig újabb és újabb csoportok tagjaivá válunk az életszakaszainknak és szerepeinknek megfelelően, minden egyes csoportban elfoglaljuk a helyünket. Természetesen nem minden csoportban fogunk ugyanúgy viselkedni.
Kiemelt szerep jut ebben fejezetben a családnak és a barátoknak. Mindkettő lehet önbizalom erősítő vagy romboló hatással ránk. Az, hogy mennyire hatnak ránk a negatív visszajelzések, a személyiségünk erejétől is függ. Mindenki ismer olyan embert, aki a rosszban is meglátja a jót, vagy a rossz dolgokat is úgy tudja tálalni, hogy azt már nem is érezzük annyira egetrengető dolognak.
"Meg tudjuk találni azokat a barátokat, akik készek minket erősíteni? Akik megdicsérnek egy-egy jól sikerült tevékenységünk kapcsán? És hogy létrejöhessen az önerősítő kör: vajon mi közreműködünk abban, hogy növeljük a körülöttünk élők önbecsülését? Osztunk nekik elismerést? Hozzásegítjük őket jó érzésekhez azáltal, hogy megkeressük értékelhető tulajdonságaikat, és ezeket tükrözzük vissza nekik?"
Pál Ferenc
Önbecsülés és a spiritualitás
Talán ezzel a fejezettel tudtam a legkevésbé mit kezdeni. Nem igazán tartom magamat spirituális embernek. Viszont nagyon jó volt olvasni, hogy az optimista hozzáállást mennyire fontosnak tartja önbecsülésünk szempontjából is. Az általa felállított spirituális lépcsőfokok, egy utazás kívülről befelé is érdekes megközelítés volt ebben a témában, de kevesebb gondolatot tudtam igazán átérezni, átélni.
"Van annyi szabadságom, amennyi az élethez kell. Élhetem a saját életem, miközben tartozom valahová (...)"
Kiadó: Kulcslyuk Kiadó
Kiadási év: 2014
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése