Könyvfesztiválon jártunk

Azt hiszem, hogy a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 4 napja a könyvmolyok egyik legkiemeltebb eseménye az évben. Ez az a dátum, amit már jó előre felvésünk a naptárunkba, közben pedig spórolunk, számolunk és lessük az új megjelenéseket, hiszen ez a pár nap arról is szól, hogy összehozzák az írókat, a kiadókat az olvasóval.

Idén az én naptáramban a vasárnap került bekarikázásra, ugyanis szilvamag és én ezt a napot választottuk ki, amikor mindenképpen ki szerettünk volna menni. Ő kapott egy kis kimenőt a családjától, én pedig alig vártam egy újabb találkozást, egy jó kis beszélgetést. Szilvi délelőtt érkezett fel Pestre és egy gyors örömködés után először egy kávé mellett rákészültünk a nagy eseményre, megbeszéltük, hogy mik történtek mostanában, illetve átadtuk egymásnak az előre egyeztetett kölcsönkönyveket. Mosolyogva jegyeztük meg, hogy üres kézzel már nem megyünk haza. Ezután a Millenáris felé vettük az irányt.

3 saját vétel  + 2 kölcsön

Örömmel tapasztaltuk, hogy szép számmal voltak kint az olvasás szerelmesei. Miután megvettük a jegyeket nagy hévvel vetettük bele magunkat a kiadók által nyújtott kínálat végignézésébe. Nekem volt egy rövidke listám, hogy mi az a két könyv, amit mindenképpen szeretnék beszerezni és olyan mókás volt, hogy általában Szilvi szúrta ki nekem őket a pultokon. Miután az én táskámban már ott pihent Davide Enia Úgy a földön is c. regénye és John Boyne A gyáva c. története kezdtem egy cseppet rosszul érezni magam, hogy Szilvi még mindig nem csábult el. Aztán megtaláltuk a molyos standot, ahol Szilvi végre megkaparintott egy példányt Scott Westerfeld Behemót c. könyvéből, én pedig vettem pár molyos kitűzőt, amihez kísérőként kaptunk molyos könyvjelzőket is. Itt én még gazdagodtam egy verssel a Fess verset! kihívás keretében elkészült művek között válogatva (ez a mű azóta már a polcomat gazdagítja). 

Aztán átmentünk a D standokhoz, ahol végre Szilvi is engedett a csábításnak a General Press kiadónál. Olyannyira elcsábult, hogy fizetéskor kiderült, már nem elég a zsákmányolt könyvekre a kerete, de mint nevetve állapítottuk meg, egy moly úgy is tud könyvet venni, hogy nincs nála elég fedezet rá (vagy éppen vele van egy másik moly, aki gyorsan kisegíti :)). Nekem is sikerült újra bűnbe esnem, mert megvettem Paola Zannoner Célvonal c. könyvét, de tényleg ez volt az utolsó garázdálkodásom. Körbenéztünk még a Könyvmolyképző háza tájékán is, megcsodáltuk az új megjelenéseket. Ekkor már elég fáradtak voltunk és pihenésképpen visszatértünk a B épületbe, ahol leültünk, hogy egy kicsit belehallgathassunk az Olasz Díszvendégség keretében zajló LeggItaliano: felfedezésre váró olasz szerzők bemutatása c. előadásba. Én különösképpen élveztem, mint kezdő olaszos, hogy hallgathatom ezt a csodás nyelvet (néha megértve egy-két mondatot :)), ráadásul olyan könyvekről volt szó, amelyeket a jövőben szívesen el is olvasnánk, így reméljük, hogy hamarosan meg is jelentetik majd őket hazánkban.

Sajnos nem maradhattunk végig, mert fél kettőkor kezdődött a Park Kiadó által szervezett könyvbemutató, ahol Emylia Hall Nyarak könyve c. regényéé volt a főszerep. Szép lassan meg is telt a Márai Sándor terem és elkezdődött a fiatal írónővel a beszélgetés. Én személy szerint élveztem, hogy közelebbről is megismerhettem Emylia Hallt és a regényét, amely egyébként valami csodálatosan szép kiadásban jelent meg. A könyvbemutató után Szilvivel úgy határoztunk, hogy szép lassan hazafelé vesszük az irányt, de még kicsit élveztük a nyüzsgést és a napsütést a Millenárison és nézegettük, hogy kik azok az emberek a tömegben, akik molyos kitűzővel mászkálnak (természetesen mi is feltettük a sajátjainkat).

Összességében szerintem egy remek napot töltöttünk kint a Könyvfesztivál utolsó napján: feltöltődtünk, beszélgettünk, nevettünk jó sokat, tapogattunk könyveket, zsákmányoltunk is belőlük, és reméljük, még sok hasonlóban lesz részünk a jövőben!