2015. február 9., hétfő

Nem százasok!

Donna Tartt A titkos történet c. regénye közben kezdtem el azon morfondírozni, miért van az vajon, hogy a könyvek vastagságát, hosszát tekintve is van egy bizonyos komfortzónám. Belegondoltam, hogy legjobban a 300-350 oldal körüli regényeket szeretem és ha néznék egy átlag oldalszámot az olvasásaim tekintetében szerintem hasonló szám jönne ki majdnem minden évre. 
Pedig A titkos történet a maga cirka 600 körüli oldalszámával úgy beszippantott ahogy kell és nem azzal foglalkoztam, hogy mikor érek a végére vagy te jó isten még mennyi van hátra. Mégis valahogy azt kell mondanom, hogy én biza kevésbé veszek a kezembe egy ilyen hosszú történetet vagy legalábbis nagyon sokáig kerülgetem mire rászánom magam.

Most is a polcomon várakozik jó néhány, amelyek a nem százasok kategóriájába tartoznak és már olyan régóta tologatom őket. Ilyen például a Könnyek kapuja (624 oldal), A három testőr (688 oldal) vagy éppen a Titánok bukása (968 oldal), illetve a várólista-csökkentésbe beválogatott Szinuhe (712 oldal). Rájuk nézek és nagyon-nagyon szeretném olvasni mindegyiket, aztán persze mindig valami - jelen esetben fizikailag is - könnyebb regényt veszek kézbe. Mert bevallom ilyen nagyszabású történeteket néha baromi kényelmetlen olvasni. Például emlékszem, amikor A katedrálist bújtam (1000 feletti oldalszám) a csuklóm is megsínylette a dolgot, pedig ezt a böhöm monstrumot még cipeltem magammal a munkába is és a bkv-zás közben is fogyasztottam az oldalakat. Mondjuk néha a kiadók sem elég olvasóbarátiak a kiadás méretét tekintve. Visszagondolva eddigi leghosszabb olvasmányomra, a Monte Cristo grófjára, tuti, hogy nem olvastam volna el, ha az egyik legújabb tégla nagyságnyi kiadásom lenne meg. Helyette antikváriumban pár száz forintért sikerült egy háromkötetes verziót beszereznem anno, úgyhogy sokkal komfortosabb volt így hozni-vinni-olvasni, mint mázsás teherként kézbe venni. Tudom, hogy drágább a több kötetes mű, de van az az élmény/könyv, ami miatt szívesen áldoznék rá többet, csak hogy kényelmesebben tudjam olvasni.

Érdekelne, hogy nektek is van komfortzónátok az oldalszámokat tekintve vagy csak én vagyok ennyire süsü, hogy néha ez is befolyásol az olvasmányaim kiválasztásában?

8 megjegyzés:

theodora írta...

Nálam is hasonló a helyzet :) Szépen elhatároztam, hogy szombaton nekiállok a hasonló monstrum Dickens életrajznak, de aztán inkább a vékonyabb Grecsó regényt választottam :D
Jobban szeretem én is a 2-300 oldalas könyveket, egyrészt nem nyomaszt egyfajta lélektani teherként, hogy mikor fogok végezni, meg hát cipelés és olvasás közben se mindegy hány kg-s a könyv :) (Kindle mondjuk ezért is jó - ott talán jobban csúsznak a hosszabb könyvek is).

Nita írta...

De jó ez a cím és a téma is! :)
Nekem is sokszor van ez, hogy azért halogatok egy könyvet, mert egyszerűen túl hosszú. Én is sokkal szívesebben olvasok 300 oldal körüli regényeket. Én is általában tömegközlekedésen olvasok, ezért is favorizálom a rövidebb könyveket. Viszont érdekes, hogy sok hosszabb regény van a kedvenceim között, mint tavaly például A Tajpan.

Andiamo írta...

A napokban jutott eszembe, hogy idén én sem olvastam még terjedelmesebb könyvet, mert a Szép remények (ami majdnem 500 oldal) első felén még tavaly túljutottam.
Régen nem érdekelt, hogy egy könyv hány oldalas és az sem, ha egy-két hónapig tartott míg elolvastam. Most igyekszem visszaszoktatni magam.
De tény, hogy a kiadók sem mindig olvasóbarát kiadásban jelentetnek meg egy-egy könyvet. A Könnyek kapuja is ilyen (ahogy írtad és nálam is várólistás), de tavaly a Kísértetházat sem volt mindig olyan egyszerű tartani, pedig az puhatáblás. De ha egy könyv igazán jó, akkor az ilyesmi már fel sem tűnik. Az Elfújta a szélt 2009-ben olvastam, és az akkori legutóbbi egykötetes behemót kiadással úgy oldottam meg a dolgot, hogy a hasamra tettem egy párnát, így már nem nyomott a könyv :).

katacita írta...

Én aránylag szeretem a hosszú könyveket, vagyis nincs ezzel semmi problémám, például tök ujjongtam, amikor láttam, hogy az Engelsfors-trilógia 3. része milyen robosztus :D
Viszont a nagydarab könyvek csak a polcon mutatnak jól, amúgy macerás kezelni őket, most még a Mazzantini könyv is súlyosnak tűnik (mostanában sok rövidet olvastam).
De épp múltkor néztem a könyvtárban egy Elfújta a szelet, ami egykötetes, hát az biztos nagyon komfortos olvasgatni. :)

Egyébként, tetszett A titkos történet?

Nikkincs írta...

theodora: megnyugodtam, hogy te is is vagy vele. Igen, az e-olvasók ezt a problémát pont megoldják. Azért mennyivel jobb, hogy egy kis vékony és könnyű kütyün egy monstrumot el tudunk olvasni :)

Nita: köszi, örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Pont ez a dilammám: hogy mennyi jó könyv vesztegelhet a mérete miatt parkolópályán :(( Azért igyekszem majd ezeket is fogyasztani.

Andiamo: talán régebben én is bátrabban nyúltam a méretesebb történetek után, most valahogy elrettent a nagyságuk.
Na, tényleg, a Kísértetház is! Azt is mióta tervezem és az is nagy is, meg vastag is. A párnás tippet is kipróbálom majd :)

katacita: az Újjászületés még egész istenes :) Az Elfújta a szelet régen is az egykötetesben olvastam, rettentő vékony lapokkal, fogalmam sincs mennyi idő alatt olvastam el.
A titkos kert nagyon jóóó volt, írni fogok róla, csak szerintem hétvégén lesz rá időm. Nagyon várom Donna Tartt új könyvét, nem is értem, hogy A titkos kert miért nem lett felkapottabb. Oké, hogy nem egy pörgős történet, de nagyon beszippant az sejtelmes hangulat.

PuPilla írta...

Vaaan, igen. Nem tudom miért, de nagyon nehezen állok neki hosszú könyveknek, és nekem 350-től már hosszú valahogy. De az igazán hosszú az 450 fölött van. Amit legjobban szeretem az 250-300 oldalas, ami meg másnak már egyenesen rövid :D Ha valami rövidre vágyom, akkor az legyen 80-150 oldal csak. Érdekes pedig, hogy ami jó is, és élvezem olvasni, totál nem érdekel, hogy hosszú, sőt, szeretem, hogy jó sokáig tart. De kell egy kis elhatározás, hogy na, most végre kézbeveszem a féltéglát. :)

Nikkincs írta...

PuPilla: igazán örülök, hogy kiderült, nem vagyok ezzel egyedül :) A 450-es még elmegy talán, mondjuk függ a betűtípustól és a sorköztől is, sokszor csak nagyon széthúzzák a könyvet, olyankor nem zavar a nagy oldalszám :)
Akkor szerintem a HP-sorozattal így voltál, nem? Ott biztos nem érdekelt az oldalszám, sőt, minél hosszabb, annál jobb :D

PuPilla írta...

Igen, a HP sorozatnál tényleg nem számított, ugyanolyan, sőt, egyre nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam az egyre vaskosabb kötetekbe! :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...