Boldogan éltek, míg ...

Kislánykoromban úgy szerettem, ha egy mese úgy ért véget, hogy a szereplők boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Aztán ahogy felnőttem, egyre többször azon kaptam magam, hogy szeretnék többet tudni a későbbi életükről, mert jó és szép, hogy eljutunk a boldog befejezésig, de igazán érdekes lenne egy történetbe újra belecsöppenni pár évvel a happy end után. Az egyik ilyen történet, amelynek nagyon kíváncsi lennék a folytatására a Büszkeség és balítélet. Imádom, az egyik kedvenc regényem Jane Austentól és a könyvből készült BBC-s sorozatot megszámlálhatatlan alkalommal láttam, már-már kívülről fújom. 

Pont ezért lettem rögtön kíváncsi P. D. James A halál jár Pemberley-ben c. könyvére, mert a Pemberley szóra általában rögtön felkapom a fejem. Aztán hallottam, hogy ez nem csupán a történet egy elképzelt folytatása, hanem egy krimi és én rögtön arra gondoltam, hogy milyen klassz ötvözet lenne ha a két kedvencemet, Miss Austent és mondjuk Agatha Christie-t egybegyúrták volna és ebből született volna meg Phyllis Dorothy James eme regénye. Aki hasonlóan gondolkozik, mint én, az mást fog kapni, mint amire várt, de a regényben így sem fog csalódni.

Elizabeth és Mr. Darcy életébe jó pár évvel házasságkötésük után tekinthetünk be újra. Addigra Eliza már Pemberley elfogadott és büszke úrnője, a cselédek szeretik, nagyra becsülik. Mr. Darcy és Elizabeth házassága nagyon jól működik, két csodálatos kisfiú boldog szülei lettek, az életük nem is alakulhatna szebben. Épp egy bál előestéjén kezdődik a történet, méghozzá Mr. Darcy édesanyja által hagyományként teremtett és róla elnevezett Lady Anne bál előtti estén. Mindenki sürög-forog, már minden készenlétben van a másnapi eseményre és már Jane és férje, Mr. Bingley - akik sűrűn vendégeskednek Darcy és Elizabeth otthonában gyermekeikkel együtt - is megérkezett, amikor a kastélyban jelenlévők nyugalmát egy furcsa dolog zavarja meg. Egy cséza érkezik nyaktörő sebességgel Pemberley kapujához, amelyből a hisztérikus Lydia Wickham száll ki (hát ki más zavarhatná meg megint újra a kedélyeket, mint a Wickham házaspár?). A kocsis elbeszéléséből kiderül, hogy Lydia nem utazott egyedül, hisz vele volt férje és annak legjobb barátja, Denny kapitány. Csakhogy ők egy veszekedést követően a Pemberley erdőség kellős közepén kiszálltak a csézából és pár perc múlva lövések zaját lehetett hallani, amire a megijedt kocsis rögtön Pemberley kastélyába hajtott. Természetesen az egész háznép felbolydul erre a hírre, Mr. Darcy és unokatestvére Fitzwilliam ezredes, illetve a család egyik barátja, a fiatal és jóképű ügyvéd, Henry Alvestone rögtön a két férfi keresésére indulnak. Legnagyobb megdöbbenésükre Wickhamre barátja holtteste mellett találnak rá, keze csupa vér és azt hajtogatja, hogy megölte a legjobb barátját. Tehát már megint csak Wickham az, aki váratlan feltűnésével veszélybe sodorja Mr. Darcy és Elizabeth szépen felépített, nyugalmas, szeretetteljes világát.

A történet egészen idáig szép lassan csordogált, nem diktál gyors tempót és rengeteg információt kapunk arról, hogy melyik szereplővel mi történt az elmúlt évek alatt. Illetve a regény eleje szinte a Büszkeség és balítélet egy rövid összefoglalásának tekinthető, amin én egy picit mérgelődtem is, hisz ez nekem nem jelentett újdonságot, de aztán rájöttem, hogy aki még nem olvasta ezt a remek Austen-történetet, annak bizony kell az összefoglaló. Az események ott kezdtek lendületet venni, amikor Wickhamet gyilkosság vádjával letartóztatják és Mr. Darcy a saját családjának jó hírnevét szem előtt tartva kénytelen tevékeny szerepet vállalni az ezt követő procedúrákban.
Innentől kezdve nekem nem krimi volt és nem is a Büszkeség és balítélet folytatása, hanem egy az 1800-as évek elején játszódó John Grisham történet. Ugyanis részletesen megismerhetjük az akkori rendőrség működését, egy halottszemle lefolytatását és egy bírósági tárgyalást is végig izgulhatunk. Mindezt P. D. James olyan kellemes stílussal tárja elénk, hogy egy percig nem kételkedtem benne, hogy az 1800-as évek elején vagyunk-e vagy sem. A regényben felbukkanó új karaktereket is részletesen mutatja be, bár az elején nem értettem, hogy mi ez a rengeteg felesleges - vagyis inkább annak gondolt - információ, de aztán az utolsó oldalakon minden értelmet nyer, a kimaradt mozaikkockák is a helyükre kerülnek.

Amit nagyon szerettem ebben a könyvben, az az, hogy a Büszkeség és balítélet szereplői nem vetkőztek ki önmagukból, azaz maradtak olyanok, amilyenek eddig voltak. Nagyon jól sikerült az írónőnek a karaktereket tovább alakítania. Lydia és Wickham ugyanolyan idegesítőek, Jane és Mr. Bingley ugyanolyan kedvesek és jóindulatúak, mint voltak. Talán Lady Catherine változott egy cseppet, de ennek is megvan az oka. Persze Eliza és Mr. Darcy között már nem izzik úgy a levegő, nincsenek azok a fricskák, az oda-odavágó megjegyzések, de ez érthető is, hiszen boldogan élnek egymással. Viszont nagyon aranyos volt, hogy ezek pótlására bepillantást kaptunk egy-két múltbeli eseménybe hol Lizzy, hol Mr. Darcy elmesélésében, a legvégén még az a bizonyos első lánykérés is újra felidéződik. Georgina, Mr. Darcy húga is sokszor megjelent a történetben, ráadásul ő egy szerelmi háromszög egyik szereplőjévé is válik. Tehát izgalmakban nincs hiány!

Az írónőnek ráadásul egy nagy piros pontot is adnék, mert szép észrevétlenül becsempészett a regénybe még más szereplőket Jane Austen további regényeiből. Aki egy kicsit odafigyel, pár régi kedvenccel "találkozhat" a Meggyőző érvek vagy akár az Emma c. könyvekből.

Viszont ami miatt én egy kicsit csalódott voltam az a krimi szál. Ugyanis én valami Christie-féle krimire gondoltam, ahol potyognak a hullák, ahol együtt gondolkozhatunk egy hasonló karakterrel, mint a zseniális belga nyomozó vagy akár a kotnyeles Miss Marple. Itt ilyen nem volt. Hanem - ahogy fent is említettem - volt helyette tárgyalótermi feszültség és az azt megelőző kihallgatási, felkészülési események sorozata. Persze a történet vége így is meglepő fordulatot vett, volt pár váratlan csavar és ezeknek hála a sok információ, amivel az elején nem tudtam mit kezdeni, mind értelmet nyert. 

Összességében kellemes kikapcsolódást nyújt ez a könyv a Büszkeség és balítélet regény szerelmeseinek, azoknak, akik egy kicsit szeretnék továbbgondolni a történetet, és azoknak, akik elég nyitottak arra, hogy a csodálatos Pemberley birtokon bizony gyilkosság is történhet. Ezeken a mostani, hideg és hosszú téli estéken mindenképpen szórakoztató olvasmány. Nekem az volt! Ráadásul most újra vágyom rá, hogy virtuálisan is visszatérjek Pemberley csodálatos falai közé, úgyhogy örülök, hogy egy díszdobozos DVD boldog tulajdonosa vagyok, mert ez az álmom így könnyen teljesülhet.

Értékelésem: 4 / 5-ből

Kiadó: XXI. Század Kiadó

Kiadási év: 2012

Fordította: Simonyi Ágnes

(Képek forrása: www.est.hu és www.pemberley.de)