A hónap leg-leg-leg könyvei #17

A szeptember az egyik kedvenc hónapom az évben. Bár ilyenkor az ősz kezdődik, amit nagyon sokan az elmúlással kötnek össze, nálam ez csak az egyik legszebb évszak beköszöntét jelenti, és nem szoktam szomorúságot érezni, hogy elmúlt a nyár, hogy lassan hullanak a falevelek, hanem igyekszem ennek a pozitívumát meglátni. Azaz végre nem kell a kánikulától szenvedni, de még lehet élvezni a nap melegét, lehet gyönyörködni a színesedő természet szépségeiben, hosszú sétákat tenni az erdőben és gesztenyét gyűjteni, no meg persze még nagyobb lelkesedéssel olvasni, mint eddig. Bár szeptemberben is igen lelkes voltam, most nem olvastam el olyan sok könyvet, mint a korábbi hónapokban, de mindegyikre jó szívvel gondolok vissza, és ennyi épp elég is.

1. Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál: a könyvből készült sorozatot megszámlálhatatlanul sok alkalommal láttam már, szinte kívülről fújom. Épp ezért nagyon tartottam a könyvtől, hogy nem lesz jó élmény, hogy unatkozni fogok közben, hogy nem fogom Anne-t e-vel úgy szeretni, mint ahogy eddig szerettem. És milyen bolond is voltam! Anne-t nem lehet nem szeretni, hisz szerintem az egyik legbájosabb főszereplő, és ezt a könyv tökéletesen át is adja. Pluszban volt valami varázsa annak, hogy ez a könyv épp ősszel került a kezembe, bár megmagyarázni nem tudom, hogy miért, hisz több évet fedett le.
2. Paula Mclain: A párizsi feleség: sokáig várattam ezt a könyvet, de aztán nagyon megfogott magának a hangulatával és Párizzsal. Számomra Hadley, Hemingway első felesége az egyik legszimpatikusabb női karakter, akiről valaha olvastam. Külön ízt ad most visszamenőleg ennek a könyvnek az, hogy jelenleg Hemingway Vándorünnep c. írását olvasom, amelyben ugyanez az időszak elevenedik meg, csak éppen az író szemszögéből.
3. Gioconda Belli: Nők országa: az egyik legérdekesebb jövőképet elénk táró könyv (mi lenne ha az élet minden területén a nők vennék át a vezető szerepet?). Nagyon jól felépített történet volt, ráadásul a politikai oldalát is úgy tudta bemutatni, hogy még attól sem viszolyogtam, pedig ez az a téma, amit messziről kerülök.
4. Katja Millay: Sea of Tranquility: az egyik legnagyobb meglepetés a hónapban. Szép lassan hazánkba is beszivárgott a new adult kategória, és mivel szeretek széles spektrumról olvasni, ezért ezekre a regényekre is kíváncsi lettem valamilyen szinten. Gondoltam a kellemeset összekötöm a hasznossal és inkább angolul olvasok (ez a könyv magyarul még nem elérhető), és igencsak meglepődtem, hogy mennyire élveztem. Lassú történet volt, cukormáztól mentes, elgondolkoztató, helyenként nagyon szomorú, sokszor viszont igazán kacagtató. Azt hiszem a nagy new adult dömpingben sikerült egy igazán élvezetes történetre lelnem.
5. Robert Capa: Kissé elmosódva: az egyik legérdekesebb könyv, amit Capáról olvastam, ráadásul plusz színt adott az egésznek, hogy ő maga írta. Rettentő jól szórakoztam egész végig, az illusztrációként beválogatott fényképeinek pedig még így, egy könyvön keresztül is iszonyatos ereje van.