Köszi, megvagyok, de így is jó.

Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha

Ezer meg egy éve kacérkodom a Boldogságterv elolvasásával. Sok helyről sok jót olvastam róla. Valami miatt úgy gondoltam, hogy inkább a Jobban, mint valaha könyvével kezdek Gretchennek, mert a fülszöveg szerint szokásformálási stratégiákat kapunk, amelynek segítségével elindulhatunk a saját szokásaink megreformálásának, újak felvételének, rosszak elhagyásának az útján. Hű, ez kell nekem! Legalábbis első gondolatom ez volt. Most, hogy elolvastam jobban nem lettem tőle, bár az elején elég sok helyütt bólogattam és találtam benne érdekes gondolatokat is, viszont a végére már igen csak elegem lett az egész témából.

Amik tetszettek:

- Gretchen által felállított tematika szerint az emberek a szokásokhoz való hozzáállásuk szerint négy kategóriába sorolhatóak: fenntartó, kérdésfeltevő, engedelmeskedő, lázadó. Épp ezért nem lehet egy sablont mindenkire ráhúzni. Bizonyos stratégia az egyik embernél működik (pl. a határidő, vagy a kontroll általi nyomás egy engedelmeskedőnél), másnál ez fabatkát sem ér (pl. egy lázadónál).

- saját magamra nézve fel tudtam végre ismerni azt, hogy a reggeli testmozgást nem nekem találták ki. Tudjátok, van olyan ember, aki megkérdezi a környezetemben, hogy miért nem megyek reggel sportolni, ha délutánonként olyan bizonytalan mikor végzek a munkában. Azért kedves kérdező, mert nem vagyok hajlandó hajnalok hajnalán felkelni. És azért nem, mert én bagoly típusú ember vagyok. Pont. Ennyi. Nem fogok küszködni azért, hogy felkeljek reggel, megyek úszni, sportolni délután, vagy esetemben a vasárnap délelőtt tökéletesen bevált erre a célra. De a tantusz ennél a pontnál Gretchen miatt esett le, ő írta le, hogy egy bagoly típust felesleges a kora reggeli sportmozgással zaklatni.

- azzal a gondolattal is egyetértek, hogy nem lehet mindent mindenkinek ugyanúgy elkezdni. Azaz vannak olyan emberek, akik egy új dologba 110%-osan egy nagy lépéssel ugranak bele, mások pedig apránként, körüljárva és apró lépésekkel (ez utóbbi vagyok én pl.).

"A kis lépések különösen jól jöhetnek, amikor valami olyan dolgot próbálunk megtenni, ami nagyon nyomasztónak tűnik. Ha rá bírom venni magam annak az első kis lépésnek a megtételére, utána rendszerint rájövök, hogy tovább tudom vinni."

És amik nem:

- azt hiszem a végére megértettem, hogy a fő bajom a könyvvel az, hogy Gretchen amerikai, én meg itt élek Magyarországon. Igen, nagyon szeretném úgy kezdeni a napom, mint ő (otthon ír, a saját irodájában), azaz az első órát az internetes hírek olvasásával, az e-mailek megválaszolásával tölteni. De ez esetemben elképzelhetetlen, amikor is reggel alig veszem le a kabátom, máris letámadnak a feladatokkal. Kíváncsi lennék, mit szólna a főnököm, ha közölném, hogy "bocs, új szokásom van és várj egy órát, utána beszélünk".

- a négy típusra nézve a végén van egy teszt, állításokról kell eldöntened, hogy igaz-e rád vagy sem. Na, ezek alapján nem derült ki, hogy én hová esem, mert mindegyikben hasonló igenem volt, azaz mind a négy kategóriából van bennem valami? És szerintem igen, csak ezt Gretchen kicsit kisarkította a könyvében. Mert pl. munkahelyen valószínűleg mint beosztott az engedelmeskedő típusba esem, de a magánéletben van bennem ebből is egy kicsi és abból is egy kicsi, tehát nem mindegy, hogy hol szeretnénk egy új szokást meghonosítani.

- ami kiütötte nálam a biztosítékot az Gretchen véleménye a folyadékfogyasztásról. Szerinte erre nem kell odafigyelni, majd a test jelez. Javítsatok ki de nekem orvosaim, a kozmetikusom, az internet, szóval a legtöbb csatorna azt javasolja, hogy fogyasszunk min. 2 liter folyadékot naponta, lehetőleg vizet, és ha már szomjasak vagyunk, akkor az már régen rossz. Erre azért is vagyok háklis, mert nekem ez a gyenge pontom, és valóban igyekszem szokásként felfogni, sőt, észre is vettem, hogy ha figyelek erre, kiegyensúlyozottabb vagyok, kevesebbet fáj (vagy egyáltalán nem) a fejem, és a bőrömön is meglátszik a hatása.

- Ja, meg a kedvencem. Gretchen, hogy időt spóroljon, amikor az olvasói levelekre válaszol, vagy éppen e-mailekre, akkor nem ír megszólítást és nem köszön el. Gondoljatok ósdinak, de nekem ez nem bejövős stratégia. Még ha annak a kollégámnak írok, aki a szomszéd irodában ül, akkor is beleírom, hogy szia, kedves, vagy helló, vagy épp jó reggelt és mennyi ideig tart a végére odabiggyeszteni egy üdv vagy köszi, N. aláírást. (Nem mellesleg ezt automatikusan is be tudjuk állítani a levelekhez.)

- G. szerint ha egy új szokást megakasztunk valamivel (pl. mondjuk közbejön egy betegség), akkor utána vagy elhagyjuk a szokást vagy nagyon nehezen kezdünk bele újra. Ezzel sem értek egyet. Egyrészt egy betegség pont egy olyan dolog, amire nem vagy ráhatással, hisz jön a megfázás, leteper, ki kell pihenni. Na, ilyenkor pont nem azon fogok görcsölni, hogy a fene, így nem fogok tudni vasárnap délelőtt elmenni úszni. Helyette meggyógyulok mindenféle stressz nélkül és következő héten elmegyek úszni. No para.

- G. kismillió helyen elmondja magáról, hogy 1) nem szeret vásárolni 2) nagyon figyel a súlyára, az étkezésére, a testmozgására. Ez teljesen rendben van. Egyszer. Akkor felfogom, megjegyzem. De ez hogy hányszor elő nem került! Már a falra másztam tőle (nem mellesleg megnéztem a neten, és tök vékony ez a nő, bár azt nem tudom, hogy milyen volt korábban).

- és azt hiszem maga a könyvben szerepeltetett gondolatok sok helyen vagy túl tudományosak voltak, vagy arról szóltak, hogy Gretchen olvasói ezt vagy azt kommentálták a blogjára. Nekem ez így nagyon kevés volt. Illetve rájöttem, hogy nem akarom, hogy minden napom a szokásaim által legyenek behatárolva. Hogy perce pontosan beosszam magamnak, hogy mikor kivel és mit csinálok. Szeretek néha spontán lenni. És szerintem kell is ez, ez a legjobb dolog néha az életben. A könyvet olvasva végig az járt a fejemben, hogy ha nem a szokásaimhoz ragaszkodom, akkor már nem is élem jól az életem. Már pedig nem szeretném ha egy könyvtől ezt a sugallatot kapnám.

Természetesen nem mondom senkinek, hogy ne olvassa el a könyvet, sőt, biztos sokan lesznek olyanok, akiknek sokat segít. Csak nekem ez semmi újat nem mondott, vagy ha igen, akkor azt meg az én életemben nem lehet hasznosítani. Illetve elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy ha valamit szokásommá szeretnék tenni, akkor az magamtól is menne (pl. évekkel ezelőtt egy fogyókúra miatt leszoktam arról, hogy cukorral/mézzel/édesítővel igyam a kávét. Bár a diétát már nem tartom olyan szigorúan, a kávét még mindig feketén és tejjel iszom.)

Tehát ne tántorítson el senkit az én inkább negatív, mint pozitív véleményem a könyvről, hátha Ti megtaláljátok benne azt, amit kerestek! És ha csak egy embernek segít, akkor már megérte megírni.

Kiadó: Édesvíz

Kiadási év: 2015

Fordította: Kovács Zsuzsa