Barátságok és a habcsók ruhák

Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai - egy vintage bolt körül

A külföldi megjelenése óta szemet vetettem erre a könyvre. Már akkor felkeltette a figyelmemet a borítója, olyan vidám és egyszerűen szép ez a rózsaszín ruha rajta (pedig nem vagyok egy nagy rózsaszín rajongó). A fülszöveg is csupa jót ígért, így nagy várakozással vetettem bele magam az olvasásba és azt hiszem ez volt itt a probléma.

A történet szerint adott két nő, a harmincas éveiben járó Phoebe Swift, aki szeretné életének egy borzalmas eseményét maga mögött hagyni és felejtésképpen megvalósítja régi álmát, azaz otthagyja munkahelyét, a saját lábára áll és nyit egy vintage ruhákat áruló boltot. 

A másik asszony, Therese Bell, egy idős hölgy, akivel Phoebe akkor találkozik, amikor a boltja számára potenciális gyöngyszemek után kutatva nézi át az asszony ruhásszekrényét. Ez a bútordarab csupa szépséges ruhakölteményt rejt magába és egy kék színű gyerekkabátot, amelytől Therese semmiképpen sem szeretne megválni. Természetesen Phoebe kíváncsiságát felkelti ez a bizonyos ruhadarab és szép apránként, ahogy a két nő összebarátkozik, fény derül a kabát sorsára. De nem csak Therese nyílik meg Phoebe előtt, tárja fel múltjának egy olyan részét, amely egész életében nyomasztotta, hanem a fiatal nő is kitárja szívét. Elmeséli fájdalmas emlékeit egy barátságról, egy olyan barátságról, amely nem sokszor adatik meg az ember életében, amelyet megbecsülni, ápolni kell és ha nem így teszünk, akkor annak tragikus következményei lesznek.

Alapvetően azt kell, hogy mondjam nagyon szerettem volna rajongani ezért a regényért, de nem igazán sikerült. A fő problémám az volt, hogy teljesen mást vártam, mint amit kaptam, szóval saját magamnak köszönhetem a felemás érzéseimet. 

Talán ez volt azon kevés könyvek egyike, amelyben egyik főszereplő sem tudta igazán meghódítani a szívemet. Phoebe múltbéli döntéseivel nem tudtam egyet érteni, a karakterével sem tudtam azonosulni. Amit végképp nem értettem vele kapcsolatban az az volt, hogy menekül egy kapcsolat emléke elől, erre az első szembejövő férfi hip-hop le is veszi a lábáról. Ráadásul ez a férfi évekkel idősebb és egy olyan elkényeztetett kis hercegnő a lánya, akit én az első adandó alkalommal jól móresre tanítottam volna, ha velem úgy viselkedik, mint Phoebe-vel.

Therese-t nagyon sajnáltam, az ő története közben sokszor összeszorult a szívem, mégis haragudtam rá egy kicsit, hogy amikor már itt vagyunk a XXI. század technikai vívmányai közepette miért nem gondolt arra, hogy érdemes lenne újra felvenni a kapcsolatot múltjainak démonaival, kideríteni és utána járni, hogy mi is történt valóban az 1940-es évek közepén. Talán másképp alakult volna a sorsa, esetleg lett volna még esély egy nagyon fontos találkozásra!

A könyvbe csempészett romantikus vonal sem nyerte el a tetszésemet. Valahogy úgy éreztem, hogy ez a rész nincs igazán kidolgozva és szerintem e nélkül is remekül működött volna a történet, sőt, én biztos, hogy sokkal jobban a szívembe zártam volna.

Amit viszont valósággal imádtam a regényben azok maguk a ruhák voltak. Elképesztő, hogy mennyi tervező neve merül fel a történet során. Nem győztem az interneten kutakodni, mert bevallom eddig nagyon csekély százalékukat ismertem csak. Szinte minden anyagot, ruhát élénken láttam magam előtt, legyen az egy egyszerű kosztüm vagy egy álomszép estélyi az 1900-as évek közepéről. A bolt megnyitásakor végig izgultam Phoebe-vel én is, ugyanúgy vártam az első vásárlók feltűnését, mint ő és a könyv végén megrendezésre kerülő divatbemutató ötletéért teljesen odáig voltam. De a legjobban a habcsók ruhák hoztak lázba. Amikor ezekről a ruhákról volt szó, láttam a fejemben játszódó filmen ahogy a fiatal lányok nagy izgalommal nézegetik magukat a meseszép színű tüllszoknyás csodákban, pörögnek-forognak bennük a tükör előtt, miközben arra várnak, hogy kísérőjük feltűnjön és együtt menjenek el a végzősök báljába. Ugyanis a habcsók ruhák ezeket a báli ruhákat jelölik - szerintem nagyon édes kifejezés rájuk!

Mondanom sem kell, hogy Phoebe vintage boltjában mindegyik habcsók ruhának igazán különleges gazdája lesz. Volt itt gazdag és nagyon elfoglalt üzletember barátjával betévedő és a párkapcsolatában elnyomásban élő fiatal lány, aztán egy jótékonysági bálra ruhát kereső ifjú hölgy, aki éjt nappallá téve dolgozott csak azért, hogy azt a bizonyos ruhát meg tudja venni, de akadt egy a gyermekvállalásban kudarcot szenvedő megtört nő is, aki saját magát szerette volna jobb kedvre deríteni egy ilyen ruhával. Azt hiszem, aki magára ölt egy ilyen kis csodát, az abban a pillanatban valódi hercegnőnek képzelheti magát. Szerintem így éreztek a habcsók ruhát megvásárló nők is!

Azt nagyon sajnáltam, hogy ezeknek a vásárlóknak a történetét nem ismerhettük meg részletesebben, számomra sokkal szerethetőbb lett volna az egész könyv és azt hiszem én eleve valami ilyesmit vártam volna ettől a történettől.

Ezért van bennem most a könyv elolvasása utána egy kis hiányérzet. A két nő története jól kitalált, a köztük szép lassan kialakuló barátság is jól bemutatott, csakúgy, mint maga a vintage ruhákat áruló bolt és a könyvben szereplő ruhák. Talán ha az írónő kimondottan erre fektette volna a hangsúlyt és pár szálat kihagyott volna belőle, számomra is egy nagy kedvenc könyv születhetett volna. Így viszont egy könnyed, kellemes olvasmányként marad meg számomra, amely csak a habcsók ruhák történetével nyújtott egy kis izgalmat nekem.

Értékelésem:  3,5 / 5-ből

Kiadó: Sanoma Média

Kiadási év: 2012

Fordította: Sánta Orsolya

Képek forrása.

1. www.vintageous.com

2. www.shop-vintage-clothing.com